A devizahitel nem felel meg a hitel fogalmának – nyilatkozta az Indexnek adott interjújában Róna Péter közgazdász. Az Oxfordi Egyetem oktatója szerint a devizahitelezés bevezetésére azért volt szükség, mert az akkori magyar gazdaságpolitika – Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és Simor András jegybankelnökkel az élen – olyan monetáris és gazdaságpolitikát folytatott, ami párosította a rendkívül laza költségvetést egy szadista monetáris politikával, ami a forintkamatokat 13-14 százalék környékére emelte, hogy ezzel az óriási kamattal valahogy a laza fiskális politikából származó inflációs veszélyeket kordában tudja tartani
Miután az erős forint támogatta az importot és korlátozta az exportot, a gazdaság politikai válasza a devizahitel volt, mert a kiugróan magas forintkamatok mellett nem tudták hitelezni a vállalatokat a bankok, annak kamatait képtelenek voltak kitermelni a vállalkozások.
– Király Júlia – aki 2007-től 2013-ig volt a jegybank alelnöke – írhat és mondhat, amit akar, egy elszúrt, elcseszett monetáris politika belehajtotta őket ebbe ahelyett, hogy rendbe hozták volna a költségvetést, amire Gyurcsány képtelen volt, ami aztán lehetővé tette volna, hogy a monetáris politika normális mederbe térjen – emelte ki a közgazdász. Törvényszerű volt, hogy a 13-14 százalékos forintkamat és 2 százalékos svájci frankkamat közötti különbözet a forint gyengüléséhez vezessen.
Ekkor kezdődtek a devizahitelesek bajai, mert igazából nem kölcsönt vettek fel, hanem egy, az árfolyamon alapuló spekulatív tranzakció eredményeként jutottak pénzhez. A Ptk. 523. cikkelye szerint ugyanis a „kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni”.
Róna szerint a jegybank ekkor közbe léphetett volna, hogy itt nem kölcsönügyletről van szó, de nem tette. Szerinte a magyar bíróságok azért nem hivatkozta erre, mert nem akartak ujjat húzni a bankokkal. A magyar gazdaság pénzügyileg ugyanis nagyon gyenge volt, és amennyiben a tömeges devizahitelezést jogszerűen zárták volna le, akkor egy összegben kellett volna visszafizetni az adósoknak a kölcsönt, amire nyilvánvalóan képtelenek lettek volna, így a bankok pedig lehúzhatták volna a rolót, hiszen ekkorra már a bankok tőkéjének háromszorosa volt a kihelyezett devizahitel állománya.
A közgazdász szerint itt is elmulasztott egy lehetőséget a közbeavatkozásra a jegybank, hiszen mondhatta volna, hogy az érvénytelenség miatt visszajáró összeget az adós nem fizeti vissza, hanem a bank immár forinthitelként tartja számon. Persze ekkor magas lett volna a kamat. Megoldás lehetett volna, hogy az adós kap 6-9 hónap moratóriumot, közben a jegybank gyorsan elkezdi az alapkamatot csökkenteni, a monetáris és fiskális politika elkezd lassan helyreállni, és a csökkenő kamatokat az adós is fizetni tudja. De nem ezt történt.
Simor András jegybankelnök monetáris politikájával szemben Róna a Matolcsy György vezette jegybank munkában egészen 2018-ig nem talált kifogásolni valót. Még azt is elfogadta, hogy a kormány kedvében járva – ahogy mindenütt a világon – a választás előtt fűteni kezdték a gazdaságot. Nagy nehezen még azt is elfogadta, hogy a 2019 őszén tartott önkormányzati választásokig megmaradt ez a monetáris politika. Ennek további fenntartása azonban inflációhoz vezetett, ami eltérő mértékű volt és most is az a különböző termékcsoportok között. A gyenge forint miatt az importból származó energia- és élelmiszerárak emelkedtek leginkább, ami a legszegényebbek számára jelent kiemelt terhet. Ennek tetejébe jött a koronavírus okozta válság, ezért várakozása szerint az idei év végére a lakosság legalább egyharmada, 3 millió ember már nyomorban fog élni.
A közpénz fogalmának újraértelmezése kapcsán Róna Péter elmondta, a mostani alaptörvény-módosítás gyakorlatilag a bevételre és a kiadásra korlátozza a közpénz fogalmát, szemben az angolszász gyakorlattal, ahol minden állami vagyon és tartozás közpénznek minősül. A mostani változtatással például a jegybanki alapítványokba menekített vagyon magánpénzzé válik. Ez ellen fölléphetne például az Európai Központi Bank, de annak most más dolga van.
Végül a magyar gazdaságpolitikáról szólva elmondta, az az Osztrák-Magyar Monarchia óta az olcsó munkaerőre épül, ami azért hibás, mert konzerválja az erős gazdaságoktól való függést. A fejlett országok a legkevesebb hasznot hozó munkafolyamatokat hozzák ide, az innovatív – és egyben az igazi profitot termelő – tevékenységet otthon tartják, az országban termelődött profitot pedig hazaviszik. Ehelyett olyan innovatív és a jövőben fontossá váló tevékenységekbe kellene fektetni, mint például a napról-napra fontosabbá váló vízgazdálkodás, hiszen a klímaváltozás miatt annak jelentősége egyre fontosabb lesz, és az ország adottságai is erre predesztinálják hazánkat. De arra semmi jel nem mutat, hogy ezzel foglalkozna a kormány.
