Bár egy mérkőzéssel kevesebbet játszott csoportbéli ellenfeleinél a magyar válagott, mégis csoportelsőként fogadta szombat este Szerbia válogatottját a telt házas Puskás Arénában. Ráadásul ebben az Európa-bajnoki selejtezősorozatban még nem veszítettünk mérkőzést, és legutóbb épp Belgrádban győztünk 2-1-re. Aggodalomra adott okot viszont az, hogy a magyar védelem tengelyéből hosszú időre kiesett Willi Orbán, és a szerbek kerete egyénileg erősebb a magyarokénáél, ráadásul négy hellyel előttünk állnak a FIFA-ranglistán. És az otthoni vereség után most bizonyítaniuk kellett. Az viszont már mellettünk szólt, hogy az elmúlt években összesen négyszer találkozott a két válogatott, kétszer mi nyertünk (ráadásul mindkétszer Belgrádban), egy döntetlen eredmény született, és amikor kikaptunk tavaly márciusban Budapesten, az csak felkészülési mérkőzés volt és a mutatott játék alapján nem érdemeltünk vereséget.
Visszatérve a mára, a Puskás Arénába való belépéskor az újságírók megkapták a szokásos füzetet az adatokkal, benne a szerb himnusszal, melynek második szakasza nem bizos, hogy kiállná a woke-ideológia próbáját: „Erős kézzel vezesd, újjad/ Holnap útján szerb hajónk/ Isten gyámold, Isten tápláld/ Földjeinket, szerb fajunk!” A csoport másik mérkőzésén, a sereghajtók rangadóján Bulgária otthon kapott ki 2-0-ra Litvániától – a magyar csapat a győztesekkel találkozik kedd este Kaunasban.
Az immár olasz-magyar kettős állampolgárságú Marco Rossi szövetségi kapitány a következő kezdőcsapatot rakta össze: Dibusz – Fiola, Lang, Szalai Attila – Nego, Nagy Ádám, Styles, Kerkez – Sallai, Szoboszlai, Varga. A B közép is igazán kitett magáért: összedobtak 4 millió forintot egy három dimenziós koreográfiára. Először a betyárkirálynak tulajdonított mondás jelent meg (Ha mindönki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó mindön úgy lössz, ahogy lönni köll!), aztán maga Rózsa Sándor is megjelent a B-közép előtt egy hatalmas molinón. Szép látvány volt.
Nagy iramban indult a mérkzés, mindkét kapunál adódtak lehetőségek az első percekben. Az első negyedóra végén ziccerbe kerültek a szerbek (szerencsére kimaradt), és az ellentámadásból (majdnem) ziccerbe kerültünk mi is: Nego lövésébe belefeküdt a szerb védő. Rá két percre mi rúgtunk szögletet és kaptunk belőle majdnem gólt – szerencsére Dibusz tökéletes ütemben vetődött ki. Már ekkor látszott, hogy egyik csapatnak sem a legfőbb erőssége a precíz védelem. Ezután jött egy pazar ellentámadás és a teljes extázis hatvanvalahány ezer embernél: tökéletes ütemben indította Sallai Negót, aki középre adott, az érkező Varga pedig bevágta a jobb alsóba: 1-0 ide!
Sajnos a vezetés csak a 34. percig tartott: a szerbek egy szöglet utáni csúsztatott fejesgóllal egyenlítettek. Az ő örömük még rövidebb életűnek bizonyult: fél percen belül Sallai sarokkal átvett egy labdát, majd hatalmas húszméteres bombát eresztett meg a jobb felsőbe, újra vezettünk!
A második félidő szerb nyomással indult a bizonytalankodó magyar védelem ellenében – gól is született belőle az ötvenedik percben, de szerencsére leshelyzet miatt érvénytelenítették. Négy perc múlva megint kaptunk egy gólt, ez is les. Ekkor nagyon úgy látszott, megismétlődik a belgrádi forgatókönyv a magyar válogatott számára: pazar első félidő után kínkeserves második. Szerencsére a félidő közepére kicsit leült a mérkőzés, de ez csak azt jelentette, hogy nem volt a magyar kapu állandó nyomás alatt, nekünk alig sikerült a szerb tizenhatos elé felérni. Egyszer sikerült a 68. percben, mindjárt felső lécet fejelt Varga belőle a kimozdult szerb kapus fölött. Két percen belül dupla kapufával válaszoltak a szerbek egy szöglet utáni kavarodás után, megúsztuk.
A csereként beált Bolla eldönthette volna a meccset: egy szép kontra után ziccerbe került, a kilépő szerb kapus mellett elgurította a labdát, de sajnos a kaput nem sikerült eltalálni. Kilenc perccel a vége előtt megint Varga fejelhetett közelről, de nem volt benne erő és a szerb kapus könnyen védett. A hat perces hosszabbításba még belefért egy Dibusz-bravúr, de gól nem született, így újra legyőztük a szerbeket, ezúttal Budapesten!
