Ma reggel közzétette ítéletét a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága egy magyar állampolgárságú magánszemély (Bosits Mihály) kontra Szlovákia ügyében, ami részben a Beneš-dekrétumokkal, részben a szlovák Főügyész jogköreivel kapcsolatos.
A vitás történet röviden: a panaszosnak van egy erdője Bártfa (Bardejov, Szlovákia északi része) mellett. A szlovák állam (egész pontosan az állami erdővállalat) 2009-ben elindított ellene egy pert, hogy az erdőt elvegyék tőle. Arra hivatkoztak, hogy a nagyszülei, akiktől örökölte, magyar nemzetiségűek voltak, ezért 1946-ban a Beneš-dekrétumok alapján el kellett volna kobozni tőlük az erdőt. Az eljárás során a bíróságok megállapították, hogy annak idején valóban el akarták a nagyszülőktől kobozni az erdőt, de erre eljárási hibák miatt 1946-ban nem került sor.
Az állam ezért a pert első- és másodfokon is elvesztette, de a perbe 2014-ben beavatkozott a szlovák Legfőbb Ügyész. A már jogerős döntés ellen beadott egy „kivételes felülvizsgálati kérelmet” (mimoriadne dovolanie – ez csak Szlovákiában létező, sokat kritizált jogintézmény, amely a bírósági eljárások politikai manipulálására alkalmas), és ez alapján a Szlovák Legfelső Bíróság 2015-ben kimondta: mivel a panaszos felmenői minden kétséget kizáróan magyar nemzetiségűek voltak, ezért a 104/1945 számú, a németek, magyarok, és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági területének elkobzása és mielőbbi elosztásáról szóló törvény alapján a földjeiket el kellett volna kobozni. Ha ez nem történt meg, illetve nem bizonyítható, „az állam szükséges tekintélyének megőrzése érdekében” akkor is úgy kell eljárni, mintha elkobozták volna a vagyont. (A szlovák legfelsőbb bíróság eme döntését az Alkotmánybíróság 2017-ben megerősítette.)
A Legfelső Bíróság visszautalta az ügyet az elsőfokú bíróságra, hogy ez alapján ismételje meg az eljárást, és fossza meg a panaszost a vagyonától. Az elkobzásra tehát még nem is került sor, de az csak idő kérdése a Legfelső Bíróság világos utasítása alapján.
Mivel az elkobzásra még nem került sor, a mostani strasbourgi döntés csak az igazságos eljárás kérdését vizsgálja. Ha majd sor kerül az elkobzásra, a sértett képviselete új panaszt ad be.
A pozsonyi bíróságok korábbi döntése egyébként azt igazolja, hogy a Beneš-dekrétumok ma is hatnak, érvényben vannak Szlovákiában. (Egyébként a panaszos nagyszüleit egyik eljárásban sem vádolták háborús bűnökkel, az ő vagyonuk elkobzását kizárólag magyar nemzetiségük alapján akarták megvalósítani.) Ezzel szemben a szlovák állam ma azt állítja, hogy a Beneš-dekrétumokban csak a háborús bűnösök megbüntetésének rég lezárt kérdéséről van szó. Ugyanakkor tömegével vannak olyanok, akiket vagy akiknek családtagjait annak idején meghurcolták, és akik jogilag még most is az állam ellenségének számítanak, hiszen sohasem rehabilitálták őket, szimbolikusan sem. A Beneš-dekrétumok az ország EU-csatlakozása és az EU-Karta elfogadása során is fontos kérdések voltak, de az Európai Bizottság azzal zárta le az ügyet, hogy „ha a dekrétumok már nem fejtenek ki hatást, akkor nem ellentétesek az EU-joggal”. Jelenleg is folyamatban van egy petíció az Európai Parlament petíciós bizottsága előtt, amely ezt a kérdést vizsgálja.
A ma közzétett ítélet igazat ad a magyar felperesnek, és 3900 euró nem vagyoni kár megtérítésére, valamint 2000 euró ügyvédi költség megfizetésére kötelezi a szlovák államot. A döntésből kiderül egy elgondolkodtató dolog is: a magyar államot meghívták az ügybe, hogy írásban fejtse ki a véleményét, de valamiért nem élt a lehetőséggel.
A Bosits kontra Szlovákia ügyre Ungár Péter LMP-s politikus hívta fel lapunk figyelmét. A parlamenti képviselő kérdésünkre elmondta: az ügy jó tanulság Magyarországnak is, mert azt bizonyítja, hogy Európában működik a jogrend, és ezzel adott esetben a magyar kisebbség sérelmét is lehet orvosolni. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter többször azt nyilatkozta, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok most „történelmi csúcson” vannak – ha ennyire jók, ideje volna előrelépést elérni a Beneš-dekrétumok ügyében is, hiszen a magyar felperes ügye bizonyítja, hogy azoknak máig tartó hatásuk van.
A döntésről időközben megérkezett a panaszos jogi képviselőinek, Keszegh Tünde és Fiala-Butora János ügyvédeknek a közleménye: „A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a mai napon elmarasztalta Szlovákiát az MB c. Szlovákia ügyben. A döntés mérföldkő a szlovák jogrend történetében, mivel először mondták ki nemzetközi szinten, hogy a Beneš-dekrétumok alapján ma is kerül sor vagyonelkobzásokra Szlovákiában. Ezen kívül a döntés rámutat arra, hogy a főügyész jogkörei túl tágak, ami lehetővé teszi a már jogerősen lezárt ügyek politikai manipulációját.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy bár a szlovák kormány az ügyben a jogbiztonságra hivatkozik, pont az állami szervek voltak azok, akik 2000-ben elismerték a panaszos apjának tulajdonjogát, és ezek után 2009-ben pert indítottak ellene, hogy megfosszák tőle. Majd miután a pert az állam jogerősen elveszítette, a főügyész beavatkozása egy újabb, jogfosztó döntéshez vezetett, amivel Szlovákia megsértette a panaszos igazságos eljáráshoz való jogát. A rendkívüli felülvizsgálati kérelem (amelynek jelenlegi megnevezése: főügyészi felülvizsgálati kérelem – dovolanie generálneho prokurátora) lehetővé teszi az ügyek politikai alapú manipulációját, ezért Szlovákiának jelentősen szűkítenie kellene, vagy el kellene törölnie ezt a jogintézményt.
A bíróság nem foglalhatott állást magának a vagyonelkobzásnak a kérdésében, hiszen az még mindig folyamatban van Szlovákiában. A Legfelső Bíróság 2015-ös döntése azonban nem ad más lehetőséget az elsőfokú bíróságnak, mint hogy megfossza a panaszost vagyonától. Mindezt mindössze az édesapja magyar nemzetisége alapján, a XXI. században, az Európai Unióban, egy olyan döntés következményeként, amelyről a strasbourgi Bíróság már kimondta, hogy sérti az igazságos eljáráshoz való jogot.”
