Megszavazták: ne legyen feltétel a jogállamiság

Megszavazták: ne legyen feltétel a jogállamiság

Orbán Viktor a Terror Háza előtti 1956-os megemlékezésen 2018. október 23-án (Fotó: Reuters/Szabó Bernadett)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az Országgyűlés megvitatta, és ahogy várható volt, nagy többséggel meg is szavazta, hogy a kormányfő parlamenti döntéssel megerősítve képviselhesse a pénteki uniós csúcson azt az álláspontját, miszerint nem lehet összekötni a jogállamiság feltételeivel a hitelből biztosított 750 milliárd eurós európai forrás szétosztását a vírusjárvány okozta gazdasági károk enyhítésére.

Magyarországnak most már országgyűlési határozata is van arról, hogy nem szeretné, ha vizsgálgatnák, hazánk megfelel-e az európai jogállami kritériumoknak. Vagyis a kormány fél attól, hogy kiderül: európai mércével nézve már nem vagyunk jogállam. Egy állam akkor nem számít jogállamnak, ha nem a jog uralkodik. Ha a törvény nem vonatkozik mindenkire egyformán. Ha vannak egyenlők, és vannak az egyenlőbbek. Ha a törvényeket gyakran igazítják a hatalmon lévők érdekeihez. Ha nem működik megfelelően a fékek és ellensúlyok rendszere. Ha az Országgyűlés sem képes ellenőrizni a végrehajtó hatalmat. Például azért, mert a kétharmados kormánypárti többséget hű vazallusok alkotják. Ilyen képviselők szavazták meg most, hogy Európa ne firtathassa jogállami mivoltunkat.

Ha a vírusjárvány enyhítésére szánt európai pénzügyi forrást, illetve a 2021–2027 közötti uniós költségvetési pénzforrások kifizetését a közelmúltban hangoztatott jogállamisági feltételhez kapcsolják, akkor Magyarország elég nehéz helyzetbe kerülne.

Heves vitára számíthat a pénteki csúcson Orbán Viktor, ha parlamenti döntést kért a saját álláspontja megerősítéséhez. Pedig tudja jól, hogy Brüsszelben, Berlinben sem eszik forrón a kását. Valahogy mindig keménykednek a magyarországi helyzet miatt, ám ennek igazán komolyan vehető következménye soha nincs. Nem is lesz, amíg a magyar kormány a nyugati multinacionális cégek gazdasági érdekeit és egyéb igényeit szem előtt tartja a törvényhozásban és a hatósági intézkedések során.

Christine Lambrecht, az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Németország igazságügyi minisztere a napokban megerősítette azt a német álláspontot, hogy a szabadságjogokat nem szabad tovább korlátozni, mint ameddig szükséges, és hogy a válság idején is meg kell őrizni a demokratikus részvételt. Ez egyébként jól jelzi, hol húzódik a demokratikus Európa tűrőképességének szóvirágokkal megjelölt határa. Lambercht egy sajtótájékoztatón nemrég azt is hangsúlyozta, hogy döntő jelentőségűnek tartja – különösen most, a koronavírus-járvány idején – a demokrácia és a jogállamiság megerősítését, ugyanis a populisták és a radikálisok megpróbálnak visszaélni a veszélyhelyzet okozta állapotokkal. Igen. És mi a teendő ilyenkor?

Orbán Viktor reagált a német megszólalásokra: múlt pénteki rádióinterjújában kifejtette, hogy a gazdaságok fejlesztésére kell fordítani ezt a pénzt, és nem szabad korlátozni az elköltését, majd azt mondta: „civilizálatlan viselkedés”, hogy „nagy szájú liberálisok” források elvonásával fenyegetik azokat, akik rosszul költik el a pénzt, valamint jogállami garanciákat kérnek számon. „Ha összemérjük a magyar jogállamiságot a német jogállamisággal, akkor lehet, mi kerülünk ki győztesen”– fogalmazott a kormányfő. A németek erre a kormányfői nyilatkozatra eddig nem reagáltak.

Az országgyűlés tehát a magyar kormányfőnek „feltételeket szabott”, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy Orbán megszavazhassa az Európai Unió 750 milliárd eurós hitelfelvételét. A kritériumok között szerepel, hogy a szegényebb országok nem kaphatnak kevesebb forrást mint a gazdagok, a pénzt kizárólag a gazdaság, a növekedés újraindítására, a munkahelyek védelmére és új munkahelyek teremtésére lehet fordítani. És a legfontosabb feltétel, hogy a forrás nem köthető össze olyan politikai és ideológiai feltételekkel, mint a jogállamiság, illetve a bevándorlás kérdésének megítélése.

A szocialista Harangozó Tamás szerint ugyanakkor azért, mert a kormány képtelen betartani a jogállamisági kritériumokat, ne a magyar embereket érje szankció, hanem a Magyarországnak szánt összeget direktbe pályázhassák meg a cégek, a civil szervezetek, az önkormányzatok.

Kérdés, hogy Brüsszel hajlandó-e erre.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/29. számában jelent meg július 17-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/29. számban? Itt megnézheti!