A tiltakozások és a kritikák ellenére változatlan formában jelent meg a nevelési-oktatási intézményekben a tiltott és a használatában korlátozott tárgyak köréről, valamint a tárgyakra vonatkozó eljárásrend részletes szabályairól szóló rendelet, amellyel a média pár hete a mobilok iskolából való kitiltásaként foglalkozott. A Civil Közoktatási Platform szerint a rendelet hemzseg a hibáktól. Mint lapunkhoz eljuttatott közleményükben megjegyzik, a jogalkotók nem vették figyelembe azokat a tárgyszerű javaslatokat sem, amelyeket a civilek beküldtek a társadalmi egyeztetésre, illetve a szakszervezetekkel történt egyeztetésen hangzottak el: nem módosították, nem pontosították a korlátozott tárgyak körét, így abba továbbra is beletartoznak többek között az internetelérésre nem alkalmas telefonok és a tanulók számára oktatási céllal ajándékozott laptopok, és nem oldották meg a leadott tárgyak őrzésével kapcsolatban felmerült problémákat sem.
A rendelet a sokkal szélesebb kört sorol a korlátozottan használható tárgyak körébe, mint az egyéb országokban már bevezetett korlátozások. A szabályozás szerint korlátozottan használhatók a „telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetelérésre alkalmas okoseszközök”. Ha komolyan vesszük a meghatározást, akkor ide tartoznak az internetelérésre nem alkalmas mobiltelefonok, a tabletek, a laptopok, a fényképezőgép és a diktafon is. Vagyis reggelente össze kell szedni az alsósoktól is a szülőkkel való kapcsolattartást szolgáló „butatelefonokat”, és csak a napközi után lehet visszaadni őket – miközben egy újabb rendelet a tanároknak is tiltani kívánja a felügyelet ideje alatt a mobilhasználatot. Azok a több százezer forint értékű laptopok pedig, amelyeket a tanulóknak kiosztottak, csak akkor lesznek használhatók, ha a tanár a használat szükségességét nem felejti el rögzíteni a Krétába.
Pongyolaság az is, hogy nem egyértelmű, mely nevelési-oktatási intézményekre vonatkozik a szabályozás. Mivel kormányrendeletről van szó, és a címben nevelési-oktatási intézmények szerepelnek, feltételezhető lenne, hogy a köznevelési és a szakképzési intézményekre is, azonban a felsorolásban csak a közneveléshez tartozó iskolatípusok szerepelnek, és a Nemzeti Köznevelési törvényre történik hivatkozás. Ezt a helyzetet egy másik rendelettel hozták rendbe: a Szakképzési törvénybe került be, hogy a kormányrendelet a szakképző intézményekre is vonatkozik.
Hab a tortán, hogy a szeptember 1.-i hatályba lépés már csak azért is hibás, mivel szeptember 1. előtt sem az iskolaszék, sem a diákönkormányzat véleménye nem kérhető ki, így a házirend jogszerű módosítására szeptember 1. előtt nincs lehetőség.
Emellett a rendelet szót sem ejt arról, hogy a pedagógus, az iskola vagy a fenntartó felelős, ha az összegyűjtött eszközökben valamilyen kár esik, vagy ellopják azokat. Elégnek tartják azt rögzíteni, hogy „Az átvett tárgyat az átvétel időpontja szerinti állapotban kell visszaadni”, és az őrzés módját a házirendben kell rögzíteni – miközben a Köznevelési törvénybe bekerült a kártérítési felelősség kötelezettsége is.
A bírálók szerint bár szükséges valamiféle szabályozás, a veszélyesség túlhangsúlyozása helyett a tudatos eszközhasználatra kellene nevelni és a tanárokat erre képessé tenni az alacsony digitális készségek fejlesztése érdekében. Még ha a rendelet szerint nem is teljes a tiltás, akadályozni fogja az oktatási célú használatot, amely a tanári hozzáállás és a kevés iskolai eszköz miatt úgyis ritkább a kelleténél. Emellett jelen formájában sérti a tanári és az intézményi autonómiát.
