Május 26-án Mexikó 19 államában volt több mint 45 fok, Veracruz államban és Oaxaca államban 48 fokig ment fel a hőmérő higanyszála Maximiliano Herrera klímatörténész adatai szerint, melyet a korábban Twitter névre hallgató közösségi oldalon tett közzé. A klímatológus azt írta, hogy (amióta műszeres mérések vannak) még hasonló sem fordult elő soha korábban. Ez persze nem azt jelenti, hogy egész Mexikóban vagy Mexikó egy-egy szövetségi államában egész nap ennyi volt a hőmérséklet, csak azt, hogy voltak olyan mérőállomások, amelyek ilyen napi maximumhőmérsékletet mértek. Ettől még persze ezek az eredmények is szó szerint „kiakasztják” a hőmérőt és a hőhatás jelentős próbára teszi az emberi szervezet tűrőképességét.
Nem meglepő tehát, hogy a hatalmas hőség emberéleteket is követelt. (Az sem lehet váratlan, hogy rengeteg madár és emlős is életét veszítette a hírügynökségi jelentések szerint kiszáradás miatt a közép-amerikai országban.) A Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (UNAM) pár napja pedig egy olyan figyelmeztetést tett közzé, mely szerint a következő 10-15 napban minden korábbi rekordot megdöntő hőmérsékletre kell felkészülni. A prognózisuk szerint bár Mexikóvárosban 34-35 fok várható, ám San Luis Potosí szövetségi államban akár 45 fok is elképzelhető. Az előrejelzésük fényesen bevált, hiszen Herrera adatai szerint a hőmérő higanyszáló bőven 45 fok fölé lőtt a korábban Magyarországon is előforduló szélsőségesen magas hőmérséklettel járó hőkupola jelensége (stabil, nagy kiterjedésű anticiklon, amely alacsony légmozgással jár, és gyakorlatilag csapdába ejti a meleget) miatt.
A közép-mexikói régió nem csak a nagy meleggel küzd, de a korábban még rendszeres esőzések hiányával is. Az elmúlt hónapok nem csak Magyarországon, de Mexikóban is a valaha mért legmelegebb hónapok közé tartoztak, így aztán azon sem szabad csodálkozni, hogy a híradások szerint egy hónap múlva elfogyhat az ívóvíz Mexikóvárosban, a közel 10 milliós (agglomerációval együtt 20 milliós) fővárosban. Mindezt úgy, hogy a korábbi, tavi szigetre épített azték főváros, Tenocstitlan romjaira építették, azaz, kezdetben a várost minden oldalról víz vette körül. Később a tó eliszaposodott, elmocsarasodott, majd még azt is feltöltötték. (Hasonló történt a korábbi magyar koronázó várossal, Székesfehérvárral is.)
Mexikóban minden évben nagyjából 47 770 hektár (ez kicsivel kevesebb, mint Budapest összterülete) erdőt illetve dzsungelt vágnak ki, hogy a megtisztított földet bevonják a mezőgazdasági művelésbe, elsősorban avokádó, cukornád, pálmaolaj és szójabab termesztése, illetve szarvasmarhák legeltetése céljából. 2001 és 2019 között majdnem egy teljes magyarországnyi (88 918 négyzetkilométer) kiterjedésű erdőt irtottak ki az országban. De Mexikó még így is jól erdősült országnak számít: területének nagyjából 70 százalékán van erdő vagy dzsungel. Tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az erdőségek megszüntetésével felborulhat a hidrológiai ciklus, azaz, egyszerűen nem fog esni az eső a korábban esős területek felett. Magyar kutatók is megerősítették nem sokkal ezelőtt, hogy az intenzív földművelés miatt csökkenhet a felszín közeli légrétegek páratartalma, így az esetleges zivatarok kialakulásának egyik feltétele hiányozhat. Ha az nem is jelenthető ki egyértelműen, hogy a fakivágás és az intenzív földművelés az okozója az aszálynak, az ellenben biztosan állítható a tudományos konszenzus alapján, miszerint az ilyen magas hőmérsékleti értékek, illetve a tartósan eső nélküli időszakok kialakulásának gyakorisága az ember okozta globális fölmelegedés miatt egyre valószínűbb.
Maximiliano Herrera korábban arról is beszámolt, hogy nem csak Mexikóban, de Indiában és Pakisztánban is rekordhőség tombol. Posztja szerint különböző indiai mérőállomásokon 47,2 (Varanasi), 48,1 (Rohtak), 48,2 (Rewa), 48,5 (Narnaul és Pilani), 49,3 (Jhansi), sőt, Churu állomáson egészen 50,5 Celcius-fokot mértek.
