Mitől számít valaki hadviselő félnek Oroszország háborújában? Nehéz erre egzakt választ adni. Különösen, mert úgy tűnik, Vlagyimir Putyin szerint ezt kizárólag ő döntheti el. Nagyjából két naponta tájékoztatja is a világot, hogy ha Ukrajna szövetségesei meglépnek valami Oroszország számára kényes lépést, azt ő hadüzenetnek fogja tekinteni. Nem sokkal Ukrajna lerohanása után pedig már meg is fenyegetett mindenkit, hogy készültségbe állítja Oroszország nukleáris fegyvereit. Klasszikus terrorista tempó.
Közölte már például, hogyha lezárják Ukrajna légterét, azt háborús lépésként fogja értékelni. De Liz Truss brit külügyminiszter azon közlését is fenyegetésként értékelte, hogy civilek kiutazhatnak Ukrajnába harcolni az oroszok ellen. A brit külügy utóbb mentegetőzött is, hogy valójában senkinek nem javasolják az Ukrajnába utazást. Merthogy az ukránokkal szövetséges népek rettegnek attól, hogy Putyin hadviselő félnek tekintse őket is, ennek minden következményével.
Mert mi következhetne?
A félelmek szerint gyakorlatilag egy világháború kirobbanása, illetve minden korábbi mértéket felülmúló orosz agresszió. Egy bármiféle gátlást levetkőző atomhatalommal pedig nem feltétlenül tanácsos háborúzni. Arról persze megoszlanak a vélemények, Putyin valóban elmenne-e idáig, esetleg csak blöfföl. Természetesen, ha esetleg józan belátásra már nem is képes, az orosz elnöknek akkor is sejtenie kell, hogy egy nukleáris háború nemcsak a vele szemben állókat roppantaná össze. Aggodalomra ad persze okot, hogy Putyin képes-e még racionális mérlegelésre. Minél kevesebb veszítenivalója marad, annál jobban elszabadulhat.
Épp ezért is lenne az események legszerencsésebb kimenetele, ha valamiféle belső puccs buktatná meg az orosz elnököt. Erről ábrándozik most nyugaton mindenki, elképzelhetetlennek tartva, hogy ne lenne az oroszok egyre kritikusabb tömegének elege a történtekből. Abból, hogy egy olyan háború érdekében, amit nem akartak, és aminek célját sem látják, most gyakorlatilag kénytelenek mindent feláldozni. Ahogy mind több cég vonul ki az országból, mind többen veszítik munkájukat, pénzüket, reményüket és becsületüket, úgy fokozódhat a helyzet, remélhetőleg Putyin számára kedvezőtlen módon.
Csak bízhatunk benne, hogy az oroszok nagy része felismeri: a szankciókért nem a nyugatot, hanem Putyint, illetve háborús gépezetét okolhatják. Remélnünk kell, hogy felismerik, valójában Putyin üzent hadat a fél világnak. Mindezt az ő kárukra, mind jobban elszabadulva. Putyin katonai eszközökkel folytathatja a nyomulását, de ezt a háborút gyakorlatilag nem nyerheti meg. Még akkor sem, ha odáig fajulnának a dolgok, hogy teljesen elfoglalja Ukrajnát.
