Mindannyiunkkal előfordult már, hogy hiába készültünk fel egy megmérettetésre, amikor végül odakerültünk, ahol teljesítenünk kellett volna, leblokkoltunk, és nem voltunk képesek bizonyítani a tudásunkat. Ez a veszély nemcsak az embert fenyegeti, hiszen egy új kísérlet eredményei szerint a rézusz makákók ugyanúgy képesek összeomlani a nyomás hatására, amikor egy nagy jutalommal kecsegtető helyzetben kellene helyt állniuk. E viselkedés pedig azon agysejtek aktivitásának leesésével függ össze, amelyeknek fel kéne készíteniük az állatot a helyzetre.
A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen elvégzett kísérletben a majmokat arra tréningezték, hogy egy számítógép képernyőjén látható kurzort a lehető leggyorsabban mozgassák a célként kijelölt helyre. Ha sikeresen teljesítették a feladatot, jutalmat kaptak. Minden próbánál jelölték a majmok számára, hogy ezért a feladatért milyen nagyságú jutalomra számíthatnak. Voltak kis, közepes és nagy jutalmat érő próbák, és voltak úgynevezett jackpot próbák, amelyekért elképesztően nagy jutalmat kaptak a makákók.
A kísérletben részt vevő majmok agyának motoros (mozgató) kérgébe előzőleg elektródchipet ültettek, amely a teszt során folyamatosan valós időben közvetítette a majom mozgásait irányító idegsejtek aktivitását. A vizsgált idegsejtek feladata a szükséges mozdulatok előkészítése volt (illetve lett volna). Az adatokból ugyanis az derült ki, hogy a jackpot helyzetekben, amikor a majomnak a legjobb formáját kellett volna nyújtania, ezek az idegsejtek lefagytak, az aktivitásuk csökkent. Emiatt a majmok felkészületlenek voltak a szituációban, és rosszabbul teljesítettek, mint általában.
Bár még nem értjük igazán, hogy az agysejtek miért omlanak össze, amikor nagy a nyomás, és a lehető legjobban kellene teljesíteniük, az egyértelmű, hogy a neuronok teljesítménye, és a viselkedésért kapott jutalom nagysága között nem lineáris az összefüggés. Vagyis, bár a kicsit több jutalom rendszerint jobb eredményre sarkallja a majmot (és az embert), ha a jutalom nagysága szélsőségesen megnő, ennek komplex pszichikai hatásai összességében már inkább rontják a teljesítményt. Ennek tünete, hogy az alany összeroppan az elvárások súlya alatt.
Úgy tűnik, hogy a teljesítmény a jutalom mértékével egy ideig nő, de amint elérte a maximumát, a jutalom (vagy éppen a bukás esetén fenyegető büntetés) további emelkedése már nem képes javítani. Ilyenkor az elvárás komplex hatásainak más, negatív komponensei kerülnek túlsúlyba, amelyek kioltják a pozitív hatásokat, és gyakorlatilag lekapcsolják a felkészítő idegsejteket. Ez az effektus lehet az idegsejtek védekező mechanizmusa is: így előzhetik meg a túlzott aktivitás negatív következményeit.
