Az, hogy a gyermek szexuális nevelése kizárólag a szülő joga, a kormány legfontosabb érve volt a pedofiltörvényről szóló vitákban. Kár, hogy ez az érvelés már a születése pillanatában is egy szépen fejlett ellentmondás volt: a vitatott gyermekvédelmi törvény ugyanis nem úgy rendelkezik, hogy a gyermekek szexuális nevelése kizárólag a szülők joga. Hanem úgy, hogy csak nyilvántartásba vett civil szervezetek tarthatnak iskolai szexuális felvilágosító foglalkozást, és persze a pedagógusok. Vagyis az iskolában is folyhat szexuális nevelés. Miközben a kormány folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy az európai bírálók nem olvasták el a törvényt, az érvelésből úgy tűnt, mintha ezt ők maguk sem tették volna meg.
Nem így Hoffmann Rózsa volt oktatási államtitkár, aki vélhetően a kormánytagoknál sokkal alaposabban elolvasta a jogszabályt. Nem csak arra mutatott rá, hogy szükség és lehetőség van iskolai szexuális felvilágosításra, hanem arra is, hogy hány éves kortól: szerinte 14 éves kor után, mert a gyermek ekkor éri el a szükséges szellemi és biológiai érettséget.
Azt most inkább hagyjuk is, hogy mit tud az internet korában egy tíz-tizennégy éves gyermek a szexualitásról (egyébként is rövidebb lenne az a lista, hogy mit nem tud), és azt is, hogy Hoffmann Rózsa, ha döntési helyzetben lenne, vajon megkérdezné-e a szülőket, hogy óhajtanak-e olyan szexuális nevelést, amely az ő értelmezésében a haza javát szolgálja. És ha nem óhajtanak ilyet, akkor vajon hivatkozhatnának-e a szülők arra, hogy a hazafias szexuális felvilágosítás megsértette kizárólagos szülői jogukat a gyermek szexuális neveléséhez – pedig ennek a tiszteletben tartását Orbán Viktor személyesen garantálta.
De maradjunk csak a „szellemi és biológiai” érettséggel kapcsolatos felvetésnél, annak ugyanis némi önkéntelen bájt kölcsönöz, hogy a szexuális élethez a beleegyezési korhatárt 2013-ban a fideszes többségű parlament szállította le 12 éves korra, amennyiben a másik fél 18 év alatti.
Vagyis a közel 18 éves nem büntethető, ha az éppen, hogy tizenkét éves (mondjuk, hogy 6. osztályos) iskolatársával folytat szexuális viszonyt. Ennek az az alapja, hogy a magyar jogalkotó szerint szellemileg és biológiailag elég érett a 12 éves, hogy az aktusba beleegyezzen. De ahhoz ezek szerint nem, hogy szexuális felvilágosításban részesüljön, legalábbis Hoffmann Rózsa szerint. Ahhoz pedig 18 éves kora előtt nem elég érett a kormány szerint, hogy felvilágosításban részesüljön arról, hogy léteznek melegek – miközben egyébként a homoszexuális kapcsolat lehetősége pontosan ugyanazokkal a feltételekkel áll nyitva számára, mint a heteroszexuális kapcsolaté.
Nem a logika látványos veresége a legnagyobb probléma ezzel az üggyel, hanem az, hogy a politikai haszonszerzés vágya évekkel vetett vissza minden komolyan vehető politikai és társadalmi párbeszédet arról, hogy a közoktatásban milyen szexuális felvilágosításra van szükség. Ráadásul úgy, hogy ez magyarok tíz-és százezreinek életét határozhatja meg, hiszen a gyermekek gyorsan felnőnek; egész évfolyamok kerülhetnek ki az iskolapadból, mire feledésbe merül a mostani boszorkányüldözés. El lehet képzelni, hogy ezek után az iskolaigazgatók hányszor gondolják majd meg, hogy meghívjanak-e az iskolába egy szakembert, olyan kockázatot vállalva ezzel, amelyet végső soron simán el is kerülhetnek. Arra pedig jó pár évig esély sem lesz, hogy szexuális felvilágosítás témában bárki komolyan vehető, hosszú távon is működőképes elképzelést tegyen le az asztalra, amely lehetőleg az elemi logikán sem tesz erőszakot.
