Az Európai Unió előtt álló megoldandó ügyeket az elmúlt években a rendkívüli helyzetek jellemezték. A hét évvel ezelőtti migrációs válság után néhány „békeév” elteltével jött a koronavírus-járvány, majd a gazdaság újraindulásával beköszöntő energiaellátási zavarok és az árak rohamos emelkedése, mindennek tetejébe pedig Oroszország inváziója Ukrajnával szemben. És bár ezek meghatározó fejlemények, de mégsem a legfontosabbak: a klímaváltozás elleni küzdelem átível a válságokon és egyre nagyobb kényszert jelent az EU számára.
A vezető tudósok legfrissebb adatai a világ éghajlatának példátlan mértékű változásairól tanúskodnak. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése szerint a globális felmelegedés a világ valamennyi régiójában egyre jelentősebb – és bizonyos esetekben visszafordíthatatlan – változásokat idéz elő a csapadékviszonyokban, az óceánokban és a széljárásban. Ami Európát illeti, a jelentésben szereplő előrejelzés szerint nőni fog a szélsőséges időjárási események gyakorisága és súlyossága, beleértve a tengeri hőhullámokat. A jelentés figyelmeztet arra is, hogy ha a hőmérséklet-emelkedés eléri a 2 Celsius-fokot, az kritikus hatással lesz a természetre és az emberekre. A magasabb hőmérsékletek és az intenzívebbé váló időjárási események hatalmas költségekkel járnak majd az EU gazdasága számára, és megnehezítik az élelmiszer-termelést.
A tudósok szerint ugyanakkor az emberi beavatkozás képes változtatni az események menetén. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali, gyors és nagymértékű csökkentése, valamint a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátás elérése képes lehet korlátok között tartani az éghajlatváltozást és annak hatásait.
Versenyt futunk azonban az idővel, ráadásul az uniós erőfeszítések a Föld többi országának hasonló elkötelezettsége nélkül kevesek lesznek. Az európai zöld megállapodásban az unió rámutat, hogy az összes uniós intézkedésnek és szakpolitikának hozzá kell járulnia a klímasemlegesség eléréséhez, és meghatároz egy ütemtervet. Az intézkedések többek között az ipar, a közlekedés, a mobilitás, az energetika és a finanszírozás területére vonatkoznak. A tervek megvalósításában minőségi változást jelent, hogy az európai zöld megállapodás központi elemének számító európai klímarendelet jogi kötelezettséggé fogja alakítani az EU politikai vállalásait. A jogszabály előírja a kibocsátások fokozatos csökkentését és végső soron az EU 2050-ig elérendő klímasemlegességét célzó, az unió által hozandó intézkedések keretét.
A tagállamokkal együttesen az EU adja a klímafinanszírozás legnagyobb részét a világban. E források a fejlődő országok éghajlatváltozással kapcsolatos projektjeit és intézkedéseit támogatják, a kedvezményezett országok zöld gazdaságra való átállásának megkönnyítése és az éghajlatváltozás káros hatásainak kezelése céljából. A napokban az EU nagyon komoly eredményt ért el. Az Európai Parlament és a tagállamok ideiglenes megállapodásra jutottak a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) reformjáról, valamint a szociális klímaalap létrehozásáról. Az ETS reformja rögzíti a „szennyező fizet” elvet, az ipari kibocsátások további csökkentését és az éghajlatbarát technológiákba való több beruházás felgyorsítását szolgálja. A szociális klímaalap pedig az energiaszegénység által különösen érintett, kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és a mikrovállalkozások megsegítésére fog szolgálni.
Ezzel újabb elemek kerültek a helyükre a nagy kirakósban. Valószínűleg ideje is volt. Amikor e sorokat írom Brüsszelben december végén, odakint 11 fok van, langyos eső esik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/1 számában jelent meg január 6-án.
