Magyar Péter, a Tisza Párt európai parlamenti és fővárosi listavezetője azt írta Facebook-oldalán, hogy „[a]ki kieső, kis pártokra szavaz, az a FIDESZ-t (sic!) támogatja, hiszen a mandátumot nem eredményező szavazatokat a bejutó pártok között osztják szét arányosan.”
Kampány van, magától értetődő, hogy a párt- és listavezetők igyekeznek magukhoz csábítani a más pártokról leválasztható szavazókat. A Tisza listavezetője és de facto elnöke jó érzékkel látott hozzá, hogy pártját a legerősebb ellenzékiként láttatva magához húzza azokat a szavazókat, akik a Fidesszel szembeni legerősebb pártot keresik. Ez rendben is van.
Mégsem mehetünk el szó nélkül Magyar Péter azon állítása mellett, hogy az 5 százalékot el nem érő listákra leadott szavazat a Fideszt támogatja, és hogy ezeket a szavazatokat az 5 százalékot elérő listák között arányosan – bár nem tudjuk, milyen arányra gondolt – szétosztják.
Amikor ugyanis Magyar Péter ezt írja, hazudik. Magyar Péter e hazugsága – nem feltételezem, hogy tudatlanságról lenne szó – alkalmat ad arra, hogy tisztázzuk: hogyan zajlik az Európai Parlament magyar képviselőinek megválasztása. Mivel a Fővárosi Közgyűlés és az Európai Parlament magyar képviselőinek megválasztása hasonló rendszerben történik, alább csak az európai parlamenti választásra térek ki; hogy ennek milyen hatásai lehetnek a választópolgárok magatartására; illetve hogy miért nem igaz, amit Magyar Péter ír.
Az európai parlamenti képviselők választása
Az Európai Parlament (EP) 1962 óta működik, tagjait 1979 óta az európai polgárok választják közvetlenül, 5 éves ciklusokra. A tagállamok EP-képviselőinek számát lakosságarányosan határozzák meg: jelenleg a 705 tagból 21 képviseli Magyarországot. Bár előírás, hogy az EP-képviselőket arányos választási rendszerben kell megválasztani, az már nemzeti hatáskör, hogy ez pontosan milyen arányos választási rendszerben történik.
Az arányos választási rendszer sajátosságai
Az arányos választási rendszerek három legfőbb attribútuma: a bejutási küszöb, a körzeti magnitúdó, valamint a szavazatok elosztására használt matematikai formula.
A bejutási küszöb az a szavazatarány-határ, amit egy listának el kell érnie ahhoz, hogy részt vehessen a mandátumok szétosztásában. A legelterjedtebb küszöbérték az 5 százalék, de Hollandiában például a nemzeti választási rendszer úgynevezett természetes küszöböt alkalmaz: a küszöb = szavazatok száma/mandátumok száma.
A körzeti magnitúdó azt fejezi ki, hogy hány mandátumot osztanak ki az adott választókerületben. A magyar országgyűlési választáson a többségi ág körzeti magnitúdója az egyéni választókerületekben 1 (mert egy egyéni választókerületben egy mandátumot osztanak ki), míg az arányos ág körzeti magnitúdója az országos listán 93 (mert listán 93 mandátumot osztanak ki). Minél nagyobb a körzeti magnitúdó, annál arányosabb eredményt kapunk.
A matematikai formula az a rendszer, amely a szavazatokból mandátumokat készít. A formulák tekintetében két iskola van. Az egyik a legnagyobb maradék elvét követve meghatároz egy kvótaszámot: amelyik lista eléri a kvótát, kap egy mandátumot, ha ismét eléri, ismét kap egyet, és így tovább. A legegyszerűbb kvóta a Hare-kvóta, ami egyszerűen a szavazatszám mandátumszámmal osztott összege. Természetesen vannak bonyolultabb kvóták is, amelyek rendszerint valamilyen módon növelik a kvóta értékét [például a Droop-kvóta, ami = (szavazatszám/(mandátumszám+1))+1].
A másik elv a legnagyobb átlag elve, amely valamilyen osztósort használ: a küszöböt elérő listákat beteszik egy táblázatba, amely a listás szavazatszámokat adott számokkal osztja el. A táblázat szerinti legnagyobb n szám ér mandátumot, ahol n = a kiosztható mandátumok száma. A legalapvetőbb ilyen formula az úgynevezett D’Hondt-osztósor, amelyben az osztók a pozitív egész számok, emelkedő sorrendben, tehát 1; 2; 3 stb. Ez a formula alapvetően a nagyobb szavazatszámot elérő listáknak kedvez, éppen ezért alkották meg a Sainte-Laguë- (1; 3; 5 stb.) és a módosított Sainte-Laguë-osztósort (1,4; 3; 5 stb.), amelyek megnehezítik a második (illetve a módosított esetében már az első) mandátum megszerzését, ezzel előnybe hozva a gyengébb eredményt elérő, kisebb listákat, és növelve a választási eredmény arányosságát.
A magyarországi EP-képviselő-választási rendszer
Magyarországon az EP-választáson a küszöb 5 százalék, a körzeti magnitúdó 21, a matematikai formula pedig a D’Hondt-osztósor. Az alábbiakban a küszöbnek és a matematikai formulának lesz jelentősége.
A szavazatok összesítését követően az egyes listákra leadott érvényes szavazatok számát elosztják az összes érvényes szavazat számával. Az a lista, amelyik nem éri el az 5 százalékot, a továbbiakban nem vesz részt a mandátumok elosztásában, az arra leadott szavazatokat nem adják hozzá egyik másik listához sem, nem osztják szét őket. Egyszerűen félrerakják ezeket a szavazatokat, és nem foglalkoznak velük többet. Az 5 százalékot elérő pártlistákat beleteszik az osztósoros táblázatba, amelynek osztói a pozitív egész számok. Ebben a táblázatban a legnagyobb 21 szám ér mandátumot.
A formula jelentőségének bemutatására nézzük meg, milyen mandátumeloszlást eredményezett volna azonos választási eredmény mellett a módosított Sainte-Laguë-osztósor.
Láthatjuk, hogy az első és második mandátum megszerzésének megnehezítésével a Fidesz–KDNP-pártszövetség egy mandátumtól elesne, és azt a mandátumot a Magyar Szocialista Párt – Párbeszéd szerezte volna meg.
A választási rendszer pszichológiai hatásai
A választási rendszer két alapvető hatását Maurice Duverger fogalmazta meg 1954-ben. Duverger törvénye szerint egyfelől a választópolgár többségi választási rendszerben – attól félve, hogy szavazata elvész – a kisebbik rosszként azonosított, esélyes pártra szavaz, míg az arányos választási rendszer feltételei mellett őszintén, az általa leginkább kedvelt pártra adja szavazatát – ezt nevezzük a választási rendszer pszichológiai hatásának. A pszichológiai hatás mellett Duverger azonosította a mechanikus hatást is, amely a fentiekből a pártrendszerre nézve következik: mivel többségi választási rendszerben a választópolgárok stratégiai megfontolások mentén szavaznak, a kisebb pártoknak nincs esélyük, így a pártrendszer átalakul, és kétpártrendszerré – de legalábbis blokkosodott pártrendszerré – válik. Ezzel szemben arányos választási rendszer mellett – ahol a pszichológiai hatás nem vezet stratégiavezérelt szavazáshoz – a kisebb pártoknak is esélyük nyílik a törvényhozó testületbe bekerülni, így többpártrendszer alakul ki.
A Duverger által megfogalmazott törvények sokáig érvényesnek tűntek. Az 1990-es években lezajlott választásirendszer-reformok nyomán azonban egyre nagyobb tudományos figyelem terelődött a vegyes és arányos választási rendszerekre. A nem többségi rendszereket vizsgáló kutatások bebizonyították, hogy az egyes és az arányos választási rendszerekben is megmutatkozik a stratégiai szavazás, vagyis a Duverger-féle pszichológiai hatás. (Sara B. Hobolt és Jeffrey A. Karp 2010-ben 32 országban vizsgálta a stratégiai és az őszinte szavazást. Eredményeik szerint többségi választási rendszerben a választópolgárok 20 százaléka, míg arányos választási rendszerben 15 százaléka nem őszintén szavazott a vizsgált választásokon.)
Amit Magyar Péter állít
Ma már tudjuk tehát, hogy még arányos választási rendszerben is megfigyelhető a stratégiai szavazás, amikor a választó úgy látja, hogy kedvenc pártjának nincs esélye a mandátumszerzésre. Az írás elején említett Magyar Péter-bejegyzés nyilvánvalóan ezt a félelmet igyekszik felerősíteni és meglovagolni.
Csakhogy a Tisza listavezetője nemcsak a választók meglévő szorongására játszik rá, hanem hazudik is azért, hogy ez a szorongás még erősebb legyen, és elvigye a kisebb pártok szavazóit.
Magyar Péter azt állítja, hogy az 5 százalékot el nem érő listákra leadott szavazatokat elosztják az 5 százalékot elérő pártlisták között, és ezzel a Fidesznek segítenek. Ez egyszerűen nem igaz, a kieső listákra leadott szavazatokat senki nem kapja meg. Azokat a szavazatokat félreteszik, további dolga velük senkinek nincs, a mandátumelosztást nem befolyásolják.
Tegyünk azért egy próbát Magyar Péter második állításának – vagyis hogy ez az állítólagos eloszlás a Fidesznek kedvezne – tesztelésére. A Medián legfrissebb kutatását alapul véve az alábbiak szerint oszlanának el a mandátumok, ha május 30-án tartottunk volna választást.
Ehhez képest, ha Magyar Péter kiesőszavazat-elosztásra vonatkozó állítása igaz lenne, a mandátumok az alábbiak szerint alakulnának egyenlő szavazat-továbbosztás esetén.
Láthatjuk, hogy arányos elosztás esetén semmilyen változás nem történik. Mi van, ha Magyar Péter az arányos elosztás alatt az eredeti szavazatszámhoz mért arányosságot értett?
Amint látjuk: semmi. A mandátumok eloszlását egyik szavazat-továbbosztás sem befolyásolná. De rögzítsük itt is: ilyen eljárás nincs. Magyar Péter állítása valótlan, híján van minden igazságnak.
A politikus felelőssége
Kampányban jellemző, hogy a politikusok nagyot mondanak, merészet állítanak, riválisaik szavazóira és a határozatlan választópolgárokra céloznak, igyekeznek minél több embert maguk mellé állítani. És ezzel nincs is semmi baj.
Az azonban egy teljesen másik ügy, amikor egy párt vezetője hazudik. Nem így vagy úgy értelmezi a választási rendszer egy-egy elemét vagy egészét; nem a riválisai politikáját vagy kormány–ellenzék-tengelyen való elhelyezkedését és így a rájuk leadott szavazatok hasznosulását értelmezi. Hanem hazudik arról, hogy hogyan zajlik a választás. Hogy hogyan osztják szét a mandátumokat. Nem sokban különbözik ez a hazugság azoktól a hazugságoktól, amelyeket a Tisza vezetője a Fidesz részéről kifogásol.
Ahogy minden ember, úgy a politikus is felelősséggel tartozik a tetteiért és szavaiért. A felelősség jelen esetben ott kezdődik, hogy nem állítunk olyat, amiről tudjuk, nem igaz. Hogy nem hazudunk. Mi várható Magyar Pétertől, ha már egy olyan választáson is hazugsággal kampányol, amely nem a kormányhatalom megszerzéséről szól?
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
