A NAV-tól levelet kapni mindig remek élmény, mert mire az ember általlép az Ügyfélkapun, elfelejtett jelszóval és többszöri sikertelen próbálkozással nyilván, majd új pass kérésével, kitalálásával, hogy ezt már soha, de soha ne feledjem, visszaigazolással, aztán mire betölt a tárhely, mert ismét nincs net, most már tényleg fel fogom hívni a szolgáltatót, XXI. század, jó napot kívánok, szóval telnek-múlnak a torokszorító percek, lepereg a vállalkozói lét valamennyi kiemelkedő pillanata, mit ronthattam el, mit nem, ugyebár, de már meg is van, hogy azt mondja: Ellenőrzés.
Megnyissam? Ne nyissam? Majd holnap megnyitom, de nem, akkor egész nap ezen fogok agyalni, hánykolódó rémálmaim is majd e köré tekerednek, hogy valami hajnalokhajnali setét órában kibotorkáljak a laptophoz mégis - azt már nem, bátor leszek, a diktatúra áldozata, a függetlenobjektívek legújabb hőse, a politikai okokból sanyargatott zsurnaliszta, nosza, tárulj elibém átkozott NAV-dokumentum! És lőn. Hogy azt mondja, tényleg ellenőrzés, de nem olyan, hanem hogy kimentek a telephelyemként feltüntetett házunkhoz ketten, méghozzá tizenkét óra tíz perckor, hogy megállapítsák, ki van rakva a nevem a postaládára, tehát nagy valószínűséggel fellelhető vagyok. Ereimbe beledermed a vér, mert egyszer lemosta az eső az előző kis papírfecnit, ha a hatóság azon zivataros nyári napon eszközöli a vizsgálatot, végem, hisz azt mégsem várhatjuk az adóellenőröktől, hogy a lábuk elé is nézzenek, meg hát nem az akkoriban ott virágzó kutyatej a telephelyem, szóval megúsztam.
Semmi történet, tudom, ám mégsem az. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen volt katás, akinél most befigyel a pénzügyi nagytestvér, és még az is a fejembe ötlik, amit két, állami intézménynél munkavállaló ismerősöm egymástól függetlenül mesélt, hogy 10 százalékos leépítés készül a közigazgatásban, a kasszában annyira nincs pénz. Mi több, a harmadik, a „Fideszes Ismerősöm” még azt is kifejtette, hogy ha megérkeznének az EU-pénzek, akkor is meglehetős lenne a baj, mert a kormányzat nem ilyen, és nem ennyi ideig tartó válságra készült. Pontosabban semmilyen válságra sem készült.
Úgyhogy minden érintettnek üzenem: ellenőrizze a postaládáján, bejáratán a névtáblát, mert megjött, itt van, beköszöntött a hét szűk esztendő, s nem csak a nagy beruházásokat stoppolják, lehajolnak az apróért is. A propaganda viszont nem lesz olcsóbb, sőt.
