A gyenyiszovai emberek (akik nevüket egy szibériai barlangról kapták, ahol először felfedezték a maradványaikat), egész Ázsiában elterjedtek voltak 285 ezer évvel ezelőttől 25 ezer évvel ezelőttig. Ők a neandervölgyiek mellett a Homo sapiens legközelebbi rokonai, és mivel a két faj Ázsia számos térségében hosszú időn keresztül együtt élt, sokszor párzottak is egymással. Így a két emberfaj génjei keveredtek, és e hibridizációk leszármazottai ma is élnek. Vagyis bizonyos emberek ma is gyenyiszovai géneket hordoznak.
A Pápua-Új-Guineában élő őslakos törzsek tagjai mégis különlegesek ebből a szempontból. Egyes törzsek 50 ezer éve elszigetelten élnek a külvilágtól, így magas körükben a beltenyésztettség, génjeikben pedig nem tudott felhígulni a gyenyiszovai örökség. Ezért egy most megjelent kutatás szerint az ő genomjukban egészen magas, öt százalékos a gyenyiszovai gének aránya. Egy új kutatás eredményei szerint pedig a gyenyiszovai gének merőben eltérő módon segítik két elkülönült pápua populáció sikerességét, amelyek vagy a part menti sík területeken vagy a sziget középső részén lévő hegységekben laknak.
A vizsgálathoz 54 embertől vettek génmintát, akik a Wilhelm-hegységben, 2300-2700 méteres tengerszint feletti magasságban élnek. Emellett vettek mintát 74 olyan embertől is, akik a Daru-sziget alföldjén (a tengerszint felett alig 100 méterrel) élnek. A génjeik elemzéséből úgy találták, hogy az alföldi populáció genomjában azok a gyenyiszovaiaktól örökölt mutációk voltak nagyobb arányban jelen, amelyek az immunrendszer működését segítik: hatásukra megnövekedett az emberek vérében lévő immunsejtek száma.
Ezzel szemben a hegyi környezetben élő pápuák genomjában azok a gyenyiszovai gének maradtak meg inkább, amelyek a vörösvértestjeik mennyiségét növelik meg. Mivel a vörösvértestek szállítják az oxigént a vérben, ha több van belőlük, akkor hatékonyabbá válik a vér oxigénszállítása. Ez a magashegységekben általános alacsony oxigénszint okozta hipoxia ellen kialakult adaptáció. Az alföldi népességben emellett egy olyan mutáció is fennmaradt, ami a paraziták elleni védekezést segíti. Ez azért lehet előnyös a számukra, mert az alacsonyan fekvő trópusi területeken mind a mai napig nagyon gyakori a fertőzéses (például a malária eredetű) halálozás. Az emberek 40 százaléka még ma is a fertőzések következtében veszíti életét.
