Úgy néz ki, az idei év sem a morális dicsőségről szól. Legalábbis ami a politikai elitet érinti. Minden folytatódik a megszokottak szerint. A nagymarkú NER-élősködők tovább gazdagodnak a keresztényi elvek jegyében. Hatvanpuszta akadálytalanul készül a pénzünkből, ahol a korrupció hazai prófétái összegyűlhetnek. Az infláció tovább nehezíti az életünket. A politikai vezetés erkölcsi stabilitása kezd érezhetően megbillenni, értékeinket és közösségünket veszélybe sodorva. A félelemkeltésre ismételten milliárdjainkat költik el, teleplakátolva az országot. Szüntelenül törekszenek a félrevezetésre, csakhogy késleltessék a hazugság leomlását, a nemzet önmagára találását. Így folyamatosan zajlanak az írástudatlanság szintjén a lejárató kampányok azok ellen, akik kimondják és nevén nevezik a nyers valóságot. Ebben a helyzetben előre megmondható, az eddigi tapasztalatokból kiindulva, hogy a nagy elszántsággal induló tüntetések egyre inkább veszítenek az erejükből, és eredménytelenül fognak végződni. A kormány célja ugyanis az, hogy megakadályozza, akár titkosszolgálati eszközökkel is, az erős, cselekvő közösségek létrejöttét. Készakarva gyengíti az ország demokratikus immunrendszerét, útját állva a szuverenitásunkat erősítő népszavazásoknak.
Jelen körülmények között az ellenzéki pártoknak úgy kellene viselkedniük, mint Kohlhaas Mihálynak, nem pedig feleslegesen koptatni a nyelvüket, túlértékelve szerepüket, esetleg egy újabb árnyékkormány létrehozásán fáradozva.
Az elmúlt év történelemformáló eseménye a kirobbant orosz–ukrán háború volt. Ennek nem látni sem a befejezését, sem a következményeit. Ez a véres konfliktus pillanatok alatt megváltoztatta a magyar perspektívákat, és térségünk politikai légkörét erősen megterhelte. Az oroszok a megszokott világrendet már nem csak szavak szintjén próbálják lebontani. Az viszont a mai napig homályos, a magyar kormányt milyen politikai szándék vezérli, amikor Oroszország követeként próbál viselkedni. De ha mélyebben és alaposabban tanulmányozzák az orosz külpolitika ismertető jeleit, akkor már évekkel korábban felkészülhettek volna az orosz függőség csökkentésére, elkerülve a hazánkhoz méltatlan állapotot. Gyaníthatóan az oligarchikus érdekek újfent elsőbbséget élvezhetnek, minthogy az energiafüggetlenség felé tegyünk kézzelfogható lépéseket, vagy csak átértékeljük a túlzott elköteleződést. Nem hiába titkolják a paksi bővítést és a moszkvai utak valódi céljait, amelyek valószínűleg nagymértékben sértenék a magyar igazságérzetet, ha nyilvánosságra kerülnének. A manipuláció nélküli és széles egyeztetésen alapuló politika, amire most nagy szükség lenne, ismerve a kormány természetét, nem fog előtérbe kerülni. Marad a rejtegetés, a sötét spekuláció a hatalom részéről.
Meddig lehet büntetlenül visszaélni a választók bizalmával? Mikor jön el a politikai ítélet pillanata? Milyen módon legyen az elpocsékolt időért való számonkérés? Ezekre a kérdésekre a választ saját magunknak kell megadni, amíg van rá lehetőségünk és erőnk. Társadalmunk alapos ismerete, a reális függetlenség elérése, az alapvető értékeink megőrzése vagy csak egyszerűen egy jobb, nyugodt életet adó politika létrehozása mind hozzátartoznak egy sikeres állam alapjaihoz. Ezek megvalósításáról akkor sem szabad lemondani, ha a kormány vagy az ellenzék politikai manőverei teljesen másról szólnak.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/11. számában jelent meg március 17-én.
