A június 9-ei EP-választás eredményéből nyilvánvaló, hogy a francia nemzetgyűlés elveszítette a nép többségének a támogatását, azonnal fel is oszlatták. Idehaza nagyobbat bukott az országgyűlés, mint ott. Mégsem jutott eszébe egyik frakciónak sem szólni, hogy game over. Az okokat keressük.
Ahol nem szövegelnek a népszuverenitásról, hanem gyakorolják, ott következményei vannak a választásnak. Macron elnök már az exit pollok alapján, viharsebesen feloszlatta a Nemzetgyűlést, ezzel kockára téve a saját elnöki ciklusát, a terveit is. Nem tehetett másként, mert ott a nép az úr, ott a nép a szuverén. Hát nálunk?
Az alábbi táblázatban összevetettük a június 9-ei népszavazás eredményét a most hivatalban lévő országgyűlési erőviszonyokkal. Tegyük hozzá ehhez, hogy három parlamenten kívüli alakulat (2RK, MMN és MEMO) kapott összesen 76 ezer voksot, ami 1,69 százalék. Az eredmény: a parlamenten kívüli pártok, vagyis a Tisza és az Magyar Kétfarkú Kutya Párt plusz a három küszöb alatti összesen a voksok 34,78 százalékát kapta, vagyis a választók bő egyharmada, több mint 1,58 millió válaszópolgár írásba adta, hogy nincs országgyűlési képviselete!
A másik oldalon kiderült, hogy a Kossuth téren ülésező társaság elsöprő többsége irreálisan magas mandátumaránnyal rendelkezik. A választás eredményéből nyilvánvaló, hogy a Fidesz–KDNP, az MSZP–DK–Párbeszéd grupp, a Momentum, a Jobbik-Konzervatívok és az LMP egyaránt messze túlértékelt erővel bír az úgynevezett országgyűlésben. Csak a Mi Hazánk tud maga mögött – egyébként a parlamenti erejének majdnem kétszeresét kitevő – választói bázist. A számok magukért beszélnek: ennek az országgyűlésnek nincs legitimitása! Ha van népszuverenitás kies hazánkban, akkor ez az országgyűlés azonnal feloszlik.
És mi lett? A választás másnapján összeült a „Tisztelt” Ház, és – mintha mi sem történt volna, országgyűlést játszott… Elfogadtak egy olyan törvényt, amelyik vagy hetven másik törvényt módosított, és a rendelkezésükre állt pár óra alatt nyilván nem olvasta el a 199 derék „képviselő” egyike sem. Legfeljebb itt-ott belenéztek néhányan, de talán ennyi sem történt. A fideszes bátor emberek úgyis megszavaznak mindent, amit Orbán elébük tesz, az ellenzékiek meg már rég megszokták, hogy nagyjából mindegy, mit mondanak.
Most viszont plasztikusan megjelent az is, hogy eme szisztéma fenntartásában mindegyik frakció érdekelt. A táblázatunkból kivilágló ténnyel ugyanis mindegyikük tisztában van – de ha lehet még két évig alibizni, akkor miért ne… A legmegdöbbentőbb a Mi Hazánk hallgatása, hiszen ők rosszul járnak ebben a rendszerben – vagy mégsem. Valamiért ők is hallgatnak, Toroczkai Lászlónak a Nagyenyed utcai turulszobor sokkal fontosabb, mint a törvényhozás.
Június 9-e legfontosabb eredményét valamiért egyik párt sem mondta ki: a választók többsége megvonta a bizalmat az Orbán-kormánytól! Felfoghatatlan, hogy miért hallgat minden politikai formáció. Világbotrány, hogy a 44,9 százalékos Fidesz–KDNP miért bírhat 68 százaléknyi parlamenti mandátummal. Az Orbán-rezsimnek nemhogy kétharmada, 50 százaléka sincsen. Sajnos azt a következtetést kell levonnunk, hogy a június 9-ei pártok egyike sem hallja meg a nép üzenetét.
A vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
