Gyakran az a gondom egy-egy önmagában jól megírt, tisztességes tényirodalmi kötettel, hogy szörnyen unom a témáját, mielőtt kinyitnám. Ezer könyv jelenik meg a génmódosításról, a klímaváltozásról, az emberi elme esendőségéről, Stephen Hawkingról, Einsteinről, Marie Curie-ről, a legtöbbjük jó és értékes munka, a tudománytörténet és korunk legfontosabb jelenségeiről szól – ahogy az előttük ugyanerről a témáról kiadott száz ugyanilyen könyv is.
Persze nem lehet várni, hogy minden könyv olyan témáról szóljon, amit még nem dolgoztak fel milliószor, hiszen talán ilyen téma nincs is... vagyis dehogy nincs. Deidre Mask Címek könyve című könyve, amelynek alcíme – Áruld el, hol laksz, megmondom, ki vagy – is sokatmondó, pont ilyen. Olyan témáról szól, ami eddig még talán eszembe sem jutott (amit így utólag egyébként nem is értek), de hogy nem írtak róla még sok könyvet, az biztos.
Ahogy a címéből sejteni lehet, a Címek könyve a címekről szól. A lakcímekről, amit teljesen magától értetődőnek veszünk, és ezért a legtöbbünknek eszébe sem jutna talán, hogy milyen lakcím nélkül élni (és ehhez nem is feltétlenül kell hajléktalannak lenni), és miért is vannak manapság lakcímek. A szerző számos helyet bejárt a világban, az indiai nyomornegyedektől az isten háta mögötti amerikai vidékig, ahol az embereket még az Amazon-futár sem találja meg, mert az állam nem adott nekik tisztességes címet. A könyv lebilincselő, könnyen lehet, hogy ez lesz az év legjobb tényirodalmi kötete.
Ha belegondolunk, lakcím nélkül az ember gyakorlatilag semmilyen ügyet nem képes elintézni, a bankszámlanyitástól a segélykérelmek benyújtásáig – és persze a posta sem visz ki neki semmit. Bár Magyarországon a legtöbb háztartásnak van címe, meglepően sok térsége van a világnak (persze, főként a harmadik világban, de korántsem csak ott), ahol a háztartásokat nem lehet címmel lokalizálni. Ez nem feltétlenül az állam elmaradottságát jelzi, előfordul, mint például az indiai nyomornegyedekben, hogy az utcákat, sőt a háztartásokat sem egyszerű definiálni.
Ahol a szemétből összetákolt viskókban több család lakik, az vajon egy vagy több lakcímet érdemel? Majd ha összedől a kajiba, és tíz méterrel arrébb építenek fel egy másikat, akkor maga az utca is megszűnik, és létrejön egy másik. Indiában egy jótékonysági szervezet ezért nem is próbál utca-házszám típusú címet adni a nyomornegyedbeli „házaknak”, hogy lakóik bekapcsolódhassanak a normális életbe, hanem egy algoritmus által generált számsorral jelölik meg a hajlékokat. De például Japánban sem adnak nevet az utcáknak, pedig Tokiót egy fényév választja el a kolkatai nyomornegyedtől. Japánban a háztömböket számozzák, és a legtöbb utca csak névtelenül, a semmiben lebegve tartózkodik két számozott háztömb között. Ha egy turista véletlenül eltéved a központon kívül, akkor egy utcanevek nélküli, teljesen idegen írásrendszert használó világban kell(ene) tájékozódnia.
Ahol szolgáltató állam működik, ott az emberek jól járnak, ha címet kapnak, hiszen így szoros és átvitt értelemben is felkerülnek a térképre, részt vehetnek a közéletben. Az elnyomó állam ugyanakkor az emberek nyilvántartására, ellenőrzésére, majd egyszer begyűjtésére használhatja a címnyilvántartást. Ezért például az amerikai vidéken is vannak olyan, kissé paranoid emberek, akik a szövetségi állam puszta létében is az elnyomást vélik felfedezni, és küzdenek azért, hogy a lakhelyüket ne nevezzék el, ne írják fel semmilyen listába.
A másik oldal sincs ugyanakkor könnyű helyzetben. Azok a földhivatali tisztviselők, akiknek az lenne a feladatuk, hogy nevet találjanak adott esetben több száz utcának, hamar kifogynak az ötletekből. Azért vannak gyakran a szomszédos falvakban szinte teljesen megegyező utcanevek, mert a kreatív válságba került utcaelnevezők egyszerűen puskáznak a szomszédból. De így is rengetegszer előfordul, hogy valakinek nem tetszik az a név, amit az ő utcája kapott, és ilyenkor igyekszik minél nagyobb botrányt csinálni. De ez csak a felszín karcolgatása. A lakcímek világa egészen csodálatos.
Deidre Mask: Címek könyve. Ford.: Beke Ádám. Cser Kiadó, 2022. 3995 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/30. számában jelent meg július 22-én.
