Lehet-e egy lapra helyezni az elmúlt időszak merényletkísérleteit, és a (szélső)jobboldali politikusokra veszélyt jelentő időszakról beszélni? A jobboldali populisták és elemzőik az első pillanattól így keretezik a történteket, de az bizonytalan, miként hat majd a politikájukra, az ellenfeleikre és kritikusaikra, illetve a közhangulatra az egész. A Political Capital radikalizmussal foglalkozó programvezetőjét, Hunyadi Bulcsút kérdeztük erről.
Jellegzetes összeesküvéselmélet-hívők egyike lehetett Donald Trump hétvégi, potenciális merénylője, akit az utolsó pillanatban tartóztattak fel a rendőrök a kaliforniai Coachella-völgyben. A gyanúsan viselkedő, több különböző útlevéllel és jogosítvánnyal is rendelkező férfinél sörétes puskát, töltött pisztolyt és egy nagy kapacitású tárat is találtak. Volt nála ugyan VIP-belépő, továbbá regisztrált republikánus, tehát akár csalódott Trump-szavazónak is gondolhatnánk. Már amennyiben valóban merényletet tervezett az elnökjelölt ellen. A motivációit, szándékát illetően még nem lehet biztosat tudni, sok minden lehetséges. Még az is, hogy például nem a milliárdos politikust akarta célba venni, hanem más választókat. A rendőrök mindenesetre valószínűsítették, hogy újabb merényletkísérletet hiúsítottak meg. Mindezt három hónappal azután, hogy valóban megkísérelte egy másik férfi, a húszéves Thomas Matthew Crooks lelőni a Butler mellett tartott nagygyűlésen az egykori elnököt. A golyó Trump füle mellett süvített el, súrolta is őt, de egy másik jelenlévő, Corey Comperatore volt tűzoltó életét oltotta ki.
A Trump elleni merényletkísérlet szinte pontosan két hónappal azután történt, hogy Robert Ficót május 15-én megkísérelte egy zavaros gondolkodású író, a 71 éves Juraj Cintula lelőni Nyitrabányán. A szlovák elnök nem úszta meg annyival, mint amerikai társa, egy ideig életveszélyben is volt, de sikerült őt megmenteni.
A szerb miniszterelnök-helyettes, Alekszandr Vulin eközben a hétvégén beszélt arról, hogy merényletet tervezhet valaki Orbán Viktor ellen. Szijjártó Péter ugyan a RIA Novosztyinak azt nyilatkozta, hogy nem értesült hasonlóról, mindenesetre a fent említett esetek után a magyar kormányfő környezetében fokozottabb védelemre lehetnek berendezkedve. Talán nem véletlen az sem, hogy a hétvégi esztergomi frakcióülést még a hotel tetején is távcsöves biztonságiak őrizték. Ahogy a pillanatnyi megrendülése sem, amikor egy tüntető berohant az Európai Parlamentben tartott nemzetközi sajtótájékoztatójára. Szerencsére súlyosabb helyzetről nem volt szó, egy DK-s fiatal kívánt tiltakozni a magyar kormány politikája ellen.
Magányos farkasok? A „patrióta politikusok” ellenségei?
Lehet-e mindezt egy lapra helyezni, és a (szélső)jobboldali politikusokra veszélyt jelentő időszakról beszélni? A jobboldali politikusok és elemzők azonnal megtették, a Fico-merényletet követően gyakorlatilag azonnal a „patrióta politikusok” elleni támadássorozatot előrevetítve. A magyar közegben is találkozhattunk ezzel, a megafonos beszélő fejek már akkor a mostanában népszerű topikokkal szembeni dühöt látták a merényletkísérletben, amikor még azt sem tudhattuk, ki és miért lőtt Ficóra. Azonnal átpolitizálódott a támadás értelmezése körüli vita. A magyar kormánypárti közegben egyértelműen úgy magyarázták, miként amúgy Fico táborában is: a támadónak olyanokkal lehetett baja, mint a szlovák miniszterelnök véleménye a migrációról vagy a szuverenitásról. Mindez azóta sem bizonyosodott be, de ez nem rendítette meg természetesen az értelmezőket. Sőt, mindkét oldal egyes megszólalói részinformációkba kapaszkodtak bele. Hasonló volt az is, amikor a láthatóan rossz mentális állapotban lévő szlovák írót oroszbarát nacionalistának, és hasonló, amikor melegpárti liberálisnak igyekeztek jellemezni. Meglehet persze benne mindegyik, de egy adott csoportba besorolni kifejezetten csalóka volna. Cintulának valóban volt olyan regénye is, mely a cigánysággal kapcsolatban provokatívan fogalmazott, ahogy bírálhatta Fico bizonyos politikai lépéseit balról is. Annyi bizonyos, hogy élethelyzetének romlását összekötötte a politikai élettel, a nyilvánosság állapotával, ez pedig aztán végzetes lépésre sarkallta.
– Az eddigi vizsgálatok és nyilvános információk alapján a Trump elleni két, illetve a Fico elleni egy merényletkísérleteket magányos farkasok, azaz egyedül cselekvő személyek követték el – összegez lapunknak Hunyadi Bulcsú. A Political Capital radikalizmusprogramjának vezetője szerint tehát nincs szó szervezetekről, sem más segítőkről, ráadásul a Trumpra lövő Thomas Crooks motivációit még mindig nem tárta fel a nyomozás. – Fico merénylőjéről nagyjából azt tudjuk, hogy zavaros nézetei voltak, Trump második merénylőjéről azt, hogy 2016-ban Trumpra szavazott, de geopolitikai kérdések miatt csalódott benne. Ezekből az esetekből tehát nem lehet általános megállapításokat levonni, egyedi esetekként érdemes kezelni – mondja lapunknak Hunyadi Bulcsú.
Ha csak a zavaros gondolkodást nézzük, láthatunk persze hasonlóságot Cintula és a Trump elleni merényletkísérletet elkövető fiatal között. Még inkább felfedezhetjük ezt a most megállított, 49 éves férfival, aki „szuverén állampolgárnak” nevezi magát, és úgy látja, csak akkor vonatkoznak rá a törvények, ha maga is hozzájárul. Hasonló összeesküvés-elméletet képviselt az a magyar férfi is, akit két éve próbáltak a rendőrök igazoltatni Balatonszemesen. Nála még egy igazolvány is volt arról, hogy ő nem személy, hanem ember. De találkozhattunk már a különböző tüntetéseken azokkal is, akik hangszóróból hirdetik: a magyar alkotmány nem legitim, így az abban foglaltak sem érvényesek.
Zavaros világképek, dezinformációs manipuláció
Mindennek a politikai értelmezése viszont teljesen önálló pályán látszik mozogni. Senki nem beszél az egyes elkövetők nagyon is zavarosnak tűnő nézeteiről, sokkal inkább arról: újabb populista („patrióta”, „nemzeti”) politikai vezetővel szemben kíséreltek meg merényletet. Amit így már össze is lehet kötni a legutóbbi, antifának mondott magyarországi támadásokkal, különösen azzal az olasz nővel, Ilaria Salisszal, akit azóta elengedtek Magyarországról, ő pedig európai parlamenti képviselővé vált. Számos kormánypárti szavazót, de másokat is felháborított, ahogy a támadások irányításával (és azokban való részvétellel) gyanúsított nő az EP-ben rontott neki a magyar közállapotoknak, Orbán Viktor politikájának.
Az Hunyadi Bulcsú szerint biztosan nem vonható le az eddigiek következtetéseként, hogy a populistákkal, radikális jobboldaliakkal, szélsőjobboldaliakkal szemben állók radikalizálódtak volna, „hiszen nem azt látjuk, hogy az ideológiával régóta szemben álló, azt elutasító egyének követték volna el ezeket a cselekményeket. Hanem hogy zavaros világképpel rendelkező, vagy akár korábbi Trump-szavazók tették. Nem megrögzött Trump- vagy Fico-ellenes emberek, akik régóta politikai ellenfelükként tekintettek ezekre a politikusokra.” Emiatt a szakértő szerint ezeket az eseteket összekötni az antifákkal a kormány részéről a dezinformációs manipuláció magasiskolája lenne. Amit, teszi hozzá, meg is tettek, amikor az erőszakot belföldi politikai ellenfeleikre, a Jámbor András képviselőt adó Szikra Mozgalomra próbálták fogni. Hamar kiderült erről, hogy valójában teljes álhírről van szó. A Political Capital tavaly írt is egy elemzést a témában.
Kérdés, ki mit von le következtetésként
A politikai propagandától függetlenül is fontos kérdések merülnek fel persze. Radikalizálódott valóban a hasonló populistákkal, (szélső)jobboldali vezetőkkel szemben állók egy része, vagy ezek inkább elszigetelt esetek lehetnek? Az egyes elkövetők társadalmi hálójának vizsgálata egyelőre az utóbbit erősíti, de ettől még lehet beszélni egy általánosabb közhangulat megjelenéséről. (Ahogy John Lennon merénylője, Mark David Chapman is hatott például másokra, még azzal is, hogy megnevezte kedvencei között J. D. Salinger klasszikusát, a Zabhegyezőt.) Kérdéses így, számíthatunk-e valóban fokozódó erőszakra, és milyen következményei lehetnek annak, ha igen. Tovább erősödnek a hasonló politikusok? Ráerősítenek megosztó politikájukra, vagy igyekeznek inkább csillapítani azt? Robert Fico mintha az utóbbit igyekezett volna választani, a kórházban arról beszélve, hogy most egységre van szükség. A társadalmi reakciók egyébként szintén ezt látszanak mutatni. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy emberként szolidarizáljanak Trumppal olyanok, mint Barack Obama, Bill Clinton, Magyar Péter, Orbán Viktor vagy Donáth Anna. Trumpot viszont inkább feltüzelték a történtek, és ahogy már a támadást követően öklét magasba emelte, úgy később is – bár szintén összefogásról beszélt, de – a polarizációra ment rá.
Főleg, hogy miközben a Capitolium ostromát követően a trumpi jobboldal nézett szembe erőszakvádakkal, most – a Black Lives Matter-tüntetések radikalizmusa után újra – rá tudnak mutatni az ellenoldalra, hogy valójában ő az erőszakos.
Nincs okunk az optimizmusra
Hunyadi további szempontként említi, hogy az Egyesült Államokban és Európában gyökeresen eltér egymástól a fegyverekhez való mentális viszony, a fegyverek használatának és birtoklásának szabályozása, illetve a fegyverekhez való hozzáférés. Emiatt szerinte nem szabad az Amerikában történtek alapján könnyelmű következtetéseket levonni Európára nézve. Ettől még érdemesnek látja óvatosnak lenni, de Európában a lőfegyveres merényletek számát és esélyét a szabályozási és kulturális környezet miatt sokkal kisebbnek tartja. Ettől függetlenül a szakértő nem optimista, és nem lenne meglepve, ha az erőszak fokozódását látnánk a következő években.
– A populista, radikális, sok esetben szélsőséges retorika terjedése, legitimálása, mainstreambe emelése, az összeesküvés-elméletek tudatos, cinikus, politikai célokból történő terjesztése, a félelem- és bizonytalanságérzet tudatos gerjesztése az érzelmekre erősen ható, manipulatív eszközökkel és ellenségképző technikával (ld. ezt a módszertani leírásunkat) – a világ gyökeres megváltozása miatt egyébként is meglévő, természetes aggodalmakra ráépülve – nem sok jót ígér – mondja. Ezek szerinte magukban hordozzák az erőszak növekedésének esélyét bármelyik politikai oldalon, mivel a választók számára egyre nagyobb fenyegetésként jelennek meg a másik oldal politikai szereplői. Amit érezhetnek akár azért, mert a politikusok romba döntik addigi, jól ismert világunkat, kultúránkat, társadalmi viszonyainkat, elárulják országunkat, népünket stb. Vagy akár azért, mert lebontják a demokráciát, megfosztanak a jogaiktól kisebbségeket, gyűlöletet keltenek csoportok ellen, és így tovább.
Így lehet például az is, tesszük hozzá, hogy míg sokak számára sajtótermékek bezáratása, a fékek és ellensúlyok lebontása, intézmények elfoglalása jelenti ezt, másoknak épp a genderaktivizmus nagyobb láthatósága, a bevándorlás fokozódása vagy az általuk támogatott kormánnyal szembeni nemzetközi kritika. Az abortusz teljes tiltása vagy szabályainak fellazítása, az eutanázia engedése vagy további tiltása, a melegházasság engedélyezése vagy a hivatalos iratokon történő nemváltás lehetőségének eltörlése – végső soron akármelyik.
