Egy lejért száz forint, maradhat?

Egy lejért száz forint, maradhat?

Váltóhely a bukaresti Magheru-bulvárdon (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Október elején Bukarestben járva készítettem egy fotót a Magheru-bulevárd egyik pénzváltóhelyének táblájáról és kiposztoltam a Facebook-ra. (Aki nem ismerős a román fővárosban, annak mondom, ez a turisták által kedvelt rész az óváros mellett.) Ezt a képet, amit most is láthatnak, és ezen az az érdekes, hogy 100 forintért adnak egy lejt. Bevallom, mellbe vágott a szokatlanul rossz váltási arány, de az még jobban, ami a poszt alatt percek alatt elburjánzott.

Facebook-os ismerőseim egy része szabályos verbális lincselésbe kezdett: tisztességben megőszült fideszes úr egyenesen a Bukarestbe való költözést javasolta számomra, mások azt vetették a szememre, hogy miért nem a hivatalos árfolyamot posztoltam, illetve miért nem fizetek bankkártyával. Ezek a kéretlen jótanácsok nem változtatnak a tényen: aki Bukarest egyik legforgalmasabb utcájában magyar pénzt akar lejre váltani, az száz forintot fizet egyetlen lejért. Később kiderült az is, a román főváros árfolyama nem is rugaszkodott messze a valóságtól: a nyáron valaki Debrecenben fizetett egy váltóban 96 forintot egy lejért. Egyébként nézhetjük a hivatalos árfolyamot is: a magyar fizetőeszköz 2011. októbere óta közel huszonöt százalékot gyengült a román lejhez képest!

Amikor hazaértem, épp az került be a hírekbe, hogy immár a nyugdíjak terén is kanyarban előz Románia: keleti szomszédunknál a bruttó átlagnyugdíj idén szeptemberben átszámítva nettó 239 300 forintos juttatásnak felelt meg, ami magasabb, mint a 233 500 forintos szeptemberi magyar átlagnyugdíjak.

Ezt első hallásra nehéz volt elhinni, amikor egy Székelyudvarhelyen elő ismerősöm megírta a saját esetüket. Édesapja 38 évet dolgozott Romániában, aztán a család áttelepült, és 14 itt ledolgozott év után Magyarországon ment nyugdíjba. Nem élvezhette sokáig, három éve elhunyt. A felesége (ismerősöm édesanyja) özvegyi nyugdíjra volt jogosult, ami Magyarországon 44 ezer forintot jelentett számára havonta. Mivel visszaköltözött Erdélybe, átkérte a havi apanázst az ottani nyugdíjbiztosítóhoz. Ott újraszámolták, most 1870 lejt folyósítanak neki havonta, ez a mai árfolyamon közel 151 ezer forint.

Nagy szerencse, hogy Magyarország jobban teljesít!