Bicikli nélkül a Tour de Hongrie-n – Avagy hogyan nem lett szakaszgyőzelmem

Bicikli nélkül a Tour de Hongrie-n – Avagy hogyan nem lett szakaszgyőzelmem

Egy villanás az egész. A Tour de Hongrie mezőnye Biatorbágyon 2022. május 11-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A közút nem versenypálya! - címmel adott ki közleményt szerdán a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ Zrt.). Ennél nagyobbat nem tévedhettek volna, hiszen a közút igenis versenypálya, miután aznap, május 11-én startolt el az ország legnagyobb kerékpáros versenye, a Tour de Hongrie. Megpróbáltam én is csatlakozni a mezőnyhöz, kevés sikerrel.

A 43. Magyar Körverseny 131 tagú, világsztárokkal tűzdelt nemzetközi mezőnye Csákvárról rajtolt. A bringások a főváros, vagyis Felcsút, valamint Bicske és Etyek érintésével, háromszor is megkerülték a Biai tavat, majd onnan visszatértek Csákvárra, ahonnan továbbtekerve a százkilencvennyolc kilométeres, dombos etap Székesfehérvár belvárosában ért véget.  

Biatorbágyon az egyik legforgalmasabb út, a Nagy utca, illetve a folytatása, a Szent István utca van lezárva, háromszor is. A közeli óvodában reggel arról faggatják reménykedve a szülőket, ugye délben elviszik a gyerekeket, mert zárásig biztosan nem lehet majd odamenni. A tájékoztató szerint a terület ugyanis a gyalogosforgalom elől is el lesz zárva. Van, aki erre a napra szabadságot vesz ki, ami később a Tournak szurkolók között megjelenő óvodások viszonylag nagy számában lesz tetten érhető. Mások rendelkeznek helyismerettel, ők tudják, hogy az ovi hátulról, a le nem zárt részek felől is megközelíthető, gyalogosan.

Az élő televíziós közvetítés alig kezdődik el, máris föl-alá furikázó motoros rendőrökkel van tele a városka, aztán egyszer csak már-már nyomasztó csend terem. Ekkor állítják le először a forgalmat, de hogy ne legyen senkinek hiányérzete, ebben a pillanatban szólal meg a vidék második legfontosabb népi hangszere a Nagy utca egyik udvarán: a fűkasza. A legfontosabb természetesen a flex, ami olyan instrumentum, ami köztudottan a hajnali órákban zeng a legszebben.  

A tréfás biztonságiak a kordonként működő szalagokat fejmagasságban kötötték a villanypóznákhoz, de sebaj, az okos ember meghajol a realitások és a műanyag szalagok előtt. Laci bácsi az utánfutós Nivával éppen értékes lelet, bontott ablakkeret, csorba bögre, kidobott traktorgumi beszerzésére indulna, de a szervek visszatessékelik a portájára. Más atrocitás nem történik.  

Biatorbágy népe élveteg. Legalábbis azok, akik nem olvasták, hogy a járdák is le lesznek zárva. Többen ugyanis a fagylaltozók felé veszik az irányt, míg a mezőny ideér. A kivezényelt rendőrök ebben nem akadályozzák meg őket. Aztán hirtelen egyre több lesz a lezárt úton Bicske felől érkező motor és autó, majd elhúz néhány bringás. Ők a szökevények, öten vannak, köztük két magyar, Dina Márton (csapata: Eolo-Kometa) és Filutás Viktor (Adria Mobil). Ezt persze mi nem tudjuk, de szerencsére a közeli buszmegállóban ül a Titokzatos Szakértő, aki mindvégig fülhallgatóval nézi a tévés élő közvetítést a telefonján, és ha valaki nagy hülyeséget mond, akkor kiigazítja. Percek telnek el, mire az üldözők, vagyis a mezőny is elsuhan mellettünk. Az egész egy pillanatnak tűnik, mindenesetre a tourszűzeknek elementáris élményt hoz. Egy darab bicikli kerekének surrogása hallható ugyan, de semmi különös. 131 bringa viszont már igazi dübörgés. Klassz nagyon. 

Személy szerint arra voksolnék, hogy egy kerékpárverseny tévén nézve jobban élvezhető, de jó ezt egyszer helyben is látni. A közösségi élmény miatt. Együtt szurkolnak régen összeveszett szomszédok, vadidegenek, iskolások és tanáraik, posztos rendőr és redős nyakú vállalkozó. 

Miután a mezőny elsuhan, hirtelen megint csend lesz, nagy csend. Ideje sétálni kicsit. A mai versenynap legnagyobb vesztese a hentes és a zöldséges, ők ki sem nyitottak. A trafik eladói azt mondják, nincs forgalom, de legalább pihenhetnek. A pék nem panaszkodik. Az egyik fagylaltozót már jórészt kiették a készletéből. Ünnepnap ez a mai – mondja a pultos, miközben kiméri a miniinterjú apropójául szolgáló meggyes-mákost és japán citromot. A másik fagyizóba be sem kell menni: az utcán áll a sor vége. A helyi bringaszerviz a szemközti Serházzal szövetkezve közös pulttal vonul a plébánia elé: a szervizesek hoztak egy agglomerációs mértékkel nagynak mondható képernyőt hangosítással, amin lehet nézni a tévés élő közvetítést, a sörösök meg hoztak sört. Feltűnően sok a civil bringás a verseny szünetében, úgy látom, a sör kiváló izotóniás ital. 

Itt egyébként vérprofi szurkolókkal lehet összefutni, akik az egyik kísérő motoron ülő fotóst is felismerik, pedig a sebesség nagy, és az arcát eltakarja a fényképezőgép. Azt is tőlük tudom meg, hogy a versenyzők kerékpárjai simán kerülhetnek négymillió forintba is.    

Hirtelen megszólal a rendőrök oldalán az adóvevő, gyorsan megint lezárják a szakaszt. Ekkor történik az egyetlen baleset. A polgárőrök átmenetileg ennen testükkel zárják el a járdát, jön egy amatőr bringás srác, nagyot fékez, nekimegy a haverjának, elesik. Nem sérül meg, pucolnak tovább. Később, az összefoglalóból derül ki, hogy nem ez volt az egyetlen ütközés. Húsz kilométerre a befutótól Filutás Viktor, a magyar bajnok – ekkor már az üldözőboly végén – négy társával együtt bukott egy nagyot. Felkelt, vérző sebbel, de a mezőny után tudott menni és fel is tudott zárkózni. A versenynap végén megröntgenezték, úgy tűnt, nem tudja folytatni a Tour de Hongrie-t, de aztán másnap is rajthoz állt. 

Újra a sistergés, megint a surrogó kerekek, ismételten pár másodperc eufória a szurkolóknak amíg elhalad a mezőny.

A szünetben végre elmesélhetem jó előre kigondolt ördögi tervemet. Hogy titkon beállok a harmadik körbe és egy ideig vezetem a versenyt. Vagy csak úgy az élbolyban haladok. Esetleg a mezőny legvégén. De benne leszek a tévében! A filmművészetből merítettem ihletet. Hintsch György 1969-es A veréb is madár című filmjében a főszereplő Holló Sándor (Kabos László alakítja) úgy disszidál, hogy a Budapest–Bécs kerékpárverseny Hegyeshalom előtti szakaszán csellel besorol a versenyzők közé, hogy aztán 15 év múlva ugyanott jöjjön vissza, immár befutott kaliforniai üzletemberként, luxusautón, látogatóba. Nekem ilyen vágyam nincsen – gondoltam –, elég ha Bicskén oda tudok integetni Gulyás kollégának, aki alkalmi edzőm a versenyen. Miután ugyanis vázoltam neki a tervet, ennyit mondott: Csak a ritmusérzékeden múlik. 

Dombon lakunk és rossz az út. De nem csak ezért nincsen biciklim. Azért sem, mert költözéskor pont az nem fért fel a teherautóra. Sehogy sem. Pedig mindenhogy próbáltuk. Ekkor megkérdeztem az egyik szomszédot, András bácsit, nála hagyhatom-e. Igen mondott, majd a bringát pár hét múlva levitte a balatoni nyaralójába, boltba járáshoz. Utóbb felajánlott érte egy szerény összeget, én meg igent mondtam. 

Éppen ezért a terv részeként megkörnyékeztem a postásunkat: – Dombon lakunk, rossz az út, úgyis csak tolja a kerékpárját. Adja kölcsön! Együtt történelmet írhatnánk. Benne lennénk a tévében! – udvaroltam neki, de hajthatatlan maradt. Miatta úszott el a szakaszgyőzelmem a Tour de Hongrie-n.  

A harmadik kör érkezte előtt pár perccel az egyik ház előtt bácsi faggatja a kivezényelt rendőrt: 

– Meddig tart még ez a izé? 
– Nemsokára vége lesz.
– Már átmennék a túloldalra.
– Még nem lehet. Mire ez a nagy sietség?
– Azt én sem tudom, miért száguldoznak így a gyerekek. Hisz’ úgyis odaérnek. Én például komótosan szokok kitekerni a szőlőbe. Igaz, én a hátamon a permetezőgépet is viszem.

Mosolyra húzza keskeny száját, a délutáni napsütésben megcsillan mind a három foga. Megjön a szökevénycsapat, majd a mezőny is, az egész megint alig néhány másodperc, de a fene tudja miért: jó. Az óvodások még a kísérő helikopternek is hajrát kiáltanak. Aztán többen is leadják a megrendelésüket egy új biciklire. 

A 43. Tour de Hongrie első szakaszát a holland Olav Kooij (Jumbo-Visma) nyerte, a legjobb magyar, Karl Ádám (magyar válogatott) a 16. helyen végzett. Az első nap után az összetett versenyben Dina Márton az ötödik, a további versenyzést feladni kényszerülő Filutás Viktor pedig a hatodik helyen állt. A Tour de Hongrie csütörtökön Karcag és Hajdúszoboszló között folytatódik.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Apokalipszis, Eurovízió, cancel culture