Mára a COVID-19 halálozás vált a vezető halálokká hazánkban. A koronavírus-járvány okozta leterheltség és kapacitáshiány miatt szinte napi lelki problémát okoz nekünk, orvosoknak, hogy képtelenek vagyunk megadni azt a szintű ellátást, amely elvárható lenne. Már szeptemberben figyelmeztettük a döntéshozókat, de a javaslatainkat nem fogadták be, és többek között nem fejlesztették kellőképpen a szűrési kapacitást sem, mely alapvető pontja lehetett volna a megelőzésnek – derül ki Lovas András aneszteziológus, intenzív terápiás orvos cikkéből, amely az Átlátszón jelent meg.
A szakember azokat a rendszerszintű hibákat igyekszik bemutatni, amelyek miatt nem tudják megadni azt az orvosi ellátást a betegeknek, amely elvárható lenne. Arról ír, hogyan jelentkeznek ezek a rendszerszintű hibák a járvány időszakában, miből látszik, hogy szűkös PCR- tesztkapacitásokkal rendelkeztünk, és hogy miért lenne fontos a pontos adatok ismerete.
Elviselhetetlen lelki teher
Mint kifejtette, a koronavírus-járvány okozta súlyos leterheltség és kapacitáshiány miatt, szinte napi lelki problémát okoz az ellátásban dolgozó orvosnak és szakdolgozónak, hogy képtelenek megadni azt a szintű ellátást, amely szakmailag, és a betegek érdekét is nézve, elvárható lenne. – Hazánkban 2019-ben közel 130 ezren hunytak el, napi átlagban ez 356 fő. A jelenleg látható, napi 100 körüli COVID-19 halálozás így azt jelenti, hogy napjainkban ez a megbetegedés vált a vezető halálokká hazánkban – hívta fel a figyelmet Lovas András, aki saját bevallása szerint soha el nem tudta volna képzelni, hogy valaha is egy fertőző, de megelőzhető megbetegedés fogja vezetni a halálozási okok listáját. A vírusjárvány szavai szerint egy egyébként is megroppant magyar egészségügyet ért el, mely már 2019-ben sem látta el megfelelően feladatait, hiszen nem biztosította mindenki számára az egyenlő minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést.
„Mára a kórházi kezelés folyamata, benne az intenzív terápiával együttesen kimerült, mondjuk ki: diszfunkcionális, minőségében súlyosan károsodott. (…) Számunkra, orvosok számára már szeptember legelején egyértelművé vált, hogy komoly megszorító intézkedések nélkül rövid időn belül oda fogunk jutni, ahol most tartunk, erről írásban tájékoztattuk a felelős döntéshozókat, illetve megoldási javaslatokat fogalmaztunk meg, csakúgy mint tavasszal is”
– hangsúlyozta cikkében Lovas András, hozzátéve: a PCR-alapú szűrési kapacitásainkat a nyáron nem fejlesztettük kellőképpen. Azok jelenleg is hiányosak, még az antigén alapú gyorstesztek bevetése mellett is.
Máté-Horváth Nóra: Igen, sajnos már drámai a helyzet | Magyar Hang
Attól, hogy hangosan mondják, van elég intenzíves szakember és intenzíves ágy, még nem igaz. Az, hogy nálunk lesz-e Bergamo, nemcsak rajtunk múlik - fejtette ki a Magyar Hangnak az aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos.
Zéró transzparencia
Nem ismerjük a napi új fertőzöttek pontos számát, hiszen egyértelmű, hogy a tesztelések jelenleg észlelt, az elmúlt időszakban több esetben 20 százalék feletti pozitivitása immáron ezt nem biztosítja. Utóbbiból egyértelműen látszik, hogy túl sok fertőzött van az országban az elégtelen mennyiségű napi tesztre, mely nagyon magas találati százalékhoz vezet. Egy idő után kijelenthető (amikor túl magas ez a százalék), hogy a tesztelés veszett fejsze nyele, hiszen nincs akkora kapacitás, hogy valóban ki lehessen szűrni a fertőzöttek jelentős részét. Utóbbi hiányában pedig – hangsúlyozza a szakember – kontroll nélkül terjedhet tovább a járvány. A fentiek értelmében kontaktkutatásra sincs lehetőség, amely egy másik fontos alappillér lenne a fertőzés terjedésének csökkentésében.
Lehetett tudni, hogy nincs elég ember
Az aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos szavai szerint már tavasszal tudható volt, hogy az ellátási kapacitás legszűkebb keresztmetszete az intenzív terápia szempontjából a szakdolgozói létszám, így minden előkészületet, beleértve a gépbeszerzéseket is ehhez szükséges igazítani.
Csak egy lélegeztetőgép | Magyar Hang
Mit tudnak tenni az intenzív osztályok a kritikus állapotú betegek életéért? Mire való a lélegeztetőgép? Kiderül Lovas András aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos írásából.
„2019-ben 1000 intenzíves ágyon folyt hazánkban ellátás. Ez, – a szakdolgozói létszámot figyelembe véve –, további, maximum ezer ággyal bővíthető, melynek tudományos alapjait fejtegető, pécsi kutatók tollából származó leírását szintén rendelkezésére bocsátották a döntéshozóknak. Egy dolgot azonban ne feledjünk: az eredeti, 1000 ágy 60-70 százaléka már eleve foglalt volt és ez most sincs másképpen, hiszen a kritikus állapotokat okozó súlyosabb megbetegedéseket, úgy mint a szívinfarktust, a traumás sérüléseket, az agyvérzést vagy éppen a szepszist nem érdeklik, hogy lezárások vannak” – fejtette ki Lovas András, aki szerint az ő ellátásuk minősége is már súlyos károkat szenved, hiszen sok helyen a COVID-19 ellátásra megnyitott ágyakat a nem koronavírus fertőzésben szenvedők intenzív ellátására szánt ágyaiból csoportosították át az egészségügyi intézmények. Utóbbi oka szintén, a már korábban is említett szakdolgozói létszámhiány.
Merkely Béla: Eddig másfél millióan fertőződhettek meg Magyarországon | Magyar Hang
Ez még nem elegendő a nyájimmunitás kialakulásához. A terjesztők tíz százaléka úgynevezett szuperterjesztő, tőlük jut el a vírus a két héttel későbbi megfertőzöttek nyolcvan százalékához.
Hiányoznak az ajánlások
A szakember arról is írt, hogy a COVID-19 pandémia hatványozottan hozta elő a magyar egészségügy egyéb, évtizedes problémáit is. Nagy részben hiányoznak az országos, tudományos szakmai alapon meghozott, bizonyítékokon alapuló ajánlások, melyek az ellátás minőségét hivatottak növelni. A magyar egészségügyben immáron évtizedek óta mételyként kucorgó „így szoktuk” mentalitás csak a betegeink kárára válik. Kivédésére lelkes, de alulról szerveződő helyi orvoscsoportok alkotnak meg nemzetközi alapú és szintű ajánlásokat. Emlékeztetett: a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma készítette el például azt a hiánypótló etikai ajánlást, amely tudományosan megalapozott hivatkozásokra épül, és amelynek megalkotásában teológus, jogász és orvos szakértők is részt vettek. A dokumentum a betegágy mellett dolgozóknak nyújt segítséget abban az esetben, amikor az egészségügyi erőforrások szűkössé válnak a COVID-19 pandémia esetén. Röviden összefoglalva, a most kialakult szituációban.
Nem tudjuk, hány szabad ágy van
Lovas András szerint pontos és nyilvános adatokkal, mérésekkel még most sem rendelkezik a magyar intenzíves szakma. Konkrétan azt sem ismerik orvosaink, hogy egy adott pillanatban melyik intézményben hány kritikus állapotú betegnek áll rendelkezésre szabad ágy. Így viszont a kapacitások optimális kiszervezése is lehetetlen, súlyos etikai helyzetet teremtve. A felmérések és nyilvántartások technikai hátterének, szervezeti szintű elkészítésének biztosítása szintén kimaradt a felkészülésből. – Az invazívan és nem-invazívan lélegeztetett betegek számának, az intenzív osztályra felvettek korosztályi megoszlásának, vagy a sikeres, lélegeztetőgépről történő leválasztás utáni halálozásnak a tudta nélkül csak a sötétben tapogatózunk, a „sikeres védekezés” csak egy üres frázis marad – fogalmazott, hozzátéve: a hiányzó adatok nélkül nemzetközi viszonylatban sem tudjuk értékelni teljesítményünket.
Hiába a modern kor betegőrző monitorai, ha nincs, aki rájuk tekintsen, hiába a gyógyszer, ha nincs szakszemélyzet, aki minőségben és károkozás nélkül beadja azokat, hiába a kórházi ágy, ha nincs ember, aki a légzési elégtelen, lélegeztetett COVID-19 beteget forgassa rajta, vagy éber páciens esetén egyszerűen csak elmagyarázza a hasrafordulási manővert és ellenőrizze annak elvégzését.
A Lovas András által írt észrevételekről kérdeztük volna Gulyás Gergely kancelláriaminisztert a csütörtöki online kormányinfó alkalmával, ám kérdésünket cenzúrázták, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő nem olvasta fel.
