Újságíró, tévés, polgármester, politikus. Volt. Dömsödi Gábor nemrég nyugdíjba vonult és nyugdíjasoknak kezdett el videókat készíteni. Amik között van olyan, amit több, mint 1,2 millióan néztek meg. Dömsödi átalakítaná a nyugdíjrendszert, ennek érdekében nemzeti konzultációt írna ki.
– Estére beszéltük meg a találkozót. Délután terveztem felkészülni az interjúra. 11 óra körül hívtam telefonon. Azt mondta, rögtön induljak, mert dolga van. Amióta nyugdíjas, Dömsödi Gábornak mindig dolga van. Annak idején újságíróként mennyi időt készült egy interjúra?
– Sokat.
– És ha előfordult, hogy azonnal kellett menni felkészületlenül, akkor azt hogyan oldotta meg?
– Hát, akkor mentem azonnal felkészületlenül. Egyébként tegnapelőtt vettem egy Vitray-könyvet egy útszéli árusnál. Szerencsémre nem tudta, ki az a Vitray, úgyhogy megkaptam olcsóbban a könyvet, 1500 forint helyett 1000-ért. Azt sem tudta, én ki vagyok, és azt sem, hogy a kötet nekem sokkal többet is megért volna. Abban a könyvben olvastam, hogy kétfajta iskola, kétfajta riporter van, az egyik, amelyik tartja magát a leírt kérdésekhez, a másik pedig, aki elmegy abba az irányba, ami adódik. Tehát elkezdi valahogy, utána pedig reagál. Vitray ezt az iskolát szereti, meg én is.
– Miért olvas az ember Vitrayt nyugdíjas újságíró-tévésként? A szép emlékek miatt? Mert tanulni gondolom már nem szeretne.
– De. Az, hogy mi a fenének tanuljak bármit is erről a szakmáról, az jó kérdés, mert már nem fogom soha használni. Talán magam miatt. Nekem fontos a szakmám.
– Még mindig?
– Igen. Mázlija az embernek, ha a hobbija is az, ami a munkája.
– Viszont amióta nyugdíjba ment, kevés ideje juthat a hobbijára, mert – legalábbis a Facebook szerint – talán még többet jön-megy, aktívkodik, mint korábban.
– Ez abszolút így van, ezt az okosórám is így látja. A tavalyi évhez képest duplájára nőtt az aktivitásom az órám szerint. Ennek egyébként van racionális magyarázata is: el kellett kezdeni intézni a nyugdíjügyeket, és az kirángatja az embert az önsajnálatból, meg a passzivitásból. És ha már úgyis mozgásban van, akkor miért ne csináljon valamit? Ma például elindultam reggel hazulról, még eszembe sem jutott, hogy ennem kéne valamit, pedig most van fél egy. Megvan a délutáni programom, az esti programom, éjfélkor fogok hazaérni. Hát, ezt azért aktív koromban sem csináltam. Más kérdés, hogy most már azért elfáradok.
– Azt mondta, eltávolodott a politikától. Ezzel szembeni interjúnk idején épp Hadházy Ákosnak segített, aki akkor kitelepült néhány napra a köztévé elé, mert szeretné elérni a fizetett kormányzati hirdetések betiltását és a jelenlegi „hírhamisító elnök” eltávolítását a pozíciójából.
– Pedig eltávolodtam a politikától. Azt mondtam, csak pragmatikus kérdésekkel foglalkozom majd. A pártpolitikától távol tartom magam. Hadházy Ákos egy sajátos típusa a homo politicusnak, a politizáló embernek: egyedi. Nem tudok még egy ilyet. Másnak nem segítenék.
– Korábban is dolgoztak együtt.
– Olyannyira, hogy voltam Ákosnak az alkalmazottja is. Volt a főnököm és munkatársam, most viszont csak civilként próbálok neki segíteni. Ami a közmédiában folyik, az botrány. Egyrészt demokráciaellenes botrány, mert ilyen nincs, hogy egy televízió így működjön. Nem hogy köztelevízió, de még egy kereskedelmi tévé sem működhetne ilyen pártosan. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy szakmailag is botrány amit művelnek. Egyedül a technika jó, mert élesek a képek, de sokkal több pozitívumot nem tudnék elmondani. Az is egy botrány, hogy mindezt milyen költségvetésből csinálják. Annak idején, amikor sokkal drágább volt a televíziózás technikai oldala, tehát például egy kamera sokkal többe került, mint ma, akkor írtam egy tévéelnöki pályázatot. Akkor 30 milliárdnál tartottak. Most ennek a négyszerese az, amit megkap a köztévé, ez egyszerűen felháborító. És nincs egy olyan produkció sem, ami jó.
– De abban nyugodtak lehetünk, hogy ameddig Orbán Viktor a miniszterelnök, addig ez így marad.
– Nyugodtak lehetünk, igen. Vagy még több pénzt kapnak, és meghosszabbítják őket Bicskéig. Egyébként ha egy olyan hatalmat akarnék fenntartani, ahol nincsen helye a vitának, akkor én is így csinálnám. Ezt kommunikációs szempontból nagyon jól csinálják. Csak tisztességtelen, antidemokratikus, diktatórikus, elavult, meg lábszagú az egész.
– És nem nézik. A nézők.
– Mert lábszagú. Ez semmilyen tekintetben nem színvonal.
– Önt nézik. Van videója, amit több, mint 1,2 millióan láttak. Miért kezdett el nyugdíjas társainak videókat és egyéb bejegyzéseket készíteni?
– Mert nem tudok a s*ggemen ülni. Egyébként úgy kezdődött, hogy volt egy oldalam, ami elért 5500 követőt 30 év televíziózás, 15 év politizálás után és ezt megünnepelte a Facebook. Csinált nekem egy grafikát, meg egy szöveget is megírt helyettem, hogy nélkületek ez nem jöhetett volna létre. Kiraktam. És azt tapasztaltam, hogy ez, hogy 5500 követőm van, több lájkot vonzott, mint bármi előtte. Beleértve a kutyámat is nyaklánccal. Virágból készített nyaklánccal. Pedig nagyon szép kutya volt. És a nyaklánc sem volt kutya! Na, tehát azt tapasztaltam, hogy nagyon népszerű, hogy 5500 követőm van, erre föl készítettem egy kis videót arról, hogy nyugdíjba mentem. És ez eljutott körülbelül 250 ezer megtekintésig. Ekkor rájöttem arra, hogy hoppá, hát a nyugdíjas ügyek fontosak! Mostanra 12 ezer fölött van a követőim száma, 28 nap alatt az elérések száma 1 250 000, tehát ezekre igenis van igény. A nyugdíjak közötti olló nagyon szétnyílt több tekintetben is. A régebbi, fiatalabb nyugdíjasok között, a nők, a férfiak, a vidékiek, budapestiek között. Több olló is van, és nagyon nagyok a különbségek a nyugdíjak között. Ezt ki kéne valahogy egyenlíteni, erre javaslom azt, hogy amikor 13. havi nyugdíjat adnak, vagy százalékos emelést, akkor adják oda a nyugdíjátlagnak megfelelőt mindenkinek. Ami a jobb anyagi helyzetben lévő nyugdíjasokat – például engem is – hátrányosan érintenek, de ennyi szolidaritásnak kell lennie, mert plusz pénzt nem fog adni a kormány. Most nem is tud adni erre a célra, viszont nagyon gyorsan el kell ezt a tüzet oltani, mert az infláció nagyon érinti a nyugdíjasokat. Ez az egyik téma amivel elkezdtem foglalkozni. Azután jött a hatósági áras tűzifa. Mindenféle baja van a nyugdíjasoknak.
– Ön szerint mi a legnagyobb?
– A legnagyobb baja az a nyugdíjasoknak, hogy nagyon sok kisnyugdíjas van, akik olyan jövedelemből élnek, amiből nem lehet fenntartani az életfunkciókat. Marx mondta, hogy a tőkés csak annyit ad a munkásnak, amennyiből újra tudja termelni a termelő erejét. Tehát annyit, amennyi csak a megélhetésre elég. Nálunk a nyugdíjasok nagy részénél már erre sem elég az, amit kapnak. Ebbe az is beletartozna, hogy be tudjon fűteni legalább egy helyiségben. Hogy legalább egyszer lakjon jól meleg étellel. És az is hozzátartozna, hogy ki tudja váltani a gyógyszereit. Ez nagyon kevés nyugdíjasnál valósul meg. Mondom ezt én, aki a legmagasabb nyugdíjkategóriába tartozom, de így is nagyon meg kell néznem azt, hogy mire költöm a pénzem. Például helyettesítő gyógyszereket kell kiváltanom. Mert mondjuk egy cukorgyógyszernél van kétezer forint különbség a helyettesítő, meg a jónevű között.
– Mondja ezt úgy, hogy nagyon jó nyugdíjúnak számít.
– A felső 10 százalékba tartozom. Az átlagnyugdíj 174 ezer forint Magyarországon, a medián nyugdíj viszont csak 140 ezer. A nyugdíjasok felének kevesebb a jövedelme, mint 140 ezer forint.
– Van olyan rendszer, amely szerint úgy emelik a nyugdíjakat, hogy arányosan a legkisebb nyugdíjúakét emelik jobban, miközben a legnagyobb nyugdíjúakét jóval kisebb mértékben. Ez megoldás lehet?
– Ez abszolút megoldás lehetne, de elég lenne azt csinálni, hogy az átlaggal emelik. Megnéztem a nyugdíjtörvényt, abban az van, hogy meg kell tartani a nyugdíjak értékét, de azt nem mondják meg, hogyan. Mit kell megtartani? A vásárlóerejét? Vagy mit?
– Ha 20 százalékos infláció van, akkor az minimum 20 százalékos nyugdíjemelést jelent.
– Az átlagnak a 20 százalékát, így van, tehát a 174 ezer forintnak a 20 százalékát. Igen. És ha odaadják a 13. havi nyugdíjat, akkor azt a 174 ezret kellene odaadni mindenkinek. Annak is, akinek minimálnyugdíja van, meg annak is, akinek ad absurdum 500-600 ezer forint. Mert neki nem akkora érvágás az, hogy kevesebbet kap. Ami most van, egy nagyon-nagyon buta dolog. Nem is értem igazándiból, mert azt gondolom, hogy a nyugdíjasok között is kétharmada van a Fidesznek. Vegyék már észre a kormánypárti politikusok, hogy ezzel a kérdéssel is csinálni kell valamit! Egyébként lehet, hogy most észrevettek valamit, de nem áltatom magam azzal, hogy ebben nekem szerepem van. Bár azért ilyen látogatószám mellett lehet, hogy egy-egy lapszemlébe belekerülök.
– Amit a főnöknek adnak?
– A főnökig biztosan nem jutok el. De a megfelelő tárcáig igen. A kormánypártban nem hülyék vannak. Hanem nagyon értelmes emberek. Az, hogy egyetértek-e azzal, amit csinálnak, hogy az erkölcseikről, tisztességükről mi a véleményem, az egy másik történet. De a felkészültségüket nem vonom kétségbe. Nekem nagyobb súlyom van a politikában, mint egy nógrádi országgyűlési képviselőnek. Ez komolyan így van. Bent van egy kormánypárti képviselő, neki fizetése van, nekem meg súlyom. Az, amit én mondok, az talán előbb eljut a döntéshozókhoz.
– Mi lesz a következő ügye amibe beleáll?
– A gondosóra program, ami elméletileg van az időseknek, de gyakorlatilag nem létezik. Csak nincsen rá időm. Amióta nyugdíjas vagyok, semmire nincs időm.
– Alig tudtam önt elcsípni.
– Nem hülyéskedem. Tényleg nagyon aktív lettem, nem tudom, mi történt, ez valószínűleg a kapuzárás utáni pánik.
– Kapuzárás utáni pánik?
– Igen. Kapuzárás utáni pánik. Nagyon kell rohanni amikor kint ragadsz. Jön a tél, kint ragadtál, a kapun kívül futni kell, mert megfagysz. Szóval ezt az időseknek kitalált gondosóra – nem okos óra, hanem gondosóra – ügyét végigviszem, az biztos. Ha az EU adott rá pénzt, de az EU tehet arról, hogy ez nincs meg, akkor egyetlen egy dolog marad: alá kell írni az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, és akkor van megállapodás. Mi ezért gyűjtöttünk Hadházy Ákossal aláírásokat: hogy csatlakozunk az Európai Ügyészséghez. Hatszáz- vagy hétszázezren alá is írták. Ha csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, akkor lesz okosóra, illetve gondosóra, valamint pedagógus béremelés, meg minden! Ez nagyon egyszerű. Európai Ügyészség. Ez a kulcsa mindennek. És akkor az a mocskos Brüsszel elmehet a sunyiba.
Hogy mi lesz a következő téma? Ki szeretnék írni egy nemzeti konzultációt arról, egyenlítsük-e ki a kisnyugdíjasok nyugdíját, akár a nagyobb jövedelműek kárára is. Nagyon kíváncsi vagyok, erre mit mondanának az érintettek. Ennek lenne értelme, meg érzékenyítene is. Végre vidéken is találkoznának az emberek azzal, milyen különbségek vannak. Bele kellene tenni három grafikont, mint ahogy most az egyik iskola felállította a tanárokat kor szerint, hogy 20-as, 30-as, 40-es, 50 pluszos kollégák. Egy ilyen kép többet mond, mint harmincezer cikk. Ugyanez a nyugdíjasokkal is megoldható lenne. És akkor látszana, miről van szó. Így lenne értelme a nemzeti konzultációnak. Olyan kérdéseket fogalmaznék meg, hogy támogassák azokat. A kormánypártiak már eleve támogatnák, az ellenzékiek pedig nem küldenék vissza tiltakozásul, mert ők utálják a kormánypártiakat, tehát akkor az egész ország megszavazná azt, hogy egyenlítsék ki a nyugdíjakat. És ez egy fillér plusz pénzbe nem kerülne. Persze lenne néhány gazdagabb nyugdíjas, aki hőzöngene. De minekutána nagyon kevés embernek van magas nyugdíja, és nagyon soknak alacsony, nem lenne ebből még politikai problémája sem a kormánynak. Ha én fideszes lennék, akkor ezzel előállnék. Ez egy olyan csodafegyver lenne, mint amilyen a rezsicsökkentés volt. Ami egyébként közgazdaságilag harakiri. Megmagyarázhatatlan. És rövid távon is nagyon sok kárt okozott az országnak, de hosszú távon még többet fog, mint a szocializmus. Tehát jó ötlet. Csak nem vált be.
