A közút nem versenypálya! - címmel adott ki közleményt szerdán a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ Zrt.). Ennél nagyobbat nem tévedhettek volna, hiszen a közút igenis versenypálya, miután aznap, május 11-én startolt el az ország legnagyobb kerékpáros versenye, a Tour de Hongrie. Megpróbáltam én is csatlakozni a mezőnyhöz, kevés sikerrel.
A 43. Magyar Körverseny 131 tagú, világsztárokkal tűzdelt nemzetközi mezőnye Csákvárról rajtolt. A bringások a főváros, vagyis Felcsút, valamint Bicske és Etyek érintésével, háromszor is megkerülték a Biai tavat, majd onnan visszatértek Csákvárra, ahonnan továbbtekerve a százkilencvennyolc kilométeres, dombos etap Székesfehérvár belvárosában ért véget.
Biatorbágyon az egyik legforgalmasabb út, a Nagy utca, illetve a folytatása, a Szent István utca van lezárva, háromszor is. A közeli óvodában reggel arról faggatják reménykedve a szülőket, ugye délben elviszik a gyerekeket, mert zárásig biztosan nem lehet majd odamenni. A tájékoztató szerint a terület ugyanis a gyalogosforgalom elől is el lesz zárva. Van, aki erre a napra szabadságot vesz ki, ami később a Tournak szurkolók között megjelenő óvodások viszonylag nagy számában lesz tetten érhető. Mások rendelkeznek helyismerettel, ők tudják, hogy az ovi hátulról, a le nem zárt részek felől is megközelíthető, gyalogosan.
Az élő televíziós közvetítés alig kezdődik el, máris föl-alá furikázó motoros rendőrökkel van tele a városka, aztán egyszer csak már-már nyomasztó csend terem. Ekkor állítják le először a forgalmat, de hogy ne legyen senkinek hiányérzete, ebben a pillanatban szólal meg a vidék második legfontosabb népi hangszere a Nagy utca egyik udvarán: a fűkasza. A legfontosabb természetesen a flex, ami olyan instrumentum, ami köztudottan a hajnali órákban zeng a legszebben.
A tréfás biztonságiak a kordonként működő szalagokat fejmagasságban kötötték a villanypóznákhoz, de sebaj, az okos ember meghajol a realitások és a műanyag szalagok előtt. Laci bácsi az utánfutós Nivával éppen értékes lelet, bontott ablakkeret, csorba bögre, kidobott traktorgumi beszerzésére indulna, de a szervek visszatessékelik a portájára. Más atrocitás nem történik.
Biatorbágy népe élveteg. Legalábbis azok, akik nem olvasták, hogy a járdák is le lesznek zárva. Többen ugyanis a fagylaltozók felé veszik az irányt, míg a mezőny ideér. A kivezényelt rendőrök ebben nem akadályozzák meg őket. Aztán hirtelen egyre több lesz a lezárt úton Bicske felől érkező motor és autó, majd elhúz néhány bringás. Ők a szökevények, öten vannak, köztük két magyar, Dina Márton (csapata: Eolo-Kometa) és Filutás Viktor (Adria Mobil). Ezt persze mi nem tudjuk, de szerencsére a közeli buszmegállóban ül a Titokzatos Szakértő, aki mindvégig fülhallgatóval nézi a tévés élő közvetítést a telefonján, és ha valaki nagy hülyeséget mond, akkor kiigazítja. Percek telnek el, mire az üldözők, vagyis a mezőny is elsuhan mellettünk. Az egész egy pillanatnak tűnik, mindenesetre a tourszűzeknek elementáris élményt hoz. Egy darab bicikli kerekének surrogása hallható ugyan, de semmi különös. 131 bringa viszont már igazi dübörgés. Klassz nagyon.
A Tour de Hongrie mezőnye Biatorbágyon 2022. május 11-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
Személy szerint arra voksolnék, hogy egy kerékpárverseny tévén nézve jobban élvezhető, de jó ezt egyszer helyben is látni. A közösségi élmény miatt. Együtt szurkolnak régen összeveszett szomszédok, vadidegenek, iskolások és tanáraik, posztos rendőr és redős nyakú vállalkozó.
Miután a mezőny elsuhan, hirtelen megint csend lesz, nagy csend. Ideje sétálni kicsit. A mai versenynap legnagyobb vesztese a hentes és a zöldséges, ők ki sem nyitottak. A trafik eladói azt mondják, nincs forgalom, de legalább pihenhetnek. A pék nem panaszkodik. Az egyik fagylaltozót már jórészt kiették a készletéből. Ünnepnap ez a mai – mondja a pultos, miközben kiméri a miniinterjú apropójául szolgáló meggyes-mákost és japán citromot. A másik fagyizóba be sem kell menni: az utcán áll a sor vége. A helyi bringaszerviz a szemközti Serházzal szövetkezve közös pulttal vonul a plébánia elé: a szervizesek hoztak egy agglomerációs mértékkel nagynak mondható képernyőt hangosítással, amin lehet nézni a tévés élő közvetítést, a sörösök meg hoztak sört. Feltűnően sok a civil bringás a verseny szünetében, úgy látom, a sör kiváló izotóniás ital.
Itt egyébként vérprofi szurkolókkal lehet összefutni, akik az egyik kísérő motoron ülő fotóst is felismerik, pedig a sebesség nagy, és az arcát eltakarja a fényképezőgép. Azt is tőlük tudom meg, hogy a versenyzők kerékpárjai simán kerülhetnek négymillió forintba is.
Hirtelen megszólal a rendőrök oldalán az adóvevő, gyorsan megint lezárják a szakaszt. Ekkor történik az egyetlen baleset. A polgárőrök átmenetileg ennen testükkel zárják el a járdát, jön egy amatőr bringás srác, nagyot fékez, nekimegy a haverjának, elesik. Nem sérül meg, pucolnak tovább. Később, az összefoglalóból derül ki, hogy nem ez volt az egyetlen ütközés. Húsz kilométerre a befutótól Filutás Viktor, a magyar bajnok – ekkor már az üldözőboly végén – négy társával együtt bukott egy nagyot. Felkelt, vérző sebbel, de a mezőny után tudott menni és fel is tudott zárkózni. A versenynap végén megröntgenezték, úgy tűnt, nem tudja folytatni a Tour de Hongrie-t, de aztán másnap is rajthoz állt.
Újra a sistergés, megint a surrogó kerekek, ismételten pár másodperc eufória a szurkolóknak amíg elhalad a mezőny.
A Tour de Hongrie mezőnye Biatorbágyon 2022. május 11-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
A szünetben végre elmesélhetem jó előre kigondolt ördögi tervemet. Hogy titkon beállok a harmadik körbe és egy ideig vezetem a versenyt. Vagy csak úgy az élbolyban haladok. Esetleg a mezőny legvégén. De benne leszek a tévében! A filmművészetből merítettem ihletet. Hintsch György 1969-es A veréb is madár című filmjében a főszereplő Holló Sándor (Kabos László alakítja) úgy disszidál, hogy a Budapest–Bécs kerékpárverseny Hegyeshalom előtti szakaszán csellel besorol a versenyzők közé, hogy aztán 15 év múlva ugyanott jöjjön vissza, immár befutott kaliforniai üzletemberként, luxusautón, látogatóba. Nekem ilyen vágyam nincsen – gondoltam –, elég ha Bicskén oda tudok integetni Gulyás kollégának, aki alkalmi edzőm a versenyen. Miután ugyanis vázoltam neki a tervet, ennyit mondott: Csak a ritmusérzékeden múlik.
Dombon lakunk és rossz az út. De nem csak ezért nincsen biciklim. Azért sem, mert költözéskor pont az nem fért fel a teherautóra. Sehogy sem. Pedig mindenhogy próbáltuk. Ekkor megkérdeztem az egyik szomszédot, András bácsit, nála hagyhatom-e. Igen mondott, majd a bringát pár hét múlva levitte a balatoni nyaralójába, boltba járáshoz. Utóbb felajánlott érte egy szerény összeget, én meg igent mondtam.
Éppen ezért a terv részeként megkörnyékeztem a postásunkat: – Dombon lakunk, rossz az út, úgyis csak tolja a kerékpárját. Adja kölcsön! Együtt történelmet írhatnánk. Benne lennénk a tévében! – udvaroltam neki, de hajthatatlan maradt. Miatta úszott el a szakaszgyőzelmem a Tour de Hongrie-n.
A harmadik kör érkezte előtt pár perccel az egyik ház előtt bácsi faggatja a kivezényelt rendőrt:
– Meddig tart még ez a izé?
– Nemsokára vége lesz.
– Már átmennék a túloldalra.
– Még nem lehet. Mire ez a nagy sietség?
– Azt én sem tudom, miért száguldoznak így a gyerekek. Hisz’ úgyis odaérnek. Én például komótosan szokok kitekerni a szőlőbe. Igaz, én a hátamon a permetezőgépet is viszem.
Mosolyra húzza keskeny száját, a délutáni napsütésben megcsillan mind a három foga. Megjön a szökevénycsapat, majd a mezőny is, az egész megint alig néhány másodperc, de a fene tudja miért: jó. Az óvodások még a kísérő helikopternek is hajrát kiáltanak. Aztán többen is leadják a megrendelésüket egy új biciklire.
A Tour de Hongrie mezőnye Biatorbágyon 2022. május 11-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
A 43. Tour de Hongrie első szakaszát a holland Olav Kooij (Jumbo-Visma) nyerte, a legjobb magyar, Karl Ádám (magyar válogatott) a 16. helyen végzett. Az első nap után az összetett versenyben Dina Márton az ötödik, a további versenyzést feladni kényszerülő Filutás Viktor pedig a hatodik helyen állt. A Tour de Hongrie csütörtökön Karcag és Hajdúszoboszló között folytatódik.
