Nemes egyszerűséggel „technikai kérdésnek” minősítette Magyarország külügyminisztere, hogy a svéd NAT-tagságról szóló előterjesztés majd egy éve a magyar Országgyűlés előtt hever, mégsem sikerült alkalmat találni arra, hogy napirendre tűzzék, miközben ez Törökországot kivéve minden országban sikerült. Szijjártó Péter azután nyilatkozott így, hogy kiderült: Törökország hosszas egyeztetések után végül ratifikálni fogja a skandináv ország csatlakozását.
A külügyminiszter ezzel a kijelentésével beárazta a magyar országgyűlés jelentőségét is, hiszen lényegében azt állította, hogy a kormány támogatja a svéd NATO-csatlakozást, így hát a magyar parlament hónapok óta késlekedő jóváhagyása csak „technikai kérdés".
Azt, hogy Magyarország kormánya a török jóváhagyás után nehéz kommunikációs helyzetbe került, onnan lehet sejteni, hogy a külügyminiszter ezen a két mondaton belül kétszer mondott ellent a kormány korábbi álláspontjának. Először is magának Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki május 23-án Katarban arról beszélt: Magyarország és Svédország politikai kapcsolatának javulnia kell, mielőtt az északi állam NATO-tagságára vonatkozó kérelmét Magyarország jóváhagyja, ez a kapcsolat ugyanis “borzasztó rossz” és „undok” Már ezt a nyilatkozatot is nehéz lenne „technikai kérdésnek” fordítani – ahogy arról sem tudni, hogy forradalmi változás következett volna be a kétoldalú kapcsolatokban másfél hónap alatt.
Ezen kívül a Fidesz-frakció, sőt a kormány is azt hangoztatta korábban: a szavazás azért késett, mert a frakciónak politikai jellegű fenntartásai voltak a svéd és a finn csatlakozással kapcsolatban. Ezek szintén a svéd-magyar és finn-magyar kapcsolatokkal függtek össze, vagyis nem technikai, hanem tartalmi kérdésekkel, olyannyira, hogy március elején parlamenti delegációk utaztak a két északi országba. Hende Csaba, a delegáció vezetője a svéd parlament képviselőivel való találkozó után mindenkit megnyugtatott, hogy támogatják a svéd csatlakozást, és arról március 20-a körül szavazhat a parlament. Aztán mégsem szavaztak. Vajon miért nem sikerült a parlamenti többségnek betartani a szavát? Technikai okból?
Túl azon, hogy a logika és a szavahihetőség is vereséget szenvedett, érdemes lehet számbavenni, hogy milyen eredményt hozhatott Magyarország számára a több hónapos szappanopera. Egyes elemzések szerint a kormány az uniós támogatások folyósításáról szóló huzavona során szerette volna fegyverként használni a csatlakozás kérdését, a támogatások azonban máig nem érkeztek meg. Prőhle Gergely diplomata, volt berlini nagykövet korábban arról beszélt a Magyar Hang Kompország című műsorában: eredménynek tekinti, hogy parlamenti delegáció utazott Svédországba és Finnországba. Az egyeztetés soha nem felesleges, a tárgyalások konkrét tartalmáról pedig nem sok minden derült ki, de érdekes kérdés, vajon mit gondolhattak tárgyalópartnereikről a svéd és finn képviselők: végülis egy olyan parlament képviselőivel találkoztak, amely minden jel szerint nem hogy nem ellenőrzi a kormányt, hanem gyakorlatilag fordítva történik a dolog. Ha ezt gondolták, most nyilván azt gondolják: nem tévedtek olyan nagyot.
