Rengeteg honfitársunk él egyedül, elmagányosodott, ilyetén boldogtalan társadalom a miénk. És innen indulhatna a gondolatsor, hogy a magányos és boldogtalan honpolgár a közös ügyeket is kevéssé éli meg, át, ami aztán a közelmúlt aktuálpolitikájába torkollhatna.
Ember legyen a talpán, aki jelenleg meg tudná mondani, érvényes lesz-e még a Budapest-bérlet néhány hónap múlva, mondjuk, a Déli pályaudvartól Kelenföldig.
Az erős, büszke ország erős, büszke, „de legalább kormányozni tudnak” kormánya tevékenységének valósághű, őszinte lenyomata, mi több, esszenciája – íme, így szolgáltat a magyar állam.
A miniszterelnök mert szerény célt kitűzni, és – ahogy máskor is – a saját maga által meghatározott feltételek alapján győztesnek tudja nyilvánítani magát.
A gond a kérlelhetetlenséggel van, a látszólagos kompromisszum-képtelenséggel. Azzal, hogy a kormány egy ideje képtelennek tűnik kormányon lévő európai szövetségeseket maga mellé gyűjteni.
