Brutális csecsemőgyilkosság miatt emelt vádat az ügyészség: egy nő magára hagyta újszülött csecsemőjét a fészerben, ahol ráborultak a lomok, majd az ujjait és a sarkát lerágta egy macska – az ügyészség közleménye szerint ekkor még életben volt. Mintha egy skandináv thirllert vagy egy Móricz Zsigmond-novellát olvasnánk. Utóbbiak nem csak azért ijesztőbbek a skandináv thirllereknél, mert közelebb állnak a valósághoz, hanem azért is, mert a Móricz-novellák születése óta eltelt nagyjából száz év Magyarországon, az író mégis megírhatná a Barbárokat ma is, a társadalomkritika, amit a mű közvetít, ugyanúgy húsbavágó lenne.
Ugyan ki tudja, mi folyik ma egy Pest megyei tanyán? Valószínűleg senki, különben valaki nyilván észrevette volna, hogy valami nincs rendben a szülőanyával. A történtek alapján szociális munkások intenzív segítségére szorult volna a család – ezt minden valószínűség szerint nem kapták meg, hiszen akkor vélhetően időben kiderült volna az is, hogy a nő várandós. De az ő magzatának szívhangját senki nem akarta meghallgatni – ahogy ezt a belügyminiszter az abortuszt fontolgató nőknek nemrég előírta. A csecsemőnek nem volt esélye arra, hogy a kormány szándéka szerint legendásan erős magyar gyermekvédelem kiterjedjen rá. Élete kegyetlenül rövid volt és szenvedéssel teli.
Arra viszont már másfélévtizede éve lett volna a gyermekvédelemnek, hogy látókörébe kerüljön az a 15 esztendős lány, aki idén februárban, a házuk udvarán szülte meg a gyermekét, majd a száját betömte papírral, és átdobta a szomszéd telekre. Az ő élete is rendkívül rövidke volt. A szülőanyjáé, aki maga is gyermek, viszont hosszabb – vajon mennyi figyelmet szentelt neki élete 15 éve alatt a gyermekvédelem?
Az ilyen híreket általában szörnyülködve olvassa a társadalom normális többége, kicsit talán úgy, mint egy skandináv thrillert vagy egy Móricz-novellát. Összevonja a szemöldökét, és lehet, hogy úgy kommentálja az esetet ő is, hogy "barbárok". Amibe talán azt is beleérti, hogy valamilyen egzotikus ritkaságról, a történelem civilizálatlanabb korszakaiból visszamaradt mementóról van szó – elvégre évente legfeljebb néhányszor fordul elő, hogy kitett csecsemőkről szólnak a hírek. Pedig a horror nem csak néhány gyermeket érint: sok gyermek születik meg olyan családokban, ahol akár ilyesmi is megtörténhet. Kérdés, hogy milyen esélyekkel.
