A dalszövegek megítélése örök vita tárgya, ez a vita újult erővel merült fel annak kapcsán, hogy Bob Dylan 2016-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Kollár-Klemencz László is arról panaszkodott, hogy amikor pályázni akart az NKA-nál, „kiderült, hogy a kategória, ahol én pályázhatok, azt úgy hívják, hogy művészetinek nem minősülő egyéb kategória. Akkor éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel.”
Szerintem érdemes úgy nyúlni a dalszövegekhez, mint a vitathatatlanul irodalmi szövegekhez, legfeljebb az irodalmi szövegekhez képest jóval nagyobb eséllyel találunk inkoherenciát, kényszeredett rímeket és legfőképpen közhelyek tömegét. Egy dalszöveg is lehet egészen kiváló, míg egy vers is lehet pocsék. Nem meglepő módon leginkább a dalszövegírók hangsúlyozzák, hogy bizonyos elemzési módszerek az ő szövegeikre is alkalmazhatóak, így például Kovács Ákos is arról beszélget, hogy hol bukkan fel az intertextualitás a dalszövegeiben.
A téma szinte kimeríthetetlen. A jelen cikk az érdeklődés felkeltésének szándékával bemutat néhány magyar példát, szóba hozza többek között az Illés együttest és Cseh Tamást, az István, a király című rockoperát és Nagy Ferót, és eljut egészen Krúbiig.
Nem lenne szerencsés, ha bárki félreértene: abból, hogy Ákos (feltehetően büszkén) beszél a dalszövegeiben felbukkanó intertextualitásról, már látható, hogy nem valami ördögtől való dologról van szó. Egyáltalán nem az az eset ez, mint amikor például Lázár Ervin meséjében Bruckner Szigfrid saját verseként adja elő az Anyám tyúkját. Optimális esetben vagy arról van szó, hogy a felidézett ismert szövegrész új értelmet nyer, vagy arról, hogy a két szöveg között létrejövő kapcsolat ad hozzá valamit az újabb szöveg jelentéséhez.
Hányan kipusztultak
Az Illés együttes Újra itt van című dala szerint (amelynek szövegét természetesen Bródy János írta) „és mi mégis itt vagyunk”. A Frontátvonulás című nagyobb Cseh-Bereményi-kompozícióban szereplő Hányan kipusztultak című dal szövegében az az ehhez több elemében hasonló szövegrész található, hogy „de mi most itt vagyunk”. Ez így elsőre akár erőltetettnek is tűnhet, ezért kifejtem kicsit részletesebben.
Az Újra itt van című Illés-dal, bár elsődlegesen magáról az együttesről, a „nagy csapatról” szól, az egész „nagy generációt” reménytelinek és diadalittasnak mutatja különösen abban a részében, hogy „Hullanak már, hullanak már / hullanak már a csillagok / És mi mégis, és mi mégis / és mi mégis itt vagyunk”. Cseh Tamás azonban már egy elveszett nemzedékről énekel: „De mi most itt vagyunk, / éneket hallgatunk, / mi arról szól, / arról dalol, hogy // hányan kipusztultak, / hányan elrohadtak, / hányan a fenébe elrohantak. / S nem épp a rohadtak.”. A feltételezett utalás felvillantja az „ilyen lett” mellett azt is, milyen volt, hogyan indult ez a nemzedék.
Bereményi Géza Cseh Tamásnak írt dalszövegeire általában is jellemző, hogy megidéznek más szövegeket, a fenti példánál egyértelműbb példákat is lehet hozni, mint például a Lánchíd című dalt, amelynek első sora („Nézz le a Lánchídról a vén Dunára”) szó szerinti idézet a Marica grófnő című operett Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket című slágeréből.
Nem kell
A korai Beatrice egyik jellegzetes dala volt a Nem kell, és Nagy Feró az István, a király című rockoperában is azt énekelhette a Nem kell olyan Isten című dal végén, hogy „nem kell, nem kell, nem kell, nem kell”. Vagyis azt is lehetne mondani, hogy Nagy Feró (akkor még) lázadó karaktere a szöveg szintjén is beépült a rockoperába. Ugyanakkor ez a példa jól mutatja, hogy nem szükséges szerzői szándék egy utalás létrejöttéhez, mert könnyen hihető, hogy Bródy János még valóban azelőtt írta a Nem kell olyan Isten szövegét, hogy tudta volna, ki kapja Laborc szerepét, tehát nem utalhatott szándékosan Nagy Feróra, illetve az ő dalára.
Két egyértelmű utalás
A Hiperkarma R’N’R 2000 című dalában az előző generációtól különbözteti meg magát, azt énekelve, hogy „nem fáj, hogy tietek még a tér / nem fáj én nem itt nőttem fel”. Ez ugyanis egyértelmű utalás az LGT legendás Bummm! című albumának utolsó számára, amelynek címe Miénk itt a tér, és első sora az, hogy „Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel”.
Ez a Hiperkarma-szöveg még az érthetőbbek közül való, de nem egyértelmű, ki a megszólított, az idézett többes szám második személyű megszólítás elég hamar átvált egyes szám második személybe. Az, hogy „nem fáj, hogy tietek még a tér”, bármiféle elitnek szólhat, az előző nemzedék egyik legjelentősebb zenekara, az LGT megidézése miatt vélhető, hogy ennek van generációs éle.
Eléggé ismert a Kispál és a Borz Csillag vagy fecske című dala és annak az a sora, hogy „maradj otthon, nézzél TV-t”. Krúbi ebből jól érthető közéleti utalást formált a Szív című számában: „Maradjon otthon, nézzen tévét / Csak szavazni menjen el, ha letelik a négy év”.
A versekre való utalás veszélye
Azzal érdemes kezdeni, hogy vannak természetesen valamely versre ötletesen utaló dalszövegek: példaként kiemelhető a Kozmosz zenekar Az okosak földje című számának a nem egyetlen, a Szózatot megidéző fájdalmasan szellemes közéleti utalása, mely szerint „hazudnak rendületlenül”. Továbbá, ha már a korai Beatricét hoztam az imént szóba, egy másik híres daluk, a Nagyvárosi farkas a farkas és a kutya szembeállításában nyilván épít Petőfi verspárjára, A farkasok dala és A kutyák dala című versekre.
A fiatal énekesnő és dalszerző, Nagy Bogi Félek című dalában szinte szó szerint idézi József Attila Ódájának egy sorát: „csillagok képei rezegnek bennem” szerepel Nagy Boginál, József Attilánál pedig „csillagképek rezegnek benned”. Nem vitatom, hogy nem ugyanazt jelenti a „csillagok képei” és a csillagképek, továbbá, hogy a csillagmotívumot szépen felépíti Nagy Bogi, és hogy az idézett szövegrész esztétikai élményt nyújthat különösen azok számára, akik nem ismerik fel az előzményét. Ugyanakkor a költői sor mégis alapvetően üres dísznek hat ezen a tipikus slágerszövegen, amely olyan sorokat tartalmaz például, hogy „Gyere közel, akarom, hogy érezd, / Érezd a két kezem, hogy nem engedlek el”, továbbá, hogy „Leszek a válasz, ha nem tudod, merre mész, / Közös utunkon egyszer majd célba érsz”.
Ha valakit érdekel olyan dal, amely ténylegesen párbeszédet folytat József Attila Ódájával, annak ajánlom a Vad Fruttik Üvegszilánkkal című dalát és Molnár Cecília Sarolta erről írt elemzését.
Az East együttes A szerelem sivataga című, Puzsér Róbert által nagyra értékelt daláról ejtek végül pár szót. Lehet, hogy van, akinek több támpontot jelent, ha hozzáteszem, hogy ezt a dalt Takáts Tamás énekelte. Annak például, amikor a lírai ént elhagyó kedves akként dereng fel látomásként, hogy „Távol a hűvös holdsütésben, csendesen ágyazol” (ami arra emlékeztet, hogy nem a lírai énnek ágyaz már, már amennyiben egy 1988-as dal esetében még ki lehet indulni a hagyományos nemi szerepekből), valódi költői ereje van. Ugyanakkor a cím és egyben a fő motívum, a szerelem sivataga a vájt fülűek számára felidézi Pilinszky János azonos című versét (a „kataton alkonyattal” és a szárnyasokkal mint égő kerubokkal), ami mégiscsak és leginkább a dalszövegnek a megidézett vershez képesti banalitására hívja fel a figyelmet.
Rövid összegzésként azt tudom mondani, hogy a téma kimeríthetetlen gazdagságára kívántam a figyelmet felhívni, nem elsősorban a leginkább kézenfekvő példákkal, a legkülönfélébb zenei korszakok és stílusok kedvelőinek (és kicsit a közélet alakulása iránt is felelősséget érzőknek) is adni kívánva valamit.
