Május 3. lett az új június, akkor tetőzhet a járvány, mint az Orbán Viktor vasárnap közzétett videójából kiderült. Most legalább hang is volt rögtön, így nem kellett kétségek között őrlődnünk, épp milyen rendkívüli bejelentést kellene szájról leolvasnunk. Szerencsénk van, hiszen korábban egyes becslések még a júliust is megkockáztatták. Március végén maga Gulyás Gergely kancelláriaminiszter jósolta: nálunk csak június-júliusban érhet csúcsra a koronavírus-járvány.
Orbán Viktor szakértőkre hivatkozva azonban ezúttal május 3-át lőtte be a nagy napként. Mindezt persze igazságtalan lenne egyértelműen a kormányfőhöz kötni, hiszen a Bill Gates által alapított intézet, az IHME például azt várja, hogy Magyarországon április 23-áig emelkedik a fertőzöttek száma, majd onnantól csökkenni kezd, májusban pedig le is csenghet az egész. Emődy Zsolt adatelemző az ATV.hu cikke szerint szintén azt állítja, hogy Magyarország és Románia a tetőzés szakaszában van, és ugyanerről beszélt Jankovics István virológus is, de ő már hozzátette, hogy aztán mégiscsak jöhet egy második hullám.
Orbán Viktor: Szakemberek szerint május 3-ra futhat fel a járvány | Magyar HangAz ATV honlapjának olvasói tehát egyelőre megnyugodhatnak, a Magyar Narancs vásárlói viszont kevésbé, mert ott Dr. Gilly Gyula orvos, egészségügyi szakértő sötét jövőképet vázolt fel, amely szerint a (legalább) két hetes, drákói szigorú kijárási tilalom bevezetése nélkül „olyan elnyújtott tetőzésre lehet számítani, mint ami Olaszországban történt.” Gilly szerint emellett alapjövedelem és tömeges tesztelés szükséges a katasztrófa elkerüléséhez. Nem kell Nostradamusnak lennünk, hogy kijelentsük: Magyarország az utóbbi kettőt nem fogja meglépni, drákói(bb) szigor viszont még lehet, azt szeretik mostanság úgyis a polgármesterek. Ki tudja, meddig fenntartva ezeket az állapotokat, hiszen naponta olvassuk, hogy járvány valójában addig lesz, amíg nincs vakcina, az pedig akár másfél éves várakozást is jelenthet.
Azt is mondta Orbán Viktor vasárnap Ajkán, hogy a kórházi ágyak 60 százalékának kiürítése valójában csak egy főpróba volt. Készülünk a legrosszabbra, ha ugyanis az bekövetkezne, koronavírus-fertőzött nem maradhat ellátatlanul. „Mindenki nyugodtan aludhat, mindenkinek, aki beteg lett, lesz helye” – mondta egyenesen a miniszterelnök.
Nyugodt éjszakái lehetnek tehát annak a rengeteg betegnek is, akikről úgy ítélték meg, hogy hazaküldhetők, és akiknek kezelését most esetleg online segítséggel látják el a rokonok. (Már akiknek van az ápolást vállaló hozzátartozója.) Pedig az ő esetükben nem virtuális betegekről van szó, nem olyanokról, akik a legrosszabb esetben akár kórházba is kerülhetnek, hanem azokról, akik néhány hete még ott lehettek, ma meg már nem.
A kormány által előszeretettel használt háborúanalógia annyiban mindenképp igaz, hogy most is teljes a bizonytalanság, egyik napról a másikra élünk és reménykedünk. Szorongva várjuk, hogy holnap lesz-e még fizetés, jut-e kórházi ágy az időseknek, egyáltalán, láthatjuk-e a következő hónapokban az egészséges nagymamát, esetleg nekünk kell-e magunkhoz venni a magatehetetlen szépkorút.
Hátborzongató jóslatai és reménykeltő nyilatkozatai sok embernek vannak, és ezeket olyan magabiztossággal mondják, amivel más azt sem merné kijelenteni, hogy holnap is fel fog kelni a nap. Miközben állítólag az összes intézkedés a biztonságunk érdekében történik, olyan bizonytalanságban élünk, mint még soha korábban. Ezért a legfontosabb lenne egyéni és állami szinten is, hogy a segítségnyújtáson és az élet normalizálásán gondolkozzunk. Ne egy talán be sem következő katasztrófahelyzetre készülve idézzünk elő egy mostanit, és ne a minél szigorúbb büntetéseken törjük a fejünket, hanem mások életének könnyebbé tételén, tehermentesítésén. És jusson eszünkbe akkor, amikor minden bizonytalan: jósolgathatunk hat hónapra meg két évre előre, de nem kevesen vannak, akik ezt a fajta rémisztgetést már nem sokáig bírják.
