A püspökladányi Bene Gyula utca a város egyik legunalmasabb utcája. Bár a belvárosban fekszik, ott általában mégsem történik semmi. Az utcának még egy szép, magasra nőtt fája sincs; rövid és szűk, télen a hókotró is a műszak végére hagyja. Talán sokan nem is tudtak az utca létezéséről, egészen addig, amíg ki nem nézték az egyik itteni telket a pszichiátriai betegek otthonának építésére. Így hónapok óta úton-útfélen erről folyik a szó a Hajdú-Bihar megyei városban.
Januárban korán esteledik, de ottjártunkkor a telekre felhúzott két épületben még dolgoztak a kőművesek. Gyorsan kiderült, tudják, hogyan kell leszerelni a magamfajta kíváncsiskodókat. A jártasságra már szert tehettek, a környéken élők finoman szólva sem kávéztatják a munkásokat. A napokban például molinókkal rakták tele az építkezést körülvevő tákolmányt, ezzel nyomatékosítva: annak azonnali leállítását követelik. A tiltakozóknak ez már a sokadik akciójuk volt. Korábban aláírásokat is gyűjtöttek, a 2800 szignóval az önkormányzatot és a fideszes országgyűlési képviselőt bombázták.
A Bene Gyula utcai otthonokba a szomszédos Bárándon működő Humán Szolgáltató Otthon ellátottjai költöznének. Ezt a nagy intézményt is felszámolják az úgynevezett kitagolás részeként (a települések perifériáján fekvő tömegintézmények helyett kisebb, emberközelibb otthonokba költöztetik a betegeket – a szerk.), amire Hajdú-Bihar megyében 2,2 milliárd forint uniós forrást nyert el a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF). A bárándi intézményből összesen 108 ellátottat szórnak szét a ladányihoz hasonló lakásotthonokban helyben, Derecskén, Sárrétudvariban és Szerepen. A bő 14 ezer lakosú Püspökladányban készülő két épületbe 23 önálló életre is képes, mentális betegségekkel küzdő ellátott kerülhet.
A helyiekkel beszélgetve lehetetlen eldönteni, hogy a betegek odaköltözésétől félnek jobban, vagy pedig az a bajuk, hogy mindezt a jelek szerint a hátuk mögött próbálták megszervezni. Az épülő otthonokkal szemközti házban élő, egyébként a helyi gimnáziumban tanító Papp Anikó azt mondta: ha bevonják őket az előkészítésbe, és esetleg megfogadják néhány észrevételüket, bizonyosan nem ilyen merev az elutasítás. Főként, hogy azt követően sem lett hatékonyabb a kommunikáció a lakossággal, hogy kitudódott, mit tervez az SZGYF az egyébként állami tulajdonú telken. Miután az érintettekkel alig álltak szóba, pletykák, félinformációk keringtek a városban, ez pedig csak korbácsolta a feszültségeket. A felháborodás mértékére jellemző, hogy a lakosság megnyugtatására sebtiben összerántott fórumot hiába szervezték egy forró augusztusi napra, munkaidőben is megtelt a művelődési ház nagyterme.
Tapasztalataink szerint a félelmek azóta sem oldódtak. A helyiek januári látogatásunk alkalmával is az óvoda és iskola közelségét, a belvárosi környezetet, az ellátottakra nézve pedig veszélyforrásként a közeli kocsmát emlegették. Ám a környéken élők vonakodásában szerepet játszanak a gyermekkori emlékek is. A közelben ugyanis működött egy szociális otthon, ahogy egyikük fogalmazott, ennek lakóit kerülgetve jutottak el az iskolába.
Ingyen telket is felajánlottak volna
A helyiek annyira nem akarják Püspökladányban látni a betegeket, hogy egy helyi vállalkozó ingyen felajánlotta az egyik telkét a főigazgatóságnak, de abból nem kértek. Sőt, a szakemberek a központi fekvésnek inkább az előnyeit látják: az ellátottak integrációja így még teljesebb lehet, akiket a kiköltözésük után sem hagynak magukra – érveltek a fórumon. Szerettünk volna részleteket is megtudni az építkezésről a főigazgatóságtól, de a közérdekűadat-igénylés formájában feltett kérdéseinkre még nem kaptunk választ.
A birtokunkba jutott szakmai terv ugyan a sikeres integráció kulcsának a legteljesebb nyilvánosságot és az érzékenyítést tarja, az irat szerint azonban mégsem szántak erre egyetlen fillért sem; így az teljesen elmaradt. Ennek ellenére Verdó György, az SZGYF Hajdú-Bihar megyei kirendeltségének igazgatója (akinek szintén küldtünk kérdéseket) a fórumon két rendezvényt is érzékenyítő programként próbált „eladni” – a közönség legnagyobb derültségére. Még ott kiderült, hogy az egyik hivatkozott fórumon néhányan voltak – és csak a helyi képviselők szűk köre tudott róla –, a másikon pedig még a képviselők sem voltak ott, mert éppen testületi ülést tartottak.
Ebből is kiviláglik: a főigazgatóság mellett a belső feszültségektől sújtott önkormányzatnak is komoly mulasztása van az ügyben – még akkor is, ha állami telek révén sok beleszólásuk nemigen lehetett a központi akaratba. Néhány képviselőnek és a szeptember óta táppénzen lévő fideszes polgármesternek, Dombi Imrénének ugyanis volt tudomása az SZGYF püspökladányi terveiről. De a helyi Fidesz problémái miatt válságba jutott városvezetésnek is csak azt követően lett fontos a téma, hogy mellbe vágta őket a lakosság ellenállása. Mindenesetre az önkormányzat mentené a menthetőt, talán már a választásra is készülve teljes mellszélességgel beleállt az ügybe.
Vártlan fordulat
A december azonban váratlan fordulatot hozott: a főigazgatóság látszólag a kompromisszum lehetőségét villantotta fel. Igaz, ezért olyan árat kérnek, amit kétséges, hogy Püspökladány tud-e vállalni. Papp Anikó elmondása szerint a városba utazó Benedek István Zsolt főigazgató jelenlétében elnézést kértek tőlük az ügy rossz kezelésért. Az SZGYF felajánlotta továbbá, hogy az önkormányzat megvásárolhatja a még mindig épülő otthonokat.
Egy, a lapunkhoz kiszivárgott irat szerint a főigazgatóság két ajánlatot küldött az önkormányzatnak: megfelelő cseretelekkel bruttó 134 millió forintért, anélkül pedig 178 millióért kínálták fel az épületeket. Az ár azonban napról napra emelkedik. Mert ugyan már november végére el kellett volna készülniük a házaknak – ehhez képest decemberben 50 százalékos készültségi állapotban voltak –, az építkezést nem állították le.
Bizonytalan azonban, hogy a beruházási tételekkel durván négymilliárd forintos főösszegű költségvetésű városnak sikerül-e erre pénzt előteremtenie. Saját forrása nincs, a hitel pedig kormányzati hozzájáruláshoz kötött, ráadásul az több éves ínséges időszakot jelenthetne (egyébként bölcsődeként hasznosítanák az épületeket). De még a pénz sem garancia semmire, mert a főigazgatóságot is kötik a vállalásaik. Így az SZGYF csak akkor menne bele az egyezségbe, ha idén november 30-ig nemcsak felépül az új helyen a két épület, hanem használatbavételi engedélyt is kapnak. Ha ugyanis nem sikerül, a főigazgatóság elbukja a bárándi otthon kiváltására vonatkozó teljes összeget, több mint egymilliárd forintot.
FRISSÍTÉS: A püspökladányi képviselő-testület lapzártánk utáni, csütörtöki ülésén tárgyalt a főigazgatóság ajánlatáról. A városatyák a cseretelek nélküli ajánlatot szavazták meg, de csak 80 millió forintot adnának a két épületért. Ha az SZGYF ezt nem fogadja el, az önkormányzat jogi útra tereli az ügyet – derül ki az elfogadott határozatból.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
