Tartósan magas infláció jön gazdasági növekedés nélkül?

Tartósan magas infláció jön gazdasági növekedés nélkül?

Fotó: Unsplash/Andre Taissin

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A koronavírus-járvány óta nemcsak a hétköznapi életünket zilálta szét, és az egészségügyi rendszert terhelte meg jelentősen, de a gazdasági életben is komoly változásokat idézett elő. A leálló vagy jelentősen visszaeső termelés, az ellátási láncok szakadozása komoly visszaesést okozott a globális gazdaságban. Amikor pedig kezdett volna magára találni a gazdaság, beütött az orosz-ukrán válság, amely szétfoszlatta a világgazdaság gyors kilábalásának reményét.

Felrémlett annak veszélye is, hogy stagflációba zuhan a gazdaság, azaz tartósan magas infláció mellett nulla közelébe süllyed a gazdasági növekedés. Sok elemző úgy véli, hogy gyanúsan nagy a hasonlóság a múlt század hetvenes éveinek energiaválságával, amikor szintén stagflációba került a világgazdaság. És valóban, akkor is drasztikusan emelkedtek az energiaárak, csakúgy mint most. Van azonban egy nagy különbség, nevezetesen hogy az amerikai gazdaság akkor egyéb sokkokkal is küszködött, ami most nem igaz. Így nagy terhet jelentett a gazdaságra a vietnami háború, a nagy társadalmi felzárkóztatás miatt elszálló költségvetés, illetve hogy akkoriban választották le a dollárt az aranystandardról.

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője ugyan lát valamiféle hasonlóságot az akkori helyzettel, de véleménye szerint közelebb kerülünk a jelenlegi helyzet megértéséhez, ha inkább a negyvenes évek folyamatait tekintjük át.

A második világháborút követő években – akárcsak most – az államok hosszabb időn keresztül öntötték a gazdaságba a pénzt a növekedés beindítása és fenntartása érdekében, aminek következtében jelentősen növekedett az eladósodottság, alacsonyak voltak a kamatok. Eközben a másik oldalon mindkét időszakban – ha kényszerűségből is, de – jelentősen nőttek a lakosság megtakarításai.

A negyvenes években a háborút követően időbe telt a haditermelésről átállítani a gyártósorokat a békeidőkre, miközben a kereslet, azaz a lakosság vásárlási vágya igen magas volt, és jelentős inflációs nyomást jelentett a gazdaságban. A koronavírus-válság után a szakadozó ellátási láncok, a kieső munkaerő és az alapanyaghiány jelentett hasonló helyzetet, és itt jelen van az ugrásszerűen megemelkedő kereslet az áruk iránt.

A negyvenes években erre reagálva a vállalkozások plusz kapacitásokat építettek ki, hogy ki tudják elégíteni a megugrott keresletet. Amikor pedig ez sikerült, ott maradt a kapacitás, amelyet kihasználva készletre kezdtek termelni, mert nem tudták pontosan felmérni, mekkora is lesz a kereslet. Így túlkínálat alakult ki, azaz pont fordított volt a helyzet, mint a háborút közvetlenül követő időszakban, és lefékezett a gazdaság. Ezért a kereslet alá esett a kínálat, amire válaszolva ismét nőttek a kapacitások és a kínálat, túlbecsülve a kereslet nagyságát. És ezzel a fellendülés-lelassulás ördögi köre alakult ki, amelyből csak jó másfél évtized múlva sikerült kilépni az amerikai gazdaságnak.

A jelenlegi helyzet sok hasonlóságot mutat, azonban van valami reménysugár, hogy nem kerül ugyanebbe a spirálba a világgazdaság. És ez éppen az orosz-ukrán háború kitörésének köszönhető. 2022 elejéig ugyanis szinte pont ugyanaz játszódott, ami nyolcvan évvel ezelőtt. Vagyis a lakosság szerette volna elkölteni a felhalmozódott pénzét, amelyet részben azért nem tudott megtenni, mert megszakadtak az ellátási láncok, nyersanyaghiány alakult ki, így nem győzte az igények kielégítését a gazdaság. Ezért a vállalkozások elkezdték az alkatrészek, alapanyagok felhalmozását, hogy amikor elhárulnak az akadályok, akkor jelentős plusz kapacitással igyekezzenek kielégíteni a vásárlókat.

Az idei év elején éppen fellendült volna a termelés, amikor beütött a háború, és azzal az energiaár emelkedése, vagyis mégsem alakult ki a túlkínálat. A másik oldalon ugyan ott van az emberek kezében az el nem költött pénz, de egyelőre nem tudják elkölteni – mert például új autóra két évet kell várni –, mire pedig a kínálati korlátok megszűnnének, várhatóan a kereslet is visszaesik, hiszen az emberek az emelkedő kamatok, a növekvő infláció, a szigorúbb költségvetési politika miatt óvatosabbak lesznek. Így a remények szerint nem alakul ki az a túlkészletezés vállalati oldalról, amely a fellendülés-visszaesés spirált beindítaná.

Virovácz Péter kérdésünkre elmondta, megítélése szerint nem kell attól tartani, hogy a kormányzat év eleji osztogatása miatt itthon mégis csak költekezni akarnak majd az emberek, hiszen a háború okozta kínálati korlátok nálunk is léteznek, tehát egyelőre nem tudják elkölteni a pénzüket. Amikor pedig már fel lehetne építeni a plusz kapacitásokat, akkor a drasztikusan emelkedő kamatok, a kormányzati támogatások várható visszavágásra miatt meggondolják az emberek, hogy elköltsék-e a plusz pénzeket, vagy inkább valamiféle megtakarításra fordítsák, hogy baj esetén legyen mihez nyúlni. Az elemző inkább az utóbbit tartja valószínűleg, összességében pedig nem gondolja, hogy Magyarországon beindulna az említett spirál, és így a stagfláció kialakulásának veszélye sem túlságosan nagy.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben