Más az erőpolitika, ha más vektor, igaz?
„Ha a salgótarjániak gyermekeik, unokáik számára élhető jövőt szeretnének, nem szabad hibát elkövetniük az időközi választáson, olyan polgármestert kell választani, aki képes felelősséggel gazdálkodni, és megtalálja a partneri viszonyt a kormányzattal.” Kövér László, az Orbán-pártok házi sámánjaként tisztelt politikus szavai ezek 2016-ból: ekkor tartottak időközi polgármester-választást a nógrádi megyeszékhelyen. A házelnök ezzel büszkén lépett Lamperth Mónika nyomdokaiba, aki még 2006-ban fogalmazott meg hasonló gondolatokat, igaz, zárt körben és sokkal körmönfontabban, de hát szavai nyilvánosságra kerültek, a Fidesz környékén pedig háborogtak.
Azóta volt már számos voksolás, és a nemzeti együttműködés rendszerében szabályos doktrína lett a lamperthi/kövéri gondolatokból. Tudom, miről beszélek: arról, amikor kistelepülések polgármesterei néznek körül riadtan, halkítják le a beszédüket, ha elhangzik térségük országgyűlési képviselőjének neve, vagy arról, ahogy ugyanők félve kérik, hogy ez, vagy az a szájukon véletlenül kiszaladt elégedetlenkedő mondat ne kerüljön be az újságba, mert akkor a falujuk semmilyen pályázaton nem fog majd nyerni. És aztán ezek azok a polgármesterek, akik így, vagy úgy (khm) besegítenek, hogy összejöjjön a kormánypártoknak a központ által elvárt eredmény.
És most – látszólag – valami egészen más.
Gulyás Gergely, a kormány jólfésültségért felelős minisztere a szerdai kormányinfón arról beszélt, hogy rosszul szavaztak azok a magyarok, akik április 3-án az Orbán-pártokra adták le a voksukat. Merthogy szerinte az „internacionalista baloldalnak” ötven százaléknál is nagyobb a felelőssége abban, hogy kialakult ez az egész forrásbefagyasztós huzavona Brüsszellel. Vagyis, ha a politikus egyetért a 2016-os Kövérrel (és persze a 2006-os Lamperth-tel), akkor a magyar embereknek bizony az „internacionalistákra” kellett volna szavazniuk, és akkor most lenne például béremelése a pedagógusoknak. Más az erőpolitika, ha más vektor, igaz?
Vagy arról van szó, hogy Gulyás valamilyen burkolt karmelitológiai üzenetként lealkalmatlanozta a Fidesz népes EP-delegációját, és azt a Navracsics Tibort, akinek az volt a feladata, hogy kijárja a komplett térkőpénzt a választókerületi elnökök kedvenc pályázatíróinak és kivitelezőinek legnagyobb örömére. És hát ez nem sikerült maradéktalanul, ugye.
De a legvalószínűbb, hogy egy olcsó blöff volt ez az egész: ugyanis Gulyás azt is elmondta, hogy nincs a befagyasztandó pénzek között az az összeg, amit a tanárok béremelésére szán a kormány. Már azoknak, akiket nem rúgnak ki, ugyebár.
