Egyre drágább az élelmiszer

Egyre drágább az élelmiszer

Erős, fehér, nagy izmú karja – Bodor István a pécselyi Hét kenyér zarándokpékségben (Fotó: Albert Enikő/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Augusztusban ismét meglódultak az élelmiszer fogyasztói árak. De nem árt tudni, hogy nem azért, mert a mezőgazdasági termelői árak nőttek az elmúlt hónapokban, hanem más költségtényezők (munkabér, energia, büntetőadók és a környezetvédelemmel kapcsolatos díjak) miatt, amikhez a gazdáknak semmi közük. A mezőgazdasági termelői árak és a fogyasztói árak változása között egyre kisebb a korreláció. A végtermék árában lassan már jelképes a nyersanyagár aránya (például a kenyér esetében) – írja legfrissebb Facebook-bejegyzésében Raskó György közgazdász, agrárvállalkozó.

Raskó a kenyér példájával szemlélteti mindezt: „50 évvel ezelőtt 1 kg fehér kenyér megvásárlásához a gazdának 2,5 kg búzát kellett termelnie. 2000-ben már 4,2 kg-ot, majd 2023-ban már 11,2 kg búza eladása volt szükséges 1 kg fehér kenyér bolti vételéhez. A magasabb minőségű kovászos kenyérhez (1 kg) meg legalább 25 kg búzát kellett termelnie, 50 évvel ezelőtt elég volt 3 kg. A tejnél ugyan nincs ekkora pozícióromlás, de azért az is jelentős. 50 éve 1 kg nyerstej áráért 1 liter zacskós tejet lehetett venni, majd 2000-ben már 1,8 kg, 2023-ban 2,8 kg nyerstejért adtak l liter dobozos tejet a boltokban. És akkor a feldolgozott tejtermékekről még nem is beszéltünk. Esetükben a pozíció romlás durva, átlagban közel ötször annyi tejet kell termelni egységnyi tejföl, sajt, túró megvásárlásához” – áll a bejegyzésében, amely szerint a végtermékek fogyasztói árához képest óriási a mezőgazdasági nyersanyagok leértékelődése. Az alapvető élelmiszereket vizsgálva megállapítható, hogy miközben a nyersanyagok ára 2000-2023 között jellemzően 2,5-3,0 szorosára emelkedett, a belőlük készült feldolgozott élelmiszerek jellemzően 4-5-szörös mértékben drágultak, a kenyér ezen belül kirívóan – a nyolcszorosára – drágult. (...) A lényeg tehát az, hogy a mezőgazdasági termelők egyre kevésbé okolhatók a magas élelmiszerárakért. A végtermékek árában a mezőgazdasági nyersanyag-értékarány ez idő alatt megfeleződött. A kenyér árában már kevesebb, mint 15 százalék átlagban” – írja Raskó.