Némely, az elmúlt napokban megjelent, a napi politikát érintő állásfoglalás nem kevés meglepetéssel szolgált, számomra legalábbis. Előbb a Népszavában jelent meg egy összeállítás néhány ellenzéki politikus Magyar Péter megszólalásaival és személyével kapcsolatos véleményéből, amelyek között nem is egy akadt, amely – persze mindenféle bizonyíték nélkül – akár még fideszes kreatúrának is minősíti az exminiszter asszony exférjét.
Másnap a Magyar Hangon jelent meg egy véleménycikk, amelyben a szerző minimum oktalan károkozással vádolja Magyar Pétert, de ő is sejteti a tudatos aknamunka lehetőségét is, amikor ilyeneket ír: „Ön egy okos, értelmes, jól informált ember, nem látja, hogy egy új párt megalapítása tovább szabdalja elemeire az amúgy is darabokra hullt ellenzék táborát? Elgondolkodik azon, hogy ezzel a tettével hatalmas szívességet tesz annak a pártnak, aminek a szolgálatában állt hosszú éveken keresztül? […] Telekiabálja a médiumokat, a nép által vágyott, népszerű mesehőssé válik, ugyanakkor intenzíven tovább tolja a kormánypárt szekerét, stabilizálva a meglévő kétharmadot. Ezt látva ugyan mire gondolhat az ember? Vagy tényleg annyira naiv, hogy mindezekkel nincs tisztában? Ez egyszerűen képtelenség.”
Nos, természetesen nem tartom lehetetlennek, hogy Magyar Péter fellépését, annak idejét és mikéntjét a rogáni boszorkánykonyhában főzték ki, elvégre a politikában (sajnos) minden elképzelhető. De azért azt lássuk be, hogy ebben a boszorkánykonyhában nem ilyen recepteket szoktak kreálni, a bűnök-hibák elkendőzésére nem rángatnak elő más hibákat és bűnöket, hanem bagatellizálnak vagy visszafelé mutogatnak, vagy külső bűnbakot képeznek, vagy mindezt együtt. Úgyhogy Magyar Péter (szerintem) nem Rogán bábja, legalábbis ezt (egyelőre) semmi nem bizonyítja. (Ráadásul nem is ő lenne az első kiábrándult Fidesz-rajongó, gondoljunk csak Pesty úr nyári kifakadásaira.)
Az esetleges pártalapításról külön is érdemes szót ejteni. Abban Gaál úrnak teljesen igaza van, hogy túl sok az önmagát ellenzékinek mondó pártocska, és az is elgondolkodtató, hogy a választásokhoz közeledve hirtelen még újabbak alakultak, tovább szeletelve a tortát. De…! Azt is látni kell, hogy az „ellenzéki” pártok között akad, amelyik szinte bizonyosan a Fidesz szekerét tolja, egy másik nem látja be növekedésének korlátait, több pedig teljesen impotensnek és/vagy jelentéktelennek mutatkozik. Ráadásul hallani sem akarnak az összefogásról (erre még visszatérnék). Ilyen körülmények között nem ítélnék eleve kudarcosnak egy újabb pártalapítást, amennyiben az alkalmasnak tűnik arra, hogy maga mögé állítsa mindazokat, akik elégedetlenek Orbánia működésével. A „nép által vágyott, népszerű mesehős” pedig nagyon is alkalmas lehet egy ilyen integratív szerepre, különösen, hogy kifejtette: ha valaha létre is akarna hozni valamilyen politikai szervezetet, az ideológiamentes lenne.
Egy ilyen, az aktív ellenzékiek mellett a bizonytalanokat is megszólítani képes alakulatra annál is inkább szükség lenne, mivel a működő pártok-pártocskák valami rejtélyes okból nem kívánnak együttműködni. Annak ellenére sem, hogy hónapokkal ezelőtt napvilágot látott az a felmérés, amely szerint az EP-választáson a közös lista a Fideszével nagyjából azonos eredményt hozhatna, míg a külön indulás jelentős kormánypárti fölényt szülne. (Azt még végképp értetlenül fogadom, hogy az önkormányzati választásokon egy csomó helyen az ellenzéki pártok egymásra indítanak jelölteket, holott napnál világosabb, hogy a megosztottság mindegyikük számára káros.)
Mindezek ellenére a Magyar Hang Koffein-rovatában a kiváló publicista annak az MSZP-nek ront neki, amely sokadszor próbálja felszólítani és meggyőzni a többieket, hogy használják ki az összefogásban rejlő lehetőséget, ezúttal éppen egy olyan videóüzenetben, amelyben jeles személyiségek beszélnek ennek szükségességéről. Tompos Ádám szerint azonban: „amikor egy közel négyperces videó központi üzenetének egy párt azt szánja, hogy választásmatematikai evidenciákkal traktálja a követőit, akkor ott már baj van”. Önmagában ez a vélemény lehetne nagyon is jogos. De az bizonyosan nem kellő indok, hogy a szerző továbbiakban az MSZP mai vezetőinek szemére hányja korábbi választások elhibázott stratégiáit.
Egyébként: szerintem is baj van akkor, ha az ellenzéki pártokat választásmatematikai evidenciákkal kell traktálni. És ez a baj talán sokkal többről (esetleg sötétben bujkáló kreatúrákról?) árulkodik, mint pusztán a számtani alapismeretek hiányáról.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
