Ünnepel a kormányzati nyilvánosság: újfent móresre tanítottuk a világot, jelesül Brüsszel elfoglalását követően megmutattuk a NATO-nak is, hogy velünk senki sem kukoricázhat. Íme egy szolidabb cím a Magyar Nemzet oldaláról: „A magyar kormány az EP-választás eredményével megerősítve érvényesítette a nemzeti érdekét és célját”. Mindezt annak kapcsán, hogy Budapesten tárgyalt Orbán Viktorral Jens Stoltenberg NATO-főtitkár.
De mi is történt a megbeszélésen?
Megállapodtak róla: amennyiben a NATO washingtoni csúcstalálkozóján az a döntés születik, hogy a NATO vezető szerepet vállal az Ukrajnának nyújtandó biztonsági segítségnyújtásban és koordinálásában, valamint vállalnak egyfajta pénzügyi elkötelezettséget is, akkor Magyarország ezekben az erőfeszítésekben nem kíván részt venni. Továbbá Orbán Viktor világgossá tette, hogy Magyarország nem kíván blokkolni olyan döntéseket a NATO-ban, melyek eltérnek a magyar kormány helyzetértelmezésétől, s a kabinet arra összpontosít, hogy minden NATO területen kívüli akció a NATO szabályai szerint, csak önkéntes jellegű lehet.
És akkor ismét a kérdés: mi is történt valójában?
Nagyjából semmi, azon kívül, hogy Orbán Viktor belépett a háborúpárti politikusok sorába. Az önkéntesség elve, amit a kormányzati nyilvánosság most hangosan ünnepel ugyanis a NATO alapokmányában lefektetett elv, érvényes volt eddig is pont ugyanígy. A magyar miniszterelnök ugyanakkor bejelentette, hogy ha a NATO valami bármire készül, arra az Orbán-kabinet áldását adja.
Szegény békeharc! Három nappal élte csak túl a békepártok fölényes honi győzelmét.
