Ha a címben kérdőjelet lát az olvasó, akkor sejtheti, hogy valami stikli van a dologban. És pontosan ez az érzése támadt a legtöbb régésznek is, amikor indonéz kutatók tanulmányát olvasták arról, hogy Jáva szigetének nyugati részén 27 ezer éves piramisokat fedeztek fel. Ha ez igaz lenne, akkor e piramisok messze idősebbek lennének egyiptomi társaiknál. Csakhogy a régészközösség nagy része nemcsak a kormeghatározást kérdőjelezi meg, de azt is, hogy egyáltalán emberkéz alkotta objektumokról van szó.
A legrégebbi egyiptomi piramisokat 4600 évvel ezelőtt építették, tehát a nyugat-jávai Gunung Padangban talált „piramisok” ennél több mint 22 ezer évvel idősebbek lehetnek. De a felfedezés jelentősége jóval túlmutatna ezen, hiszen 16 ezer évvel előzné meg az első ismert kőépítményeket, a törökországi Göbekli Tepe kőtömbjeit. Vagyis ha mindez igaz lenne, akkor totálisan át kéne írni a régió lakosságának (és úgy általában az emberi civilizáció) történetét. De valószínűleg erre nem lesz szükség. A független régészek szerint bár a tanulmány legitim adatokat tartalmaz, a következtetései ezekkel köszönőviszonyban sem állnak. Még más indonéz régészek is megkérdőjelezik a „felfedezést”, mondván, a térség emberei még 6000 évvel ezelőtt is barlangokban éltek. Így az, hogy 21 ezer évvel korábban már olyan fejlett volt a kőművestudásuk, hogy képesek lettek volna piramist építeni, egyszerűen nevetséges.
A mai Gunung Padang felszínén kőből épített teraszok, és az őket összekötő lépcsősorok látszanak, amelyek egy kihunyt vulkánra vezetnek fel. Az elmúlt évtizedben különféle talajon áthatoló képalkotó technikákkal vizsgálták a kiemelkedés belsejét, és úgy találták, hogy a mélyben legalább négy épített réteg található. A talaj rétegeiből fúrással mintát vettek, és ennek kormeghatározása után jutottak arra a következtetésre, hogy a legalsó (szerintük épített) réteg 27 ezer éves.
A tanulmány szerzői amellett érvelnek, hogy a legrégebbi réteget alkotó kövek túl nagyok és túl szabályos rendben helyezkednek el ahhoz, hogy véletlen természeti erők munkája alakíthatta volna ki őket. A kritikusok azonban ezzel nem értenek egyet. Szerintük a természetes erózió is okozhatta a rétegek áthelyeződését és a sziklák felhalmozódását. A 27 ezer éves talajmintákban ráadásul nem találtak semmi nyomát az emberi tevékenységnek. Például nem volt benne faszén, ami tűzgyújtásra utalhatott volna, sem csontmaradványok az elfogyasztott állatokból. Márpedig ha tényleg létezett volna akkoriban (az utolsó jégkorszak idején) egy annyira fejlett civilizáció, amely piramisokat tudott volna építeni, akkor e tevékenységek mindennaposak lettek volna. Valójában azonban az első ismert nagyváros is csupán 9000 éves, és a törökországi Çatalhöyük térségében létezett
