A budavári zsidóság története nyolc évszázadra nyúlik vissza, a közösség emlékét több, ma is látható helyszín őrzi. Közép-Európa legnagyobb, egykor itt állt középkori zsinagógájának maradványait közel hatvan éve fedezték fel, de a romok még mindig eltemetve várják a feltárást.
Kevesen gondolnák a budavári Táncsics Mihály 23. előtt járva, hogy a talpuk alatt egy páratlan szakrális hely hever eltemetve immár évszázadok óta. A Bécsi kapu térhez közeli, az I. kerületi önkormányzat tulajdonában lévő telek alatt fekszik az a Mátyás király korában épült és Buda visszafoglalása idején felgyújtott, majd betemetett zsinagóga, amelyre 1964-ben véletlenül bukkantak rá, és amelynek vallási jelentőségén túl turisztikai vonzereje sem elhanyagolható, a feltárást azonban egyelőre politikai játszmák akadályozzák. Milyen állapotban van az épület, mi nehezíti leginkább a régészek munkáját, és mikor lehet látogatható a zsinagóga? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Budát a tatárjárás után alapította meg IV. Béla király (a korábban Budának nevezett település a mai Óbuda), az új városba, a Szent György (első ismert nevén Zsidó) utca területére a zsidó közösség is beköltözhetett, és 1251-ben zsinagóga-építési jogot nyertek a királytól, a gyülekezés házát a mostani Fehérvári kapu mögötti területen építettek fel. A vélhetően tizennégy méter hosszú épület korának egyik legnagyobb téglapadlózatú, boltíves zsinagógája volt.
Középkori ingatlanfejlesztés
Alig egy évszázaddal később, az akkori uralkodó, Nagy Lajos 1354-ben Visegrádról Budára helyezte át a székhelyét, amelyet később Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás virágoztatott fel. A korabeli ingatlanfejlesztés a zsidók életében is változást hozott: a zsidónegyedet és vele a zsinagógát Zsigmond király idejében, 1420 körül számolták fel a királyi palota építkezései miatt. A lebontott épület maradványainak egy részét 2005-ben találták meg a Palota út Dísz téri torkolatánál az útpálya alatt az egykori mikvével együtt, ami Magyarország legrégebbi, épségben fennmaradt rituális fürdője. A feltárás és a dokumentáció után a zsinagógát visszatemették, mivel napjainkban a Honvéd Főparancsnokság előtti utcaszakasz húzódik felette, a két-három négyzetméter alapterületű mikve azonban 2015 nyara óta látogatható, kézzel vájt kőmedencéjében, ahogy egykor, most újra természetes eredetű víz folyik.
A Zsigmond korában indult palotaépítkezés miatt a zsidónegyedet a Vár Bécsi kapu felőli végére, a mai Táncsics Mihály utcába költöztették, amely évszázadokon át a magyar zsidóság központjaként működött. Mátyás király uralkodása idején itt épült fel 1461-ben, feltehetően Mendel Jakab, a későbbi zsidó prefektus telkén a zsidónegyed második, immár gótikus zsinagógája, amely – ahogy az a későbbi kutatások során nyilvánvalóvá vált – az akkori Európa legnagyobb zsinagógájának számított, még a prágait is túlszárnyalta. Az 1461-ben épült kéthajós csarnok boltozatát 5 középpillér tartotta, alapterülete 26-szor 11 méter volt, belmagassága 3 méter. Az épület a gótikus jegyeinek egy részét, így nyolc csúcsíves boltozatát az 1541-es ostrom alatt elvesztette, ezeket fagerendás, vízszintes födémmel helyettesítették. Buda 1686-os visszafoglalásával azonban véget ért a közösség virágzása: az oszmánok mellett az itt élő zsidók is áldozatául estek a harcoknak, az ostromlók a középkori zsinagógát is felgyújtották. Később a negyed házaiba keresztények költöztek, akik a területet feltöltötték, a romokat az elhunytakkal együtt betemették.
A Mátyás király korabeli épület Európa egyik legnagyobb zsinagógája volt (Fotó: Mazsike)
Az eltemetett zsinagóga a maga korában – Mátyás király idejében – szakrális szempontból is jelentős hely volt – fogalmazott a Budai Hangnak Kirschner Péter, a zsinagóga feltárását évek óta szorgalmazó Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke. – Közép-Európában a befogadott szefárd zsidó közösségnek adott otthont és békés vallásgyakorlást. Ugyanakkor a budai Várban letelepült közösség meglehetős társadalmi megbecsülésnek örvendett. Szerepük elsősorban a gazdasági életben, kereskedelemben, a korabeli pénzügyi szolgáltatásokban volt mérhető. Elöljárójuk, Mendel Jakab Mátyás király közvetlen kíséretéhez tartozott. Ezért is volt lehetséges, hogy a Bécsi kapuhoz közeli részen a korábbinál jelentősebb zsidó „városrész” alakulhasson ki.
Visszatemetett tanúságtétel
Kirschner Péter elárulta, 1526-ban Buda teljes zsidó lakosságát Törökországba vitték, és csak 1541-től kezdtek visszatelepülni. A török hódítók idején a budavári zsidó közösség viszonylagos nyugalomban élt, gyakorolhatta vallását és hagyományos polgári tevékenységét, elsősorban a kereskedelmi kapcsolataival szolgálta a lakosságot. – A vár visszafoglalása során a zsoldos seregek szabad rablása elől a zsinagógába menekült zsidó lakosokra rágyújtották az épületet, a bentlakók többsége a tűznek és a katonák öldöklésének esett áldozatul. Néhányan, váltságdíj ellenében és reményében megmenekültek. Közöttük volt Schulhof Izsák, aki prágai származása révén szót értett a cseh katonákkal. Később Budai krónika címen ő írta meg a történetet, amelynek eredeti héber kézirata a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában található.
A rendkívüli művészet- és vallástörténeti jelentőséggel bíró szakrális hely maradványaira 1964-ben, a Várban zajló második világháborús épületkárokat feltáró munkálatok során talált rá a Táncsics Mihály utca 23. számú ház udvarán Zolnay László régész. A romok azonosítását Scheiber Sándor nyelvész, egyetemi tanár, az Országos Rabbiképző igazgatója végezte el. Már akkor felmerült a zsinagóga maradványainak teljes körű feltárása, amelyet az amerikai zsidó közösség is támogatott, azonban az Állami Egyházügyi Hivatal nem fogadta el a felajánlást, és nem engedélyezte a munkálatokat. Zolnay László és munkatársa, Budai Aurél építészmérnök így a romokat betonfödémmel kiegészítve visszatemette.
A feltárásra és bemutatásra a Mazsike megbízásából Bánszky Szabolcs építész készített terveket. – Ennek alapján egy föld alatti bemutatóhely alakítható ki, amely láthatóvá és érzékelhetővé teszi az egykori templom alakját, méreteit és mívességét – árulta el Kirschner Péter. – E mellett kialakítható egy kisebb kiállítás és látogatóhely. De a támogatás mértékétől függően azt sem vetjük el, hogy sor kerülhetne a teljes rekonstrukcióra, legalábbis azon a területen, ahol a munka nem veszélyezteti a fölötte lévő épületet és a fákat. Az így feltárt és kialakított épület nem lesz teljes értékű szakrális tér: esősorban vallástörténeti és építészeti jelentőségű emlékhely lehet. Amely ugyanakkor jelentős tanúságtétele a zsidó lakosság középkori jelenlétének és társadalmi szerepének – fogalmazott a Mazsike elnöke.
Kincset érő törmelék
Szintén a hatvanas években került elő a Táncsics Mihály utca szemközti oldalán, a 26-os szám alatt, az épület alsó szintjén egy imaház, mely ugyancsak Mátyás uralkodása alatt épülhetett. A feltárás során megtalálták a zsidó nők elkülönített imahelyiségének betekintőablakát, de két, vörössel festett freskótöredéket is, a héber betűk írásmódja alapján Scheiber Sándor azt feltételezte, hogy a termet a török korban a szefárd zsidóság használhatta. A Dávid-csillagot ábrázoló darab a papi áldás szövegét tartalmazza, míg a baloldali, kifeszített nyíl Hanna imájának részletét. „Hősöknek íja megtörik, de a gyengéket pedig erőt övezi”. Utóbbi szöveg a keresztény ostromoktól való félelemre és a reményre utal, és a budai Várat védő török katonákba vetett hitet jelképezik. Az imaterem a feltárás óta a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) egyik kiállítótereként működött – itt őrzik a zsinagóga kiemelt faragott kőmaradványait –, de 2016-ban az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) megegyezett a múzeummal, valamint az önkormányzattal, hogy a helyiségben 400 év után újraindíthassák a vallási életet.
Az elmúlt évtizedekben több szervezet és magánszemély küzdött azért, hogy feltárják a középkori szent hely maradványait. A zsinagóga az I. kerület tulajdonában lévő telken, illetve részben egy szintén önkormányzati tulajdonú, műemlékvédelem alatt álló épület alatt van. Jogilag tehát az I. kerületi önkormányzat a tulajdonosa, a feltárás szakmai részéért pedig a BTM felel.
– Zolnay László vezetésével az épület egy kis szakaszát fel is tárták 1965-ben – mondta a Budai Hangnak Takács Ágoston, a BTM régésze. – Ennek a feltárásnak a nyomán ismerjük egyáltalán a zsinagóga helyzetét, és nagyjábóli formáját (a Zolnay által közölt alaprajz valójában nem több puszta hipotézisnél, mivel a zsinagóga hosszanti irányú kiterjedését nem ismerjük). Mivel a zsinagóga a hegy peremén található, járószintje jóval lejjebb helyezkedik el a mainál. Ennek következtében az 1686-os ostrom romjainak eltakarítása után a területet feltöltötték, emiatt tudott viszonylag épen megmaradni az épület. A zsinagóga 7 méteres belmagasságából körülbelül 6 méter maradt meg a déli falnál, azon a részen, ahol Zolnay ásott. A feltárt szakaszon a téglapadló teljesen épen megőrződött, illetve a pillérek is a helyükön voltak, csupán a középső pillér lábazatáról dőltek le a rétegkövek. A feltárt szakasz annak is köszönhette az állapotát, hogy a mai lakóépület hátsó fala a nagy szintkülönbség miatt rátámaszkodik a zsinagóga ezen oldalára, alapfalnak használva azt, északi fala pedig a mai kerítés alapozásaként funkcionál.
A helyzet szomorú iróniája, hogy éppen azért nehéz a zsinagógához férni, mert ilyen szépen megőrizte az állapotát: az épületet fedő 5-6 méteres törmelékréteg megóvta a csarnokot a pusztulástól, de jelentősen megnehezíti a régészek munkáját a feltárás során. Ám ez nem egyszerű törmelék, hanem ugyancsak értékes leletanyag, hiszen részben ennek, részben más közép- és/vagy török kori épületeknek a romja került bele a feltöltésbe.
Az első kapavágás
Takács Ágoston elmondta: a zsinagóga helyzete sokban emlékeztet az Erdélyi bástyáéra, amelyet Terei György tárt fel 2018-ban. Ez a pár házzal nyugatabbra eső lelőhely hasonló terepi adottságokkal rendelkezett, és a legnagyobb problémát a kitermelt föld deponálása jelentette, illetve a közlekedés a helyszínen, hiszen a mélység helyenként elérte a 6-7 métert is. Ugyan kiterjedésben a zsinagóga jóval kisebb, mint az Erdélyi bástya, de a mélység hasonló, és itt is jelentős felmenő falú épületrészeket tártak fel. A Táncsics Mihály utca 23. esetében az is nehezíti a helyzetet, hogy a házat, amelynek a kertjében a romok találhatók, lakják, a helyiek életét pedig a lehető legkisebb mértékben sem kellene a feltárással megnehezíteni. És egy további dilemma: a zsinagóga felett több öreg fa is áll, amelyek kivágása elkerülhetetlen lesz, ha az épületet fel akarják tárni.
A Várban – ahogy azt a cikk elején említettük – korábban már előkerült egy zsinagóga, amelyet 2005-ben Végh András tárt fel, illetve tavaly Takács Ágoston vezetésével egy közműfelújítás miatt újra kiástak. Ez a zsinagóga jó 200 évvel korábbi, és mivel sokkal frekventáltabb helyen van, jobban ki volt téve a történelem viharainak: lényegében csak a padlója és a falak csonkjai maradtak meg. Ezzel együtt, vagy talán pont ezért is nagyon jelentős, hogy egy Mátyás-kori (1460-es évekbeli) épület, ilyen állapotban megmaradjon a föld alatt. Fontos azonban, hogy a Táncsics Mihály utcai épületnek valójában egy nagyon kicsi részét ismerik a szakemberek. – Nagy csalódások érhetnek, ha ennek az állapotát kivetítjük az eddig még nem ismert részekre, hiszen könnyen lehet, hogy a többi egyáltalán nem, vagy csak nagyon romosan maradt meg – mondta Takács Ágoston.
– A látogathatóvá tételben csak egy, bár kétségtelenül az egyik legfontosabb lépés a feltárás. Ez viszonylag jól tervezhető, ideális esetben néhány hónap alatt kivitelezhető. Az ideális esethez persze sok egyéb munkának kell megtörténnie még előtte: a terepet előkészíteni, a fákat kivágni, a kerítést a Babits sétány felé megbontani. Úgy gondolom, hogy az első kapavágásoktól is legalább 2-3 év, mire a közönség megtekintheti a budai zsidóság egykori zsinagógáját. De mivel még az ásatásnak sincs még konkrét időpontja, ezért a befejezés is a bizonytalan – fogalmazott a régész.
Politikai játszma a föld alatt
– A zsinagóga kapcsán készíttettünk egy tanulmányt, amely műemlékvédelmi, építészeti, kultúrtörténeti és megvalósíthatósági szempontból vizsgálta az épületet – mondta el a Budai Hangnak V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere. – Nívós és értékes munka született, amely átfogóan mutatta be, hogyan lehetne feltárni és látogathatóvá tenni a szakrális helyszínt. Ez a beruházás jelentős összeget emésztene fel, így számos helyen érdeklődtünk a támogatási lehetőségek felől, belföldön és külföldön egyaránt. Több tárgyalást folytattunk az ügyben, és ezek során derült ki számunkra is, hogy hatalmas az érdeklődés a zsinagóga iránt, rendkívüli kulturális célpont lehetne az épület, ami a későbbi fenntartását is biztosítaná.
A polgármester elmondta, a feltárás és az üzemeletetés koordinálására az önkormányzat egy 100 százalékban saját tulajdonú nonprofit kft.-t hozna létre. A cégalapításra vonatkozó határozatot tavaly óta több alkalommal is a képviselő-testület elé terjesztették, ám a kormánypárti többségű grémium mindannyiszor le is vette a napirendről az előterjesztést. – Próbáltam egyeztetni a zsinagóga ügyében az érintett képviselőkkel, így vált világossá, hogy nincs konkrét ellenvetésük, csupán homályos utalásokat kaptam eddig. Egyértelműnek tűnik, hogy az épület feltárását EU-s forrásokból, és nemzetközi támogatásokból el lehet végezni, ahogy az is, hogy a zsinagóga a kulturális jelentősége miatt önfenntartó lehetne. A kormánypárti képviselők pusztán politikai okokból akadályozzák a munka megkezdését. Remélem, előbb-utóbb belátják, hogy ez a feltárás mindenki számára sikeres ügy lehet, ezért sem kellene a politikai csatározások terepévé tenni a zsinagógát. Ez nem politikai ügy, hanem nemzeti ügy.
Megkerestük az I. kerületi Fideszt is, hogy megtudjuk, miért nem támogatják a zsinagóga feltárását, lapzártánkig azonban nem kaptunk választ.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/24. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg június 16-án.
