Az árvíz soha nem érkezik megfelelő időben, de a tavaly karácsonykor a Dunán végigvonuló árhullám különösen megnehezítette a védekezők munkáját. Az ünnep előtti napokban derült ki ugyanis, hogy a víz olyan szintre emelkedhet, ami már az ártérben lévő épületeket is veszélyezteti. Az, hogy az előrejelzés csak rövid idővel a hullám megérkezése előtt látott napvilágot, egyáltalán nem szokatlan manapság. Mint azt Rácz Ferenctől, az Óbuda-Békásmegyeri Önkormányzat Biztonságszervezési és Üzemeltetési Főosztályának vezetőjétől megtudtuk, a klímaváltozás miatt egyre bizonytalanabb prognózisokat lehet csak készíteni. A Duna vízgyűjtő területén a hóhatár egyre magasabbra tolódik, jelenleg 1500 méterről 3000 méterre kúszott fel, ezért egyre több csapadék hullik le eső formájában, és kerül bele rövid időn belül a folyókba. Korábban, amikor a hóhatár még alacsonyabban volt, a téli csapadék jelentős része hó formájában érkezett, és csak tavasszal emelte meg a vízszintet, amikor fokozatosan olvadni kezdett. Ez volt az úgynevezett zöldár. Ma már ennél sokkal kiszámíthatatlanabb a Duna vízállása: általában kéthetes periódusokban változik 300 és 400 centiméter között, és korábban nem tapasztalt szintű magas és alacsony szélsőségek is előfordulnak.
Tavaly december végén a vízszint a 705 centimétert is elérte, ez pedig aggodalmat keltett a hullámtérben élők és az ott működő vállalkozások tulajdonosainak körében, mivel ez már a római-parti sétányt, így a vendéglátó egységeket is veszélyeztette. Az úgynevezett nyúlgát, amely a hullámteret elválasztja a város többi részétől, a Nánási út és a Királyok útja vonalán húzódik. Efölött a Fővárosi Csatornázási művek felelőssége az árvízi védekezés, alatta viszont az ott élőké, és az ott működő vállalkozásoké. Évtizedes vita tárgya, hogy miként kezelje a főváros a Római-part árterében elhelyezkedő épületek árvízi védelmét. A Pók utca, Nánási út – Királyok útja, Pünkösdfürdő utca és a Duna-part által határolt, mintegy 70 hektáros területen nagyjából 2000 ember lakik életvitelszerűen.
A beköltözések az ezredforduló után gyorsultak fel, amikor Tarlós István, a kerület akkori polgármestere (később főpolgármester) engedélyezte a terület maximális beépítését. A nyaralóknak indult épületekből azóta nem hivatalos lakóházak lettek, sőt még lakópark is épült a területen. A jogszabályok szerint azonban a hullámtér elsődleges szerepe az, hogy benne az árvizek biztonságosan levonulhassanak, ezért a magas vízszint kockázatát a tulajdonosoknak vállalnia kell. A Kúria egy korábbi döntése pedig kimondja, hogy „a folyók hullámterében a helyi önkormányzatot nem terheli árvízvédelmi kötelezettség, az ott elhelyezkedő ingatlanok tulajdonosai csak saját kockázatukra végezhetnek építési és gazdálkodási tevékenységet, az önkormányzat az árvíz okozta károk megtérítésére nem köteles”. A biztosítók nem is hajlandóak biztosítást kötni ezekre az épületekre, mondván, itt nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e a kár, hanem az, hogy mikor.
Mindez persze rengeteg ellentétet szül az ott élők vagy azon a területen befektetők és a főváros vezetése között. Sokáig arról folyt a diskurzus, hogy hol húzódjon az a védvonal, amely a Duna vizétől hivatott megvédeni az ingatlanokat. Az egyik lehetőség az volt, hogy egy úgynevezett mobil gátat húznak fel a parttól nem messze, amely a hullámtérben lévőingatlanokat is megvédi a víztől. Ennek építése ugyanakkor véglegesen megváltoztatná a partot, hiszen rengeteg fát kellene kivágni. A másik lehetőség, hogy a jelenlegi védvonalat, a Nánási út és a Királyok útja mentén húzódó nyúlgátat erősítik meg. Így azonban az ártéri épületek védelem nélkül maradnak. A dilemma évtizedekig fennállt, ám idén januárban Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere olyan kijelentést tett, miszerint el kell fogadni, „hogy árvíz idején itt bizony a víz az úr”, és ezzel pontot tett a vita végére. Az ott élők és az őket, valamint a parton működő vállalkozások tulajdonosait tömörítő Egyesület a Római-partért civil szervezet számára természetesen csak az első, a part mentén húzódó védmű elfogadható. Ezért ők felháborodottan fogadták a főpolgármester szavait, és hangsúlyozták: a főváros kétezer embert hagy az út, pontosabban a víz szélén.
Rácz Ferenc ugyanakkor lapunknak arról beszélt, hogy az önkormányzat ezekben a nehéz napokban sem hagyta magukra a hullámtérben élőket. A Duna-partra vezető, legmélyebben fekvő utcákban, hat helyszínen 20-20 köbméter homokot helyeztek ki, és 14 ezer homokzsákot osztottak ki a lakóknak, hogy védműveket építsenek azokból. Külön nehézséget jelentett azonban, hogy a karácsony előtti napokban nagyon nehéz volt olyan, az ünnep alatt is nyitva tartó bányát találni, ami biztosítani tudta a kellő mennyiségű homokot. És ugyancsak nem volt könnyű olyan vállalkozót keríteni, aki a homokot a helyszínre vitte volna.
Mint azt Rácz Ferenc elmondta, a teendők az ár levonultával sem szűnnek meg. A hátrahagyott vagy felhasznált homokot el kell szállítani. Ha a Duna vize eléri a zsákot, akkor az onnantól veszélyes hulladéknak számít. Az önkormányzat munkatársai ezért mintát vettek belőlük, hogy az analitikai vizsgálat eredményétől függően, a megfelelő hulladéklerakóba szállítsák el. Ezt követően a terület takarítására és fertőtlenítésére is sort kell keríteni. Ahogy a védekezés, úgy a takarítás is alapvetően a csatornázási művek és a fővárosi köztisztasági feladatokat ellátó intézmények feladata, de az önkormányzat és sok más szerv is együttműködik velük. Ha a szilárd útburkolat szennyeződik, akkor a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt. az illetékes. Ha egyéb közterület, akkor a terület kezelője a feladat kötelezettje. Ha a parti föveny és a parkok, akkor a Főkert. Az önkormányzat ebből a munkából a Duna-parti játszóterek, eszközök, utcabútorok fertőtlenítésével vette ki a részét.
Az eddigi rekordvízállást egyébként 2013-ban mérték, amikor 891 centinél járt az árhullám. Akkor a Nánási út aszfaltburkolatát 30–40 centiméter vastag agyagréteggel kellett terhelni, hogy a talajvíz és a buzgárok ne emeljék fel. Annál a vízállásnál a várost védő gátak jól vizsgáztak. 900 centiméter fölött azonban már sok a bizonytalan tényező. Abban az esetben már buzgárok jelennének meg több helyen, a gát túloldalán is. A helyzet a szakértő szerint annyiban javult az elmúlt években, hogy elkészült az Aranyhegyi-patak árvízvédelmi létesítménye. Ez akadályozza meg azt, hogy a Duna túlságosan visszaduzzassza a patakot, ezáltal annak partján is árvízi védekezésre legyen szükség. Korábban ugyanis 800 centiméteres vízszint fölött már jelentős emelkedés mutatkozott a patakban is. A további fejlesztési tervek között szerepel még az elsődleges védvonal, a Királyok útja és a Nánási út vonalán futó nyúlgát megerősítése is. Tüttő Kata, főpolgármester-helyettes nemrégiben arról beszélt, hogy eddig 10 milliárd forintot költött a főváros árvízvédelemre uniós pénzből, de további 30 milliárdot szeretnének még erre a célra fordítani a mostani EU-s ciklusban. Karácsony Gergely pedig azt nyilatkozta egy január közepén tartott kabinetülésen, hogy azon dolgoznak, ne csak az árvízvédelem valósuljon meg, hanem a Római-part meg tudjon újulni a mostani természeti értékek megőrzése mellett. A Fővárosi Önkormányzat erre a célra igyekszik forrást találni.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/7. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg február 16-án.
