A Csillagház pedagógusai azon dolgoznak, hogy az intézménybe járó, fogyatékkal élő gyerekek képességeik és önállóságuk maximumát elérve hagyhassák el az iskolapadot. Miközben Illés Barbara igazgatónővel bejártuk az intézményt, megtudhattuk,
Három általános iskolába és három gimnáziumba jártam, jócskán túlteljesítve az előírt tervet. Több ezerszer léptem be iskolai főbejáratokon, és mindig elfogott a szorongás – még évtizedekkel később is, ha felnőttként tértem vissza. A hipó- és ételszag, robogó alakok káosza, a hangzavart túlharsogni próbáló folyosóügyeletesek és tanárok ordításai. Az érzés, mintha egy majomház kifutójában lennénk, ahol senki sem jószántából zsibong, ahol perceken belül én is csak helyét kereső test leszek, egy a több százból.
Akkor is átsuhant rajtam a régi pánik, amikor átléptem a III. kerületi Csillagház Gyógypedagógiai Általános Iskola kapuján. Aztán azonnal elmúlt: az aulában a nagyszünet ellenére nyugalom és egy tanárnő fogadott, aki egy kerekesszékes kicsit kísért. Egy lány szőnyegen pihent, mások gurulva, vagy – ha tehették – saját lábon kergetőztek a termek között.
Az első, ami feltűnt, a szeretetteljes légkör: itt mindenki kedves, figyel a másikra, és személy szerint tényleg rá, legyen szó az elszántan rosszalkodó középsúlyos értelmi fogyatékos kisfiúról vagy a laikus, „kérdésekkel támadó” újságíróról. – Jó, azért mi sem mosolygunk egyfolytában. Akadnak rizikós helyzetek, például amikor valamelyik diákunk epilepsziás rohamot kap. Ez sajnos időnként előfordul – mondja lapunknak Illés Barbara, a Csillagház igazgatónője, miközben sétára invitál az iskolában.
Barbara maga is mozgássérült, egy balesetben veszítette el az egyik lábát. Ez egy pillanatig sem akadályozza abban, hogy bejárja velünk a négyszintes épületet, s közben meséljen a Csillagház múltjáról és jelenéről. Az intézmény 1973 óta működik, és olyan munkát végez, amely az alapítás idején még különlegesnek számított: halmozottan sérült, mozgásában és mentálisan is korlátozott gyerekeket tanítanak, hogy a diákok képességeik maximumát elérve hagyhassák el az iskolát. Ezek a képességek egyénenként nagyon eltérőek, így a Csillagházban az osztályokban személyre szabott az oktatás. Van, aki saját kitartásának és a szakszerű segítő munkának köszönhetően képes lesz rá, hogy néptáncot tanuljon, hogy prezentációt szerkesszen a következő órára, felnőttként pedig egy védett munkahelyen dolgozzon – másnak azzal is meg kell küzdenie, hogy egyedül ebédeljen.
Csillagház iskola: személyre szabott segítség (Fotó: Magyar Hang/Koncz Tamás)
– Célunk, hogy a diákjaink minél többet tudjanak a világról, minél szélesebb körben tudjanak dönteni saját sorsukról. A nehezebb eseteknél azonban az együttműködés is eredménynek számít: egy szülőnek nagy könnyebbség, ha gyermeke besegít az öltöztetésnél, tudja jelezni, hogy mik az igényei – mondja az igazgatónő. Beszélgetés közben megtalál minket Ali, a halmozottan sérült, de nagyon is virgonc kisfiú. Barbarába kapaszkodik, felborul, vidáman szabotál – láthatóan babusgatásra vágyik, amit meg is kap, hogy aztán tovább garázdálkodjon a folyosón.
A Csillagházban a különböző értelmi szinten álló, beszélni tudó és arra képtelen gyerekek együtt tanulnak, tananyaguk annyiban tér el egy átlagos osztályétól, hogy a leckét a diákok befogadóképességéhez igazítják. Amit szóban nem lehet elmondani, arra ott vannak az augmentatív és alternatív kommunikáció (AAK) eszközei: feliratos képecskék, kommunikátortáblák és a siketek által is alkalmazott fonomimikai ábécé. Ezekkel az eszközökkel egy megszólalni képtelen gyerek rövid mondatokban beszélgethet a tanárral vagy barátaival, képes felelni az órákon – már ezek a tőmondatok is óriási szabadságot jelentenek a néma test börtöne után.
Illés Barbarával matekórára nyitunk be. A 4 főből álló, elsős kis osztály most a számolást-mérést tanulja: ez kulcsfontosságú tudás, hiszen segítségével az értelmi fogyatékos gyerekek is el tudják helyezni magukat térben és időben, megértik a lent és fent fogalmát, társaik pedig ugyanúgy tanulják az alapműveleteket és a bonyolultabb matematikai feladatokat, mint bármely más suliban. Belesünk egy tornaórára is, hiszen ez a foglalkozások alapja, ahol mindennap átmozgatják, jobb mozgáskoordinációra tanítják a kicsiket. A gumipadlós teremben nagy munka folyik: a mindig vidám Joci azt gyakorolja, hogyan kússzon át a gerendán, két kézzel húzza magát előre. Ez láthatóan megerőltető számára, mégsem adja fel, diadalittasan mosolyog, tanára pedig úgy buzdítja, mintha egy világbajnokságon lennénk.
Csillagház iskola: személyre szabott segítség (Fotó: Magyar Hang/Koncz Tamás)
A tornaterem előtt tucatnyi bizarr, kalodaformájú szerkezet áll. – Ezek az állítógépek, segítségükkel a támaszra szoruló tanulóink hosszabb ideig tudnak álló helyzetben maradni, és kezüket szabadon használhatják. Eközben nemcsak a lábizmaik erősödnek, de végre szemtől szemben állhatnak a tanárokkal. Ami méltóságot ad az ülés kiszolgáltatott helyzete után – mondja Illés Barbara. Egy ilyen gép akár egymillió forintba is kerülhet: a gyerekek tornájához és komplex mozgatásához sok költséges segédeszközre van szükség, amit az iskola adományokból, saját alapítványának segítségével tud beszerezni. A Csillagház Alapítvány épp ezért folyamatosan kampányol, most egy iskolabuszra gyűjtenek, hogy az osztályokat szabadabban tudják kirándulásra, programokra szállítani.
Amikor a munka nehézségei kerülnek szóba, az igazgatónő nem csak a pedagógusok alulfizetettségét vagy kimerültségét említi, bár ezek is létező problémák a Csillagházban, ahogy a pedagógustársadalom egészében is. – A legnagyobb terhet általában az jelenti, amikor a tanulóinkat és a családjukat a valósággal szembesítjük – mondja Illés Barbara. – Sok szülő valósággal belekapaszkodik a reménybe, és nem engedi el. Bíznak benne, hogy a fogyatékosság idővel felszámolható, megszűnik, csodakezeléseket emlegetnek. Nekünk kell elmagyaráznunk, hogy legfeljebb minőségi javulásra számíthatnak, teljes gyógyulásra nem. Hogy ezzel a helyzettel együtt kell élniük majd, sőt, csak így tudják teljes egészében elfogadni és szeretni a gyermeket.
Legalább ilyen fájdalmas valódi önismeretre tanítani a belátásra képes diákokat. A felsőbb osztályokban barátságok, sőt szerelmek szövődnek beszélő és beszédre képtelen tanulók között is. – Embert próbáló feladat egy házasságról, gyerekvállalásról ábrándozó kiskamasz lányt szembesíteni valódi lehetőségeivel: hogy mire lesz képes vagy éppen képtelen a későbbi élete során. Ilyenkor nagyon fontos a családtagok támogatása és persze az, hogy ők is reálisan lássák a helyzetet – teszi hozzá Illés. A gyerekek fejlődéséért végzett áldozatos munkáért a garantált bérminimum összege jár a Csillagház dolgozói túlnyomó részének – ahogy az országban mindenütt, mintegy kétszázezres nettó bérért dolgoznak a két-három diplomás, magukat munka közben tovább képző gyógypedagógusok és konduktorok, a gyógypedagógiai asszisztensek. Ezt az összeget a tankerület juttatásai emelik valamelyest. – A tankerület esetünkben nagyon támogató, elismeri a munkánkat, nem kell aggódnunk az iskola rezsiszámlái miatt sem. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy ilyen terhelés és anyagi megbecsülés mellett hányan maradnak később a pályán. Azt látom, hogy óriási a lemorzsolódás a mi területünkön is. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára sokan felvételiznek, de kevesen maradnak a pályán, főként a fiatalokból van nagy hiány – panaszolja a Csillagház vezetője.
Csillagház iskola: személyre szabott segítség (Fotó: Magyar Hang/Koncz Tamás)
A kérdésre, hogy minek örülne a legjobban, Illés Barbara mégsem a béremelést említi: egy elfogadóbb, melegebb szívű magyar társadalmat szeretne, amely nem riad vissza a fogyatékkal élők láttán. Míg a szülészorvosok hősiesen küzdenek egy-egy újszülött életéért, az oxigénhiány vagy más ok miatt károsodott babák szülei gyakorlatilag magukra maradnak a bajban: nekik kell kitalálniuk, kihez forduljanak a szociális ellátórendszer útvesztőjében, kitől kaphatnak támaszt. Pedig minden rászoruló családnak kellene szakszerű segítség. És minden, fogyatékkal élő gyerek megérdemelné, hogy őt magát vegyék észre, a tolószékbe kényszerült test helyett.
Támogatás és méltóság
A mozgássérült és fogyatékkal élő emberek életét egészen másként határozza meg a környezetük: egy-egy sokunknak alig észrevehető probléma számukra nehezen leküzdhető akadályként tűnik fel. Ezért is rendkívül fontos a támogató közeg, amihez mindenekelőtt érzékeny figyelemre, odafordulásra, és a méltóságot megőrző segítségre van szükség. Ahhoz, hogy élhetőbbé tegyük a rászorulók mindennapjait, egyéni és társadalmi szinten is cselekednünk kell, utóbbi esetben az állami és önkormányzati intézmények szerepe hangsúlyos, hiszen – ideális esetben – ott összpontosul a megfelelő szakmai tudás, a helyismeret és a kellő anyagi forrás.
Hogyan segítik a budai kerületek a mozgássérülteket és fogyatékkal élőket? Erről kérdeztük az önkormányzatokat. A Budavári Önkormányzat a válaszában hangsúlyozta, hogy esélyegyenlőségi tanácsnokot neveztek ki, hogy a terület nagyobb figyelmet kapjon. Kifejtették, a kerületben lakó fogyatékkal élők és mozgássérültek alacsony száma miatt nem tartanak fenn saját intézményt a számukra.
A Budavári Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ jelenleg az alapszolgáltatásokban segíti a hátrányos helyzetűeket: étkeztetés, házi segítségnyújtás, közösségi pszichiátriai ellátás és családsegítés. Számos szociális támogatási lehetőséget is biztosítanak, amelyeket egyebek mellett fűtésre, élelmiszerre, gyógyszerre és akadálymentesítésre is igénybe lehet venni. Emellett minden évben pályázati úton támogatják a civil és egyházi szervezetek munkáját a rászorulók megsegítésében. És nem csak a direkt támogatásokkal segíthet a kerület: az önkormányzat Zamárdi üdülőjében a családos turnusokban térítési díj fizetése nélkül nyaralhatnak a fogyatékkal élőt nevelő családok. Az érintett családok életét megkönnyítendő, az étkeztetést igénylők közé 2021-ben bekerültek az otthonápolási díjon élők is. Ezen túl a kerületi gondozási központ a helyi lakosok által felajánlott gyógyászati segédeszközöket ingyenesen továbbítja azoknak, akiknek szükségük van rá. A rossz anyagi körülmények között élőket a Bake My Day pékség jóvoltából pékáruval látják el, a Magyar Vöröskereszt pedig élelmiszerrel és tisztítószerrel segíti őket.
Csillagház iskola: személyre szabott segítség (Fotó: Magyar Hang/Koncz Tamás)
ok múlik a társadalom hozzáállásán is, az önkormányzat ezért nagy hangsúlyt helyez a szemléletformálásra. A Budavári Szociális és Gyermekjóléti Központ a nyári gyermektáboraiban mindig végez érzékenyítést. Foglalkozásaikon a fogyatékkal élők és mozgássérültek mindennapjaiba is betekintést kapnak a gyerekek, de a generációk közötti kapcsolatok erősítése céljából az idősebb korosztály kihívásaival is megismertetik őket. Mindezek mellett közös tervezés indult el a II. kerülettel és fogyatékos gyermeket nevelő szülőkkel, hogy milyen módon lehetne megoldani a gondozó családtagok mentesítését évente legalább két hétre. Kitörni a test börtönéből Mankót ad és méltóságra tanít a Csillagház Az értelmileg és testileg is korlátozott gyerekekből képességeik legjavát hozzák ki az óbudai iskolában, hogy későbbi életükben maguk is dönthessenek a sorsukról.
A II. kerület helyzete abból a szempontból különleges, hogy ott található a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában működő Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának (Merek, korábbi nevén Mozgássérültek Állami Intézete), az Értelmi Fogyatékosok Nappali Otthona (ÉNO), illetve a pesthidegkúti mozgássérült-lakótelep is. A Marczibányi téri Merek komplex rehabilitációs szolgáltatásokat nyújt, amely során figyelembe veszi az egyén szükségleteit és igényeit, emellett mind a program kialakításában, mind annak megvalósításában a klienssel való szoros együttműködésre épít. A központ bentlakást biztosít a rehabilitációra alkalmas mozgássérültek részére; a súlyos fokban mozgássérülteknek tartós ellátást nyújt; az önálló életre való felkészítésre pedig két átmeneti otthont működtet.
A Hidegkúti úton található ÉNO a Budapesten állandó bejelentett lakcímmel vagy tartózkodási hellyel rendelkező 18. életévüket betöltött enyhe és középsúlyos értelmileg sérült személyek nappali ellátását biztosítja. Céljuk, hogy lehetőséget biztosítsanak a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatok kialakítására, továbbá igény szerint megszervezzék az ellátottak étkeztetését. A nappali otthon menetrendjét a vendégei szociális, mentális és pszichés állapotának megfelelően alakítják ki.
A mozgássérült-lakótelep alulról jövő kezdeményezésként indult a 80-as évek elején. Az állami támogatással felépített 54 lakásba a Marczibányi térről költözhettek be azok a rászorulók, akiket kiválasztottak, vagyis akik megfeleltek a feltételeknek. Az ingatlanokat ugyanis meg kellett vásárolnia a lakóknak, és bár jelentős kedvezményeket kaptak, a havi törlesztőrészlet sok esetben ugyanannyi volt, mint a rokkantnyugdíjuk, vagyis mindenképpen munkát kellett vállalniuk, ha a speciális lakótelepre akartak költözni. Összesen 94 lakást terveztek, ennek valamivel több mint a fele készült el, és áll a mai napig, a lakóközösség azonban kicserélődött azóta, számos ingatlanban már nem mozgássérültek élnek, ami arra utal, hogy a telep idővel elveszítheti eredeti funkcióját.
Kovács Márton, a II. kerület alpolgármestere a Budai Hangnak elmondta, az önkormányzat különféle megoldásokkal igyekszik segíteni a helyi lakosoknak: a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök beszerzésétől kezdve a szociális támogatásig. Magánszemélyek és civil szervezetek számára a szociálpolitikai keretből biztosítanak pénzt a rászorulók megsegítésére, tavaly óta pedig a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekkel élő családok számára is írnak ki támogatási pályázatot.
Az alpolgármester elárulta, két rendelőintézetet újítottak fel az idén, a Fazekas utcában, illetve a Lotz Károly utcában, és mindkettőt teljes körűen akadálymentessé tették, és ugyanerre törekszenek a Kapás utcai rendelő esetében is, ahol még zajlanak a rekonstrukciós munkák. De minden kerületi felújítás és átalakítás során prioritás az akadálymentesítés.
Az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központ olyan 18. életévüket betöltött, fővárosi lakcímmel rendelkezők részére biztosít ellátást, akik egészségi állapotuk miatt szociális és mentális támogatásra szorulnak, önmaguk ellátására részben képesek, fogyatékkal élők, aktív korúak, és nem foglalkoztatottak – tájékoztatott a III. kerületi önkormányzat. A fogyatékkal élők számára a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésében segítenek, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtást is biztosítják.
Az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő legújabb fejlesztése a Route4U alkalmazás, amely pár perc alatt telepíthető és használható Óbudán, de akár Budapest más kerületeiben is. Az alkalmazás segít kerekesszékes, babakocsis, vagy egyszerű gyalogos útvonalak akadálymentes tervezésében. Az önkormányzat kiemelt feladatnak tekinti a szemléletformálást, több célcsoportot is megszólít, így sok egyéb mellett középiskolásokat fogadnak önkéntes szolgálatra, együttműködnek a hazai szociális szakemberképzés legtöbb szereplőjével, illetve tematikus nyílt napokat szerveznek. A szemléletformálást segítik a köztéri plakátkampányok is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/07. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg február 17-én.
