Ma már nem számít akkora szenzációnk, hogy a ma élő legtöbb (nem afrikai) ember genomjában vannak neandervölgyi eredetű szekvenciák is, mivel mindannyian a Homo sapiens és kihalt unokastestvérei, a neandervölgyi emberek hibridizációjának leszármazottai vagyunk. Vagyis a két faj egyedei párzottak egymással, a nászból született utódok pedig benépesítették a Föld nagy részét. Afrikában azért nincs igazán jelen a neandervölgyi genetikai örökség, mert az ottani emberek ősei sohasem találkoztak a kihalt faj képviselőivel.
A modern paleogenetikai kutatások több kérdés mellett azt is igyekeznek meghatározni, hogy mikor történhetett ez a hibridizáció. Eddig úgy gondoltuk, hogy a fajok közötti párzás 50 és 60 ezer évvel ezelőtt, vagyis tízezer éven keresztül folyamatosan zajlott. A korábbi kutatásokban azonban viszonylag kevés neandervölgyi genomot vettek figyelembe, ezért a kapott eredményeik – mint egy újabb, sokkal nagyobb mintanagyságon alapüló, és ezért akkurátusabb kutatás eredményei szerint – meglehetősen pontatlanok voltak.
A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói most jóval több genomot elemeztek: 231 modern ember és 58 sok ezer évvel ezelőtt élt ember genetikai állományát vetették össze. Ebből kiderült, hogy a humán genomban található neandervölgyi eredetű szekvenciák egyhuzamban kerültek az őseinkbe, és ez a génátvitel (vagyis a hibridizáció) 47 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és mindössze 6800 éven keresztül tartott.
Vagyis a korábbi becsléssel ellentétben több mint tízezer évvel később kezdtek az őseink keveredni a neandervölgyiekkel, és evolúciós léptékben egészen rövid ideig tartott a szerelem a fajok között (aminek vélhetően a neandervölgyiek kihalása vetett tragikus véget). A kutatók szerint, bár ez a 6800 év első hallásra talán nem tűnik rövid időnek, ahhoz képes mégis csak egy röpke pillanat, hogy viszonylag nagy mennyiségű neandervölgyi gén került át az őseinkbe.
Ráadásul más kutatáaok úgy találták, hogy régen sokkal nagyobb mennyiségű neandervölgyi szekvenciát őrzött a humán genom, de ezek nagy részét mára elvesztettük. Ennek az lehetett a nyilvánvaló oka, hogy e gének hátrányosak voltak a túlélési képességeinkre, ezért erős szelekció hatott ellenük. Magyarul, akiben több volt a neandervölgyi, az gyorsabban meghalt, kevesebb utóda született, így ez a génállomány gyorsan kikopott a népességből.
