Három, az Egyesült Államokban kutató szakembernek ítélték oda idén a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Daron Acemoglu és Simon Johnson a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói, a harmadik díjazott pedig James Robinson, a Chicagói Egyetem munkatársa. A díjat odaítélő Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint munkájukat a társadalmi intézmények és az adott ország jóléte közötti összefüggések vizsgálatáért ismerték el.
Acemoglu, Johnson és Robinson kutatása rámutat, hogy a gyenge jogállamisággal és a lakosságot kizsákmányoló intézményrendszerrel működő országok gazdasága nem ért el akkora növekedést, mint az ezeken a területeken jól teljesítő államok. Azok az államok – állítják a kutatók –, ahol a rövid távú hasznot tartják szem előtt a politikai vezetők, elszegényedhetnek, gazdasági növekedésük pedig jellemzően megfeneklik. A pozitív változások helyett itt az erőforrások apadására kell számítani. A kutatás arra is rávilágít, hogy ezek a káros folyamatok nem feltétlenül maradnak fenn a végtelenségig: a kiszipolyozott országok lakossága kikövetelheti a vezetőitől a demokratizálódás feltételeinek megteremtését. A hiteltelen ígérgetés átfordulhat abba, hogy a lakosok végül elérik azt, hogy a politikai vezetés átadja a hatalmat, és elindulnak a demokratikus folyamatok az országban. Ez több korábbi gyarmat esetében is hasonlóan zajlott, és szegényebb országoknak reményt adhat a felzárkózásra.
Jakob Svensson, a Közgazdaságtudományi Díj Bizottságának elnöke szerint napjaink egyik legnagyobb kihívása az országok közötti jövedelmi különbségek csökkentése. A díjjal kitüntetett szakemberek kutatása megmutatja, hogy ebben a folyamatban a társadalmi intézményeknek is óriási szerepük lehet.
