Váratlanul elzárták az ukránok a Magyarországot és Szlovákiát is ellátó Barátság (Druzsba) kőolajvezetéket, árrobbanás és hiány várható az energetikai piacon – ijesztő hírek láttak napvilágot a napokban. A hangulaton nem sokat javított Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nyilatkozata sem, aki arról beszélt, hogy csak átmenetileg biztosított a olajszállítás, de a helyzet középtávon sem tartható, az ukrán döntés pedig a két ország ellátását is veszélyezteti.
A Világgazdaság orosz forrásokra hivatkozva azt írta, havi 1,1 millió hordó olaj „esett ki” a szlovák és a magyar piacról (Pozsony és Budapest évente mintegy 2 millió tonna kőolajat vesz a Lukoiltól). Közös pont továbbá, hogy mindkét országban a MOL érdekeltségei dolgozzák fel az import kőolajat, melynek kétharmad része a Barátság vezetéken keresztül érkezett eddig.
Ez csak teszt volt, nem leszámolás
Szijjártó Péter barátságtalan és elfogadhatatlan döntésnek nevezte a Barátság ukrán elnöki rendelet alapján történő szankcióját. Bár valóban barátságtalan gesztusról beszélhetünk, válsághelyzetről és leálló szállításokról szó sincs. Az ukránok sem akarnak komoly sebeket ejteni, csak az EU és az érintett országok reakcióit tesztelgetik – így látja az eseményeket Balogh József energetikai szakértő, akit a Lukoil szankció okairól és következményeiről kérdeztünk.
Hogy az ukrán fél nem akart valódi csapást mérni, azt Balogh szerint mutatja, a Lukoil csak 264. szereplőként került fel a szankciós listára, az elnöki rendelet második mellékletében. Még erősebb érv, hogy Kijev nem a teljes Barátság-vezeték áruforgalmát (szakszóval menetrendjét) állította le, pedig ezt is megtehette volna:, az ukrán Ukrtransnafta állami társaság a helyi Forbes magazinban hangsúlyozta, hogy kizárólag a Lukoil átmenő forgalmát tiltották meg.
„Ezen a piacon nincs valami nagy transzparencia, de szakági források szerint a Barátságot legalább 3-5 olajcég használhatja. Ha az egyik tiltólistára kerül, egy másik átveheti forgalmát” – jegyezte meg a szakértő, hangsúlyozva, hogy a ilyesmi a nemzetközö energiakereskedelemben bevett gyakorlatnak számít. Nagy gondot a Mol és a Lukoi 2025-ig érvényben szerződése sem jelenthet, tekintve, hogy az ukrán tiltás vis maior lépésnek számít.
Balogh szerint egy ilyen lépésre az orosz-ukrán háború kitörése óta számítani lehetett. „A biztonsági tartalékaink 90 napig úgy is elegendőek, hogy közben egy hordó olaj nem érkezik hozzánk, ezalatt pedig az olajipari szereplők a szállítói menetrend átalakításával pótolják a Lukoil kiesését” – mondta Balogh József.
Egymást szorongatják
A szankciónak nem csak politikai céljai lehettek. Az orosz és az ukrán fél az energiaexport területén kölcsönösen szorongatja egymást: az ukránok végső csapásként használhatják a területükön mintegy 580 kilométer hosszan futó Druzsba lezárását – az oroszok viszont a gázzal állhatnak bosszút. „ Az év végén jár le a Moszkva és Kijev között öt éve kötött gáztranzit szerződés, a Testvériség vezetéken. Csakhogy közben megépült a Szerbia felől érkező, az országba Kiskundorozsmánál belépő Török Áramlat gázvezeték, ami lényegében kiválthatja a Testvériséget. Magyarán, az oroszok nem szorulnak rá az újabb gáztranzit megállapodásra, annak a meghosszabbítása inkább az ukránoknak lenne kedvező. Az ukránok viszont zsarolhatnak az olajtranzit leállításával, amire nincs orosz alternatív útvonal” – magyarázta Balogh József.
A róka fogta csuka-helyzetben egy újabb szerződés látszik a legvalószínűbbnek, amivel hamarosan megoldódhat az olajszankció okozta fennakadás is. Az oroszoknak az eladás az érdekük, a magyar és szlovák és cseh félnek a minél olcsóbb olaj beszerzése, az ukránok pedig a tranzitdíj beszedésében érdekeltek – nyilatkozónk szerint a felek így előbb-utóbb biztosan megegyeznek.
Orosz olaj helyett magyar hőenergiára kellene építeni
Az, hogy az ukrán lépés mégis komoly zavart keltett, a magyar gazdaság rendkívüli kiszolgáltatottságára mutat rá. Teljes mértékben kitettek vagyunk az orosz földgáz- és kőolajbeszállítóknak, a kormány pedig 13 év alatt keveset tett az orosz-függőség enyhítésért, sőt, a Paks II-projekttel még szorosabbra próbálták fűzni a kapcsolatot – véli az energetikai szakértő. Ő úgy látja, hogy más kőolajforrások, vagy gázban az azeri és török kapcsolatok helyett inkább az ország természetes adottságaira: a geotermikus hőenergiára, a termálvízre vagy a szélenergiára kellene figyelni.
