Egy egyszerű módszerrel évi akár 2 milliárd tonna szén-dioxidot is meg lehetne kötni. Újra felállítják Atlasz gigantikus szobrát a szicíliai Agrigentóban. A vas anyagcsere különösen fontos szerepet játszik abban, hogy ki meddig él. E heti tudományos lapszemle.
A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!
A vas anyagcseréjének, így a vér vasszintjének különösen fontos szerepe van abban, hogy ki meddig él – állítják az Edinburgh-i Egyetem és a Max Planck Intézet közös tanulmányában. A kutatók három nyilvános egészségügyi adatbázis egymillió mintáját elemezték, s a génszerkezet, a genom tíz olyan szakaszát azonosították, amely az élettartamért felelős. Az egészségesen eltöltött évek számát és az extrém öregkort vizsgálva arra jutottak, a vér magas vastartalma csökkenti az élethosszt.
– A vas anyagcseréjével kapcsolatos megállapításaink magyarázatot adnak arra is, hogy a vasban gazdag vörös hús hogyan függ össze – és miként hat – az életkorhoz köthető egészségügyi állapotra, és mi a köze például a szívbetegségekhez – írják a szakemberek. Megjegyzik, a génállomány mintegy tíz százalékban felelős egy adott személy élethosszáért és egészségi kondícióijáért – amelyekre a dohányzás és az alkoholfogyasztási szokások is nagyban hatnak. Fontos emellett a táplálkozás: a megfelelő vasszinttel ugyanis csökkenthető, illetve megelőzhető a tipikusan öregedéshez kapcsolható betegségek kialakulása, mint például a Parkinson-kór vagy a különféle májbetegségek.
Noha a vasanyagcsere élethosszra gyakorolt hatásainak feltérképezése még korai fázisban jár, gyógyszereket is fejlesztenek már épp a vasszint csökkentése céljából, így feltehetően további éveket eredményezve az ember életében. „Legfontosabb célunk az, hogy felfedezzük az öregedés szabályozásának módjait, és megtaláljuk az egészség javításának lehetőségeit az öregedés során” – közölte Joris Deelen, a Max Planck Intézet öregedésbiológiával foglalkozó kutatója.
Egy egyszerű módszerrel évi akár 2 milliárd tonna szén-dioxidot is meg lehetne kötni, hogy aztán azt elnyelhesse az óceáni körforgás – állítja a Sheffield-i Egyetem egyik friss tanulmánya. A titok nyitja – mint írják – a gabona és a porrá zúzott szikla, illetve kőtörmelék. Az eljárás lényege pedig az, hogy a kő apró darabjaiban található ásványi anyagok kémiailag kötődnek az esővíz által természetesen felvetett szén-dioxidhoz, amikor a földre esik. Jó hír, hogy a talaj megfelelő pH-értéke miatt a világ számos pontján szórnak kőport a szántókra. A talajminőség szinten tartása mellett a módszer alkalmazásával csökkenthető az esővíz és az óceánok savassága, ráadásul mindehhez fel lehet használni azokat a szilikát készleteket, amelyeket az ipari bányászat nagy mennyiségben hagy ott maga után.
A kutatók szerint az Egyesült Államok, Kína, India és Brazília szántóiban hatalmas még a potenciál, ennek ellenére a dolog nem olcsó, egy tonna szén-dioxid ilyen jellegű lekötése nagyjából 80-180 dollárra jön ki. A tanulmány szerint azonban ezzel a megoldással jelentősen nőnének az esélyek arra, hogy sikerüljön megvalósítani a 2050-re kitűzött karbonsemleges célokat. Az EU esetében ez a jelenlegi 3,25 milliárdról 1,13 milliárdra csökkenő éves kibocsátást jelentene – amit már egy az egyben újrahasznosítanának.
Akragasz – ma Agrigento – alapítása 2600. évfordulója alkalmából a szentélyek völgyében, a Zeusz-templom előtt ismét felállítják Atlasz kolosszális szobrát. A Kr. e. V. században készült nyolcméteres alkotás évszázadokon át (szó szerint) feküdt eltemetve a város romjai között. A Szicília Afrikához közeli partszakaszán lévő települést az ókori görögök alapították. A hét templomot magában foglaló völgyben álló Zeusz-templom minden idők legnagyobb dór stílusban épült szakrális épülete, egykor mintegy 40 faragvány díszítette. „Az Atlasz-szobor újraállítása a templom átfogó helyreállításának egyik csúcspontja” – állítja az agrigentói régészeti park vezetője, Roberto Sciarratta.
A fénykorában mintegy 100 ezer fős város szülöttje, a filozófus Empedoklész szerint Akragasz lakói „úgy mulatoztak, mintha nem lenne holnap, és úgy építkeztek, mintha örökké élnének”. A várost Kr. e. 406- ban a szemközti szomszéd karthágóiak elpusztították. Néhány évtizeddel később újra fellendült a város, ám régi fényét sosem nyerte vissza. A második pun háborúban a települést már a karthágóiak védik a rómaiakkal szemben, akik Kr. e. 210-ben foglalják el a települést, és nevezik át Agrigentummá. Zeusz templomát egyébként soha nem fejezték be, a karthágói foglaláskor ugyanis az épületnek még hiányzott a teteje.
Az összeállítást készítette: Balogh Roland
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
