A Jupiter nagy vörös foltja nem is ugyanaz, mint amit annak idején felfedeztek

A Jupiter nagy vörös foltja nem is ugyanaz, mint amit annak idején felfedeztek

A Jupiter nagy vörös foltja (Fotó: Wikipédia)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A Jupiter talán legismertebb jellegzetessége a Nagy Vörös Folt, vagyis egy hatalmas kavargó légköri formáció, egy örökkévaló(nak tűnő) anticiklon, amely végeláthatatlanul kavarog a bolygó atmoszférájában. A folt több száz éve a csillagászok jó ismerőse, hiszen olyan óriási (nagyobb mint a Föld), hogy már viszonylag egyszerű távcsövekkel is észlelhető. Pontosabban – spanyol csillagászok most publikált eredményei szerint – a Nagy Vörös Foltról furcsa mód több száz évvel korábban tudtunk már, minthogy létrejött volna. Nem időutazó csillagászok osztották meg a felfedezést elődeikkel, hanem valószínűleg az a nagy vörös folt, amit a 17. században leírt Giovanni Cassini itáliai csillagász (akiről a csillagászatban rengeteg dolgot neveztek el, például a NASA egyik űrszondáját), nem a ma látható folt volt, hanem egy korábbi vihar (hiszen itt nem egy állandó tárgyról van szó, hanem egy légköri jelenségről).

16 350 kilométer az ovális alakú Nagy Vörös Folt vízszintes (hosszabbik) átmérője. Ez 1,3-szorosa a Föld átmérőjének.

359 évvel ezelőtt írta le először a foltot Cassini (de lehet, hogy már egy évvel korábban felfedezte angol kollégája, Robert Hook), és a jelenséget Állandó Foltnak nevezte el.

311 évvel ezelőtt szem elől tévesztettük az Állandó Foltot. Rejtélyes módon 1713 és 1831 között egyetlen csillagászati megfigyelés sem említi. 1831-ben aztán meglátták a foltot, és az mindmáig a Jupiter elmaradhatatlan része.

39 000 kilométer volt még a Nagy Vörös Folt szélessége 1879-ben, ez mára jelentősen lecsökkent (vagyis a folt zsugorodik). A méretváltozás dinamikájából kiszámolták a spanyol csillagászok, hogy nagyon valószínűtlen, hogy Cassini a mai foltot láthatta.

4,3 földi nap (11 jupiteri nap) alatt fordul meg egyszer a Nagy Vörös Folt az óramutató járásával ellentétes irányban.

432 kilométer/óra sebességgel fúj a szél a folt pereme mentén. A foltot alkotó felhők csúcsa 8 kilométerrel van magasabban, mint a Jupiter átlagos felhőmagassága. 

20 éven belül ez a folt is széteshet, legalábbis egyes csillagászok szerint, akik a jelenlegi zsugorodás ütemét veszik figyelembe. Mások szerint azonban a folt a belátható időben nem fog megszűnni.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/30. számában jelent meg július 26-án.