A magyar kultúra napja és a Himnusz 200. évfordulója alkalmából a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Szatmárcsekén mondott beszédet vasárnap Orbán Viktor miniszterelnök.
– Ezeréves távlatban sincs másik darabja a magyar kultúrának, amely képes lenne úgy felemelni a szívünket, mint a himnuszunk – fogalmazott a Himnusz kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök az ökumenikus istentiszteleten.
– Ha arra a lehetetlen vállalkozásra adnánk a fejünket, hogy egyetlen műbe sűrítsünk mindent, ami magyar, ami a magyart magyarrá teszi, akkor az a Himnusz lenne – tette hozzá. „Ezért méltó és igazságos, hogy a magyar kultúra napja a Himnusz megszületésének napja legyen.” Ugyan a Himnusz műfaja imádság, jeremiád és fohász, de „mégsem térdepelve, leszegett fejjel énekelve, hanem egyenesen, rendíthetetlenül állva, szinte szilajul, mindig felemelt fejjel.”
– Mások is ácsolnak csodálatos építményeket, emelnek városokat, írnak verseket, komponálják műveiket, éneklik a dalaikat és táncolják a táncaikat. De senki sem azt és senki sem úgy, ahogy azt mi magyarok tesszük – mondta.
Orbán Viktor szerint a himnusz arra emlékeztet, hogy a magyaroknak is – mint minden keresztény népnek – jó okuk van a bűnbánatra. – Hibáink és fogyatékosságaink is számosak. A kérdés csak az, hogy mit kezdjünk ezzel a fel- és beismeréssel? Talán térdeljünk le a focipálya közepén? Vagy döntsük le a nagy elődeink szobrait? Tagadjuk meg és töröljük el ezeréves kultúránkat? Vagy hagyjuk, hogy az önjelölt, hazátlan és liberális cenzorok megrostálják és átírják a magyarok történelmét? – folytatta a miniszterelnök.
Úgy látja, Kölcsey mást mond, amikor papírra veti a magyar történeti irodalom legfontosabb mondatát: „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.
„Keresztény lélekkel ez a mondat annyit tesz, hogy bár bűneink száma és mértéke lehet magas, a Jóisten mégsem törölt el bennünket a Föld színéről. Ha meg is büntetett bennünket, de megengedi, hogy folytathassuk a történelmünket” – húzta alá a kormányfő. Mint fogalmazott: „ennek az lehet az egyetlen oka, hogy erényeink és érdemeink is számosak. Vagyis kiérdemelhettük, hogy jövőnk lehessen.”
– Mivel érdemeltük ki, hogy még mindig mi lakunk a Kárpát-medence közepén? – tette fel a kérdést Orbán. Minden nemzedéknek joga, s talán kötelessége is, hogy erre megtalálja a saját válaszát. S ez a válasz aligha szakítható el azoktól a veszélyektől, amelyek szerinte éppen fenyegetik a magyarok életét. Harminc éve még azt hitte, hogy a függetlenség, a szabadság iránti soha nem lankadó vágy az érdemünk. Még most is így gondolja, de ez önmagában nem lett volna elegendő. Ezt annyival egészítené ki, hogy minden szabadságharcunkat azért vívtuk, hogy megmaradhassunk azok, akik vagyunk.
– Az önmagunkhoz való ragaszkodás miatt nem tudnak csapdába csalni azok a szirénhangok, amelyek arra csábítanak, azt mondják, hogy álljunk a történelem jó oldalára – utalt Orbán az orosz-ukrán háborúra. – Ezért akarunk tűzszünetet, tárgyalásokat és békét – mondta, majd megismételte a szokásos kormányzati narratívát: „nekünk a történelem magyar oldalán kell maradnunk”.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar különleges nép. Ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, hogy a mi mivoltunkat így nem is lehet meghatározni.
„Habár mindenhonnan szárazföld vesz minket körül, szigetország vagyunk” – jelentette ki, majd részletezte is, mit ért alatta. – Beszéljük a mindenki más számára érthetetlen nyelvünket, írjuk a mások számára hozzáférhetetlen mélységű és magasságú irodalmunkat. Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben. Magyarország ugyanúgy, mint 200 éve, a Himnusz születése napján, még mindig magyar ország. Mi mondjuk meg, ki jöhet be, ki maradhat itt, ki élhet velünk és ki nem. Mi határozzuk meg, hogyan kapcsolódhat össze életünk a szomszédainkkal. Nem jobbak vagy rosszabbak vagyunk, hanem mások – mondta végezetül a miniszterelnök, aki szerint újabb kétszáz év meglátjuk, hogy ki marad állva és kit rostál ki a történelem.
A teljes beszéd ITT hallgatható meg:
