A Jószaki nevű portál felmérése szerint a covid óta elszállt a mesterek keresete. Nettó egymillió forint felett keresnek például a vállalkozóként dolgozó klímaszerelők, szobafestők, ácsok, lakatosok és kőművesek. Ha nem vállalkozók, hanem alkalmazottak, akkor a klímaszerelők és kőművesek is 500 ezer feletti nettót visznek haza, míg a szobafestők, burkolók és ácsok 450 és 500 ezer forint közötti nettó jövedelemmel rendelkeznek. A felmérés eredményét a Világgazdaság közölte.
A kiemelkedő fizetések okai között ott lehet az elvándorlás – sok szakképzett munkavállaló Magyarországtól nyugatra próbál szerencsét, ahol ennél is lényegesen többet kereshet – és az állami támogatások miatt pörgő építőipar is. Az egymillió körüli nettó jövedelmek szédítőnek tűnhetnek, főleg egy tanár, egy szociális munkás vagy akár egy muzeológus szemszögéből. Mivel utóbbiak a közszférában dolgoznak, az óriásira nyílt olló azt is jelezheti, hogy a társadalom a munkájukat rendkívül kevésre értékeli, a mesterekét pedig rendkívül sokra.
Ebben bizonyára van igazság, de nem teljesen igaz. Elég, ha az alkalmazottként dolgozó szakmunkások nettó jövedelmére tekintünk: az kevesebb, mint a fele a vállalkozókénak. Ez a különbség jól mutatja, hogy a munkát terhelő adók milyen döbbenetes mértékben képesek befolyásolni a jövedelmet. A vállalkozói létben biztosan vonzó az önállóság, de valószínűleg a kétszeres fizetés ennél is vonzóbb.
A mesterek millió forint feletti nettó vállalkozói jövedelmével kapcsolatban hasonló a helyzet, mint a több százezer forintos, a biciklis ételfutárok sokak szemében horribilis keresetével. Nehéz munkáért kiemelkedően jó megélhetésnek tűnik a futárkodás – mindaddig, amíg az egyéni vállalkozóként dolgozó futár például balesetet nem szenved, vagy nem szeretne évente 5-6 hétre szabadságra menni, mint a bérből és fizetésből élők.
Egyes, fizikailag megterhelő szakmunkákat eleve nem lehet a nyugdíjkorhatárig végezni. Arról pedig már ne is beszéljük, hogy az egyéni vállalkozók a magas vállalkozói bevételekhez képest keveset fizetnek be a nyugdíjkasszába, így a magas jövedelem a nyugdíjukon nem fog meglátszani, vagyis a szépen hangzó jövedelmükből az érintetteknek óriási összeget kellene takarékosságra fordítani. Főleg igaz ez a KATA-adózásra, amely továbbra is nyitott azok számára, akik nem cégeknek, hanem kizárólag magánszemélyeknek nyújtanak szolgáltatásokat. Ez az adónem alig nyújt valamilyen szociális biztonságot, cserébe adót is alig kell fizetni, ami az államkassza számára sem a legkedvezőbb forgatókönyv.
A vállalkozóként dolgozó mesterek akár egymillió forintos nettó jövedelme jól hangzik, de vállalkozói jövedelemről beszélünk, annak minden hátrányával. Ez ilyen értelemben nem azonos értékű az alkalmazottként dolgozó informatikus egymillió forintos nettó fizetésével. Arról nem beszélve, hogy az informatikus munkavállalóként jóval több pénzt hagy az államkasszában. Továbbra is megérheti tehát magasan képzettnek lenni – főleg bizonyos területeken, sajnos másokon nem annyira. Bölcsésznek vagy tanárnak lenni ma nem kifizetődő, pedig munkájuk komoly értéket teremt. Ez nem jelenti, hogy egy jó mester munkája ne lenne nagyon értékes, és ne kereshetne meg akár egymillió forintot is. Csak jobb lenne, ha ezt nem a saját szociális biztonsága kárára kellene megtennie, és ha nem csak a tudás és műveltség miatt lenne érdemes diplomát szerezni.
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját!
