Jövő héten dönthet a magyar államadósság besorolásáról az egyik nagy hitelminősítő, a Moody’s. Persze nincs erre garancia, hiszen a legutóbbi két alkalommal, tavaly szeptemberben, illetve idén márciusban – amikorra be volt ütemezve Magyarország értékelése –, nem foglalkozott velünk a hitelminősítő: nem változtatott a besoroláson, sőt, még szöveges értékelést sem adott az országról. Így nem tudni, mi várható, hiszen nem látjuk a korábbi tendenciákat. A jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve jó eséllyel két lehetőség között választhat az intézet: nagyobb valószínűséggel negatív kilátásról dönt, esetleg egy szinttel visszasorolja az országot.
– Még ha le is minősítene minket a Moody’s, azonnal akkor sem lenne nagy baj, hiszen eggyel még akkor is a bóvli feletti szinten lennénk. Ugyanakkor figyelmeztető jel lenne, hogy ezzel a Standard & Poor’s mellett már a második intézet sorolta az országot mindössze egy kategóriával a befektetésre nem ajánlott szint fölé – értékelte a pillanatnyi helyzetet Virovácz Péter. Az ING Bank vezető gazdasági elemzője lapunknak arról is beszélt, hogy miután a piacon most törékeny a Magyarországgal szembeni bizalom, ez esetben nőne a kockázati prémium, azaz emelkedne a költségvetés finanszírozásának költsége.
Kérdésünkre az elemző elmondta, az ilyen döntéseknél a hitelminősítők igen sokféle tényezőt vesznek figyelembe. Egyrészt a hasonló besorolási szintbe tartozó országokat hasonlítják egymáshoz, másrészt azon belül is számtalan tényezőt – köztük a növekedést, az államadósság szerkezetét, a költségvetési hiányt – vesznek figyelembe, mielőtt meghozzák döntésüket. Az összehasonlítás eredményeként a modellben kialakul egy relatív pontszám. Ha ez kedvező, akkor felminősítés következhet, ha kedvezőtlen, akkor visszasorolás. De ez csak a modell, ettől szubjektív szempontok alapján eltérhetnek az értékelést végző szakemberek. Az is tény, hogy a szubjektivitás csökkentése érdekében az idő haladtával cserélik az értékelők személyét.
Lemaradtunk a régióban
A magyar helyezés értékeléséhez érdemes áttekinteni mely országokkal vagyunk egy kategóriában, illetve mi a helyzet a régiós országokkal. Jelenleg Horvátország, Portugália, Kazahsztán, Mexikó, Kolumbia és Mexikó szerepel ugyanabban a kategóriában, mint Magyarország. A többi V4 ország viszont jelentősen felettünk áll. Lengyelországot és Szlovákiát az A2-es szinten találjuk, ami három kategóriával jobb, mint a magyar helyezés, Csehország Aa3-as besorolása pedig öt szinttel van fölöttünk.
A magyar gazdaság jelenlegi helyzetét elemezve arra mutatott rá a szakember, pozitívumként értékelhető, hogy a korábbiakkal ellentétben a fizetési mérleg és külkereskedelmi mérleg pozitív értéket mutat, ahogy az inflációnak a vártnál gyorsabb csökkenése szintén ebbe az irányba mutat. Ugyanakkor csalódást keltő a második negyedév masszív, 2,3 százalékos gazdasági visszaesése, illetve hogy ezzel már negyedik negyedévben recesszióban van a gazdaság, amire 1995 óta nem volt példa. Még a koronavírus-járvány idején is csak három negyedéven keresztül csökkent a magyar gazdaság teljesítménye. Igaz, jövőre és 2025-re már növekedéssel számolhatunk. Nagyon fontosnak nevezte az elemző, hogy a kormány fegyelmezetten tartsa a tervezett költségvetési hiányt, annak elengedése ugyanis a visszasorolás irányába nyomná a hitelminősítőket.
Van azonban egy nagy bizonytalansági tényező, mégpedig az unióval történő megegyezés a jogállamisági kérdésekben. Ha ez sikerül, akkor gond nélkül hozzájuthatunk az uniós támogatásokhoz, amely az ellenkező kormányzati retorika dacára nagyon hiányzik a magyar gazdaságból. Annál is fontosabb ez, mert mindhárom nagy hitelminősítő döntő fontosságúnak nevezte a források rendelkezésre állását, és az alapforgatókönyvükben ezzel számolnak. Ha a megegyezésre ebben az évben nem kerül sor, úgy a pénz egy része véglegesen elvész.
Ezzel kapcsolatosan arra hívta fel a figyelmet Virovácz Péter, hogy a megegyezés, vagy annak elmaradása éppen a szubjektív kategóriába tartozik. A hitelminősítők általában megfontoltan döntenek, ezért nem tudni, hogy a megegyezés esetleges ez évi elmaradása visszasorolást eredményezne-e, vagy sem, hiszen egy esetleges jövő évi megegyezés hírére a besorolás rontását vissza kellene vonni. Ez az oda-vissza sorolás pedig nem jellemző a hitelminősítőkre. Biztosat persze senki nem tud mondani.
A kormány már elment a falig
Kérdésünkre az elemző elmondta, bár a befektetők figyelik a hitelminősítők álláspontját, azért jellemzően szubjektív alapon döntenek. Az intézményi befektetőket például kötik bizonyos szabályok, hogy mekkora arányban tarthatnak még éppen befektetésre ajánlott, vagy akár bóvliba sorolt papírokat. A konzervatív nyugdíjalapok például nem tarthatnak bóvliba sorolt papírokat.
A befektetők tehát nem ragaszkodnak a hitelminősítői besoroláshoz, sok esetben egy-egy szinttel alatta vagy fölötte kereskednek a csődkockázati (CDS) papírokkal. Jelenleg éppen borúlátóbbak a minősítőknél, ami Virovácz Péter szerint ez azt jelenti, hogy egy esetleges leminősítés sem hatna rájuk erőteljesen. – Egy példával úgy tudnám jellemezni az eltérő viselkedést, hogy amíg a befektetők az autó szélvédőjén tekintenek előre, a hitelminősítők viszont sokkal többet néznek a visszapillantó-tükörbe.
Virovécz Péter arról is beszélt, hogy amennyiben mégis visszaminősítik Magyarországot, annak többoldalú hatása lehet. Ha a befektetők elkezdenek megszabadulni a magyar állampapíroktól, akkor nőnek a hozamok, ami akár több százmilliárd forintnyi plusz kiadást is jelenthet a költségvetés számára. A forint is gyengülésnek indulhat, aminek viszont inflatorikus hatása van. Ezek együttes hatására átárazódik az államadósság is. Ez azért lehet problémás, mert a második negyedévben amúgy is nőtt az adósságráta. Vagyis szigorúbban kell fogni a költségvetést, ami a gazdasági ösztönzés visszafogását jelenti, ennek hatását pedig a mérsékeltebb növekedésben láthatjuk.
Összességében az elemző úgy látja, a kormány, ahogy szokott, már elment a falig, és miután tisztában van az esetleges visszaminősítés negatív hatásaival, várhatóan nem akar még tovább lépni. Vagyis ha egy ideig még nincs megegyezés az uniós pénzekkel kapcsolatosan, kénytelen lesz engedni, hogy elkerülje a negatív gazdasági hatásokat.
