A miniszterelnök lánya elmondása szerint csak egyszer érzett konfliktust a szakmája és a neve között, és szerinte azért is maximalista, mert sok előítélet van vele szemben. A Brandfestival nevű rendezvényen Orbán Ráhel a férje, Tiborcz István tulajdonában álló, szállodaüzemeltetéssel foglalkozó BDPST-csoportban végzett munkájáról beszélt – az eseményről a Telex írt cikket.
„A Ráhel által képviselt márkák a legalapvetőbb emberi érzelmekre építenek” – hangzott el a Telex.hu tudósítása szerint Orbán Ráhel saját imázsvideójában, amit a miniszterelnök lányának előadása előtt vetítettek le az Etele Pláza mozijában.
A Brandfestival nevű rendezvényen Orbán a férje, Tiborcz István tulajdonában álló BDPST-csoportban végzett munkájáról – a BDPST cégcsoport kreatívigazgatója – beszélt. A BDPST szállodaüzemeltetéssel foglalkozik, ők vették meg például a turai kastélyt, ők építenek hotelt a Dorottya utcában, de több éves fennállásuk során olyan nagy nevekkel is üzleteltek már, mint a világ legjelentősebb banki csalása, és egyebek mellett nukleáris technológiával való visszaélés miatt nemzetközi körözés alatt álló szaúdi szélhámos, Ghaith Pharaon.
Erről persze nem kérdezte Orbán Ráhelt a „portrébeszélgetésben” a Magyar Marketing Szövetség alelnöke, ahogyan arról sem, hol lehet az a turisztikai imázsfilm, amire négy éve 2,3 milliárd forintot adott a kormány, mégsem lehet sehol megtekinteni azóta sem – jegyezte meg a Telex.
„Elég maximalista ember vagyok” – jelentette ki magáról Orbán, szerinte ennek az is az oka, hogy sok az előítélet vele szemben, ezért igyekszik mindig túlteljesíteni. Elárulta azt is: gyermekkorában sokat kirándultak, ennek is köze lehet a turisztika iránti érdeklődésének.
„Budapest ugyanúgy a világom közepe, mint itt szerintem sokan másoknak” – mondta, hozzátéve, hogy svájci iskolaévei alatt annyit beszélt az osztálytársainak Budapestről, hogy egy idő után elkezdték Budapestnek hívni.
Orbán Ráhel a Kempinski Hotelnél tapasztalatot szerzett a vendégfogadásban és a takarításban is, de a marketing felé kezdett orientálódni.
Igaz, életének már majdnem felét miniszterelnök lányaként élte, nem is tudja, milyen az, amikor az ember nem így él. Innen is a sok előítélet vele szemben, ezért akar mindig túlteljesíteni. Azt mondta egyetlen történet van, amelyikben érezte a konfliktust a szakmája és a vezetékneve között. Ezt a Telex így írta le:
„Még a kempinskis éveim alatt történt. Éppen rendezvényszervezést tanultam, egy kis hangya voltam a rendszerben, uniformisban tevékenykedtem a szervezői oldalon. Arra az estére meg voltak hívva nagykövetek, konzulok, és nyilvánvalóan életem másik oldalából én ezeket az embereket ismertem, pontosan tudták, hogy én ki vagyok. Amikor megérkeztek erre a rendezvényre, megpuszilgattak, megfogták a kezem, odavezettek az asztalhoz, a kezembe adták a pezsgőt. Közben én meg dolgoztam. Ott volt talán először, hogy akkor én most ki vagyok ebben a szituációban. Hiszen nem tehetem meg a munkaadómmal és a kollégáimmal, hogy elkezdek ünnepelgetni a közösséggel, ugyanakkor a saját országomat se hozhatom olyan helyzetbe, hogy nem fogadom el a vendégszeretetét a nagyköveteknek. Igazából akkor is nagyon sokat nevettem, és azt gondolom, hogy az én derűmmel sikerült áthidalni.”
A beszélgetés további részletei a Telex cikkben olvashatóak.
