Sokatmondó pillanatkép a magyar közoktatásról: fővárosi iskola matematikatanárt keres. Az iskolák kapui előtt köztudottan nem állnak sorban a szaktanárok, nyilván ezért is vesz fel egy nyugdíjas, korábban elemző közgazdászként dolgozó matematikatanárt. Szerencsés forgatókönyvnek tűnik ahhoz képest, hogy a tanárok a pedagógushiány miatt manapság sokszor olyan szakokat is kénytelenek oktatni, amelyekből nem is diplomáztak.
Ám a próbaidő végén az iskola megválik a tanártól – mivel próbaidőn van, ezt indokolnia sem kell. A tanár harminchat óráját nem tartotta meg, így tiltakozott a közoktatás állapota miatt. Mára tucatnyinál is több tanártól vált meg a tiltakozásokra hivatkozva a magyar oktatásirányítás – egy olyan országban, ahol a hetven éves közgazdászt is visszahívják tanítani.
A Jaschik Álmos Művészeti Gimnázium és Technikum kapcsán nem ez az egyetlen mozzanat, amely az oktatás állapotáról árulkodik. Az iskolaépület olyan rossz állapotban van, hogy nem egyszer került be a hírekbe az elmúlt hónapokban. Az egyik ott tanító pedagógus szeptemberben a Magyar Hangnak arról beszélt: részben azért is tiltakoznak, mert botrányos állapotban van a ház, a mosdók, a nyílászárók is, “alsó hangon tízből négy nem zárható” – különösen jó hír ez egy energiaválság közepén. Nem csoda, ha az RTL Híradónak egy szülő arra panaszkodott, hogy az iskolában néha a tizenhét fokot sem éri el a hőmérséklet, a tető beázik, az igazgatóság pedig azt kérte a gyerekektől, hogy vigyenek magukkal pokrócot. Az intézmény igazgatója szerint nincs hideg, és gondoskodnak a rovarirtásról - a téma azért került elő, mert az iskola diákjai által készített felvételeken látszik, hogy jól megtermett csótányok mászkálnak az iskola folyosóján.
A sors iróniája, hogy egy olyan iskolaépületről van szó, amelyet az 1909-ben induló, a maga korában páratlan fővárosi iskolaépítési programban húztak fel. A főváros a világháború előtti évtizedben a költségvetése 20 százalékát fordította közoktatásra, ezzel megelőzve Bécset (14 százalék) Berlint (10 százalék) és Párizst (8 százalék). Ma hiába keresnénk hasonló rekordokat: az oktatásra fordított összegek nem hogy a nyugat-európai szintet nem haladják meg, még az Európai Unió átlagát sem érik el.
