Szibéria jelentős részét egészen a legutóbbi időkig állandóan fagyos talaj (permafroszt) fedte, vagyis a föld sohasem olvadt fel a legutóbbi jégkorszak vége óta, így fagyott állapotban megőrizte a korábban létezett állatok maradványait – és bizonyos esetekben, ahogy hamarosan látni fogjuk, magukat az élő állatokat is. A klímaváltozás sokak szerint talán legveszélyesebb folyománya, hogy a szibériai permafroszt nagy területeken kezd felolvadni.
Ez egyrészt rengeteg, eddig a talajba fagyott metánt fog a légkörbe juttatni, ami a szén-dioxidnál is sokkal potensebb üvegházgáz, így még inkább tüzelni fogja a felmelegedést, és öngerjesztő folyamatokat indít majd be. A másik veszély, hogy olyan kórokozók kelhetnek életre a permafrosztból, amelyek sok ezer évvel ezelőtt léteztek, majd tetszhalott állapotba fagytak, és kérdés, mi történik, ha akkor olvadnak fel, amikor már egyetlen élőlény sem rendelkezik majd immunvédelemmel ellenük.
Nemcsak a baktériumok képesek sok ezer évig életben maradni fagyott állapotban – derült ki a német Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet, illetve az Orosz Tudományos Akadémia Talajtani Intézete közös tanulmányából –, hiszen sikerült felolvasztaniuk és -éleszteniük egy 46 ezer éves fonálférget, amely egy eddig ismeretlen fajhoz tartozik. A féreg a felolvasztás után onnan folytatta néhány napig tartó életét, ahol 46 ezer éve (a szénizotópos kormeghatározás adatai szerint pontosan 45 839-47 769 éves volt a minta) abbahagyta – vagy inkább felfüggesztette.
Számos állatcsoport képviselői képesek tetszhalott állapotba lépni, ha nem megfelelők számukra a környezeti körülmények. E kriptobiózisnak nevezett állapot potenciálisan végtelen ideig tarthat. A most vizsgált férgeket tartalmazó mintát a permafroszt 140 méteres mélységéből vették, majd még fagyott állapotban szállították Németországba. Ott felolvasztották őket, egyszerűen úgy, hogy meleg vízbe helyezték a talajmintát. A férgek minden gond nélkül felébredtek, majd miután több generáción keresztül szaporodtak, néhány nap múlva – a természetes élettartamukat elérve – elpusztultak.
E férgek, amelyeket felfedezésük helyszíne, a Kolima folyó után Panagrolaimus kolymaensisnek neveztek el, alig egy milliméteres hosszúságúak, és a kutatók szerint különleges betekintést engednek a kriptobiózisban rejlő lehetőségekbe. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a tetszhalott állapot praktikusan örökké tarthat, nem lehet kijelölni olyan időhatárt, ami után a fagyott állapotban lévő állatokat már biztosan nem lehet életre kelteni. Ha megértjük, hogy milyen molekuláris biológiai és genetikai változások zajlanak a kriptobiózisra képes állatokban, annak akár orvosi alkalmazásai is elképzelhetők, de erre csak az egészen távoli jövőben nyílhat esetleg lehetőség.
