Génszerkesztéssel kezelnek két örökletes vérbetegséget, drónról állítanak pályára kis műholdalakat, és a madarak csőrében rezgésértékelő idegsejtek vannak. E heti tudományos lapszemle.
Most először sikerült génszerkesztéssel kezelni két súlyos genetikai rendellenességet, a betegek életminősége drasztikusan javult. Egyben ez az első alkalom, hogy a génszerkesztést (vagy más néven CRISPR) eredményesen alkalmazták örökletes betegségek gyógyítására. A két betegség a sarlósejtes vérszegénység és a béta-talasszémia. Mindkét betegség a vörösvértesteket érinti. A sarlósejtes vérszegénységben az oxigént szállító vörösvértestek egy része deformált, félhold alakú, így nem tudják ellátni a feladatukat. A béta-talasszémia pedig a vörösvérsejtekben oxigént kötő hemoglobin egyik (béta) láncának rendellenes fejlődését okozza), az eredmény megint csak a vér oxigénszállító képességének csökkent volta. A betegek egyetlen reménye a csontvelő átültetés lehetett eddig, ami azonban drága, és tökéletesen kompatibilis donorokat igényel, ez pedig sokszor ellehetetleníti a beavatkozást. A génszerkesztéssel elméletben (és mint kiderült, a gyakorlatban is), meg lehet javítani a vérképző sejtek hibás génjeit, így a jövőben esetleg kiküszöbölhetővé válik a transzplantáció.
Egy űrtechnológiai startup cég, az Aevum bemutatta RAVN-X névre keresztelt drónját, amelynek segítségével 2021-től kisebb műholdakat fognak az űrbe bocsátani, pilóta, kilövőállás, és az ehhez szükséges infrastruktúra nagy része nélkül. Máris aláírtak egy egymilliárd dolláros szerződést az Egyesült Államok űrhaderejével (US SPACE FORCE), amely az űr katonai célú hasznosítását fogja össze az amerikai fegyveres erőkön belül. De hogyan lehet drónról műholdat pályára bocsátani? A RAVN-X igen nagy, akkora, mint két busz, és szabványos kifutópályáról száll föl. Ezután a magas légkörbe emelkedik, ott pedig kilövi a rá erősített rakétát. A rakéta tovább emelkedik a világűr fel, majd, amikor megfelelő magasságba ért, kibocsátja hasznos terhét: a 100-500 kilogramm súlyú műholdakat. A rendszer teljesen automatizált, a küldetést emberi beavatkozás nélkül hajtja végre. A jövőre tervezett első, ASLON-45 elnevezésű feladatban olyan műholdakat fognak pályára állítani, amelyek a Space Force szerint „valós idejű figyelmeztetést szolgáltatnak a fenyegetésekről”.
Az ibisz vagy a kivi a föld alól szedegeti ki a rovarokat, lárvákat, férgeket. Eddig azt gondolták, hogy az élelemkeresésük gyakorlatilag próba-szerencse alapon működik, hiszen honnan tudhatnák, hogy hol található éppen az a finomság, amikor több centiméter vastag talajréteg fedi? Nos, mint a Fokvárosi Egyetem kutatásából kiderült, korántsem a vak véletlenre bízzák magukat, amikor a jóllakásuk a tét. A csűrükben olyan érzékelő idegsejteket találtak, amelyek képesek a talaj legapróbb rezgéseit is regisztrálni, amelyeket a lent matató apró lények keltenek. Sőt arra is képesek, hogy a csőrük keltette, a talajban haladó, majd a bogarak páncéljáról visszaverődő rezgéseket érzékeljék. Ez hasonló echolokációs képesség, mint amivel például a delfinek vagy a denevérek rendelkeznek. Ami ennél is furább, hogy az érzékelősejteket körülvevő méhsejtszerű struktúrát – a sejtek nélkül – megtalálták más, eltérő módszerrel táplálkozó madarak csőrében is. Ebből arra következtetnek, hogy már a madarak dinóktól származó közös őse is rendelkezhetett a rezgésérzékelés képességével.
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!
