Csak több napos késéssel olvastam a hírt, hogy az állatok világnapja alkalmából tartott díjátadó ünnepségen miket is mondott az újsütetű igazságügyi miniszter. Tuzson Bence kifejtette, hogy a kormány nagyon komolyan veszi az állatvédelmet, amit három dologgal is igyekezett alátámasztani: az állatvédelemnek külön kormánybiztosa van Ovádi Péter személyében, 2021-ben szigorították az állatvédelemi törvényt és a Büntető Törvénykönyvet, a tavalyi évben 500 millió forinttal támogattak állatvédelmi szervezeteket. A miniszter érvei valósak ugyan, de a tényekből levont következtetés abszolút hamis: a kormány egyáltalán nem veszi komolyan az állatvédelem ügyét.
Tényleg kineveztek kormánybiztost, aki azonban évek óta nem tesz egyebet, mint bizottságokat szervez, tájékozódó látogatásokat tesz menhelyeken, ahol aztán boldog mosollyal fotózkodik, önelégült nyilatkozatokat tesz, és interjúkat ad a kormányközeli médiumokban. (Valószínűleg, ha akarna sem tudna többet tenni megfelelő költségkeret és felhatalmazás híján.)
Tényleg szigorították a jogszabályi környezetet, de az mit sem ér, ha nem gondoskodnak a rigorózusabb normák betartásáról és betartatásáról. Márpedig az esetek elsöprő többségében a helybeli rendőrök és jegyzők tudomást sem akarnak venni a bejelentésekről, és a helyi nagy- vagy rosszfiúkkal nyilván nem akar ujjat húzni a hatósági állatorvos sem, aki még az éhen halt jószágok esetén sem állapítja meg a gazda gondatlanságát. Ha egy ügy mégis eljut a bíróságig, akkor – a legkirívóbb, széles nyilvánosság előtt is ismert eseteket leszámítva – pénzbüntetéssel, esetleg pár hónap felfüggesztett fogházzal zárul.
Tényleg kiírtak tavaly egy ötszázmilliós pályázatot, ami – ha minden állatvédelemmel foglalkozó civil szervezet részesedett volna belőle – egynek-egynek alig több mint egymilliót jelentett volna. A legtöbb menhelynek ez az összeg egyhavi etetési vagy orvosi költségét sem fedezi, miközben a megélhetési válság (rezsi, infláció) miatt egyre több az elhagyott-kidobott állat, egyre több a feladat, egyre nagyobbak a költségek, ám egyre kevesebb az adomány. Idén pedig se híre, se hamva állami támogatásoknak, pályázható pénzeknek! A kormány állatvédelemmel kapcsolatos öntömjénező nyilatkozatai nagyjából olyanok, mintha egy súlyos-halálos kórban szenvedő beteg orvosa azzal dicsekedne, hogy két éve már megmérte a páciens lázát, tavaly pedig adott neki egy Kalmopyrint…
A miniszter kitért arra is, hogy az állatvédelem nagy társadalmi felelősségvállalást és társadalmi együttműködést feltételez. Nos, a társadalommal nincs is baj: ami ma ezen a területen történik, az zömmel a civileknek köszönhető, olykor még állami ellenszélben is (lásd siófok-töreki lómenhely, amelynek területére a megyei kormánymegbízott egy budapesti diszkósnak adott elővételi jogot, miközben éppen ez ügyben rendőrségi vizsgálat zajlik az illető ellen okirathamisításért). Visszatérve Tuzson miniszter ünnepi beszédére: el tudom képzelni, hogy a kabinet tagjainak munkaköri kötelessége minden lehetséges alkalommal dicshimnuszokat zengeni önmaguk és a kormány minden valós és valótlan intézkedéséről, tényleges és hamis eredményéről, a képzelt magyar Kánaánról. Az állatvédelem ügyében azonban jobb lenne, ha szép csendben meghúzódnának, mint az a bizonyos kis barna kupac a fűben.
A szerző mezei állatbarát, négy mentett kutya boldog gazdája.
