Rejtély, mi került a Blaha Lujza tér felújításán közel négymilliárdba. Nem mintha cirkuszi látványosságot, egyenesen a Nemzeti Színház újraépítését vártam volna a szebb napokat látott helyen. Épp elegendő megemlékezni az 1965-ben felrobbantott intézményről.
És persze, lehet azt mondani, hogy ki kell várni a tavaszt, akkor majd bezöldül minden. Nyilvánvalóan szebb lesz akkor az összkép, mint most, mikor az újabban ültetett fák búsan-kopaszon álldogálnak. Eljön majd annak ideje, mikor attól sem fázunk fel rögtön, ha csak rápillantunk az aprócska, rideg vasszékekre. Igaz, már most is lelkesen pörögnek rajtuk a fiatalabbak, minthogy azok körbe-körbeforognak. Nem lennék a helyszínen, amikor az első hajnali részegedők tesztelik majd, vajon hány pörgést bír ki a gyomruk.
Emlékezés az egykori Nemzetire a Blaha Lujza téren (Fotó: Lakner Dávid)
Nem kellett volna teljesen felforgatni a teret, mindenféle csilli-villi látványosságot álmodva oda. De azért valami jelentősebb változás történhetett volna, ha már egyszer beharangozták, hogy ötvenöt év után felújítják. Ahogy Konok Péter is írta: „Igazi céltudatos, sietős, egyszerre giccses és brutalista, elidegenedett átjárót csináltak abból, ami régebben a maga módján lepukkadt közösségi tér volt, és akár új, barátságos, emberi köztér is lehetett volna, ha lett volna rá ész, erő, és főleg oly szent akarat.” A pár tucat elültetett fa szép vállalás, de azért mégis csak egy közel négymilliárdos, kiemelt projektről volt szó. Ahhoz képest azért rengeteg a térkő. Az egymástól sokszor kifejezetten távol elszórt székek nem feltétlenül lélekemelők, de persze jó, hogy vannak. A nyilvános vécé is örömteli, de ha nem lenne, Wintermantel Zsolt akkor is találhatott volna mást, amibe bele lehet kötni. Mind tőle, mind Karácsonytól nevetséges, hogy ezen vitázzanak, az Uránia felé haladva amúgy is öt percre van egy másik hasonló illemhely. Kifejezetten problémás, milyen kevés nyilvános wc található a belvárosban, de a probléma pont nem erre a környékre koncentrálódik.
Ligetes-fás találkozóhelyről, széppé-igényessé formált térről viszont talán túlzás beszélni. Értem én, hogy most el kell adni a kész munkát, de jobb lenne, ha az eredmény beszélne magáért. Pozitív példa lehet erre a hármas metró egy-egy felújított állomása, amelyek tényleg szép, karakteres új külsőt kaptak. Noha ott ezért még többet kellett sajnos várnunk, itt legalább csupán másfél évig kerülgethettük a lezárásokat. Már annak is örülve, hogy legalább a teljes teret bejárhatjuk végre, vagy hogy szeptembertől már a Rákóczi úton is átmehetünk egy harmadik gyalogátkelőn. A kis dolgokat is meg kell becsülni. Egyszer meg majd úgyis kitavaszodik.
A felújított Blaha Lujza tér (Fotó: Lakner Dávid)
